A Casimir-effektus során vákuumban, két, egymáshoz közel helyezett, tükröző fém felület között vonzóerő (a Casimir-erő) jön létre. Ezt a nanotechnológiában lehet hasznosítani. A vákuum fluktuációk hozzák létre.
– Az elektródok között csak egész hullámhosszú módusok alakulhatnak ki, míg az elektródokon kívül tetszőleges hullámhosszúak.
– Egy tökéletesen vezető fémelektródára ható sugárnyomás a környezet fajlagos energiatartalmától függ és a sugárzás beesési szögétől.
– A legnagyobb sugárnyomás a rövidebb hullámhosszaknál lép fel, mert azoknak nagyobb az energiatartalma.
– Ha az egyik elektróda magas permeabilítású anyag míg a másik jó dielektrikum akkor taszító erő lép fel sík elektródák esetén is.
– A Casimir hatás kimutatásának a lényege, hogy egy térrészben inhomogénné tesszük a nullponti energia spektrumát.
– Ez a hatás csak a mikronok nagyságrendjében kezd számottevő lenni.
– Amennyiben gömbszerű szférikus elektróda-párt vizsgálunk az eredmény taszító erő lesz.
– Ha olyan kis távolságot választunk az elektródák között ami kisebb, mint a kisugárzandó foton hullámhossza akkor az átmenet nem történik meg, nem tudja kisugározni a fotont az atom gerjesztett marad. Azért marad meg a gerjesztés, mert a két elektróda között nem jön létre az elektromágneses vákuumspektrumban olyan hullámhosszú sugárzás, amely ki tudná lökni erről a gerjesztett, de stabil pályáról az elektront. Itt ugyanis az elektronpálya mozgását mindig a külső elektromágneses sugárzás befolyásolja, a már említett lökdösődő, gerjesztés miatt.
– A gerjesztett atomok termikus sugárzás révén nagyon gyorsan visszatérnek az anyag stabil alapállapotába.
– Kis méreteknél az elemi töltések kis tömege és kis töltése erősen kölcsönhatásban van a „háttérsugárzással” a nullponti energiával.