Ezek rendszerint nagyteljesítményű végerősítő adócsövek. Az előbb említett hátrányok kiküszöbölésével váltak erre a feladatra alkalmassá. Az egy csőben elhelyezett üregrezonátorok száma 3-tól 6-ig terjedhet, de általában 4 szokott lenni. Az első és az utolsó üreg szerepe megegyezik a kétüreges klisztron be- és kimenő üregének szerepével. A közbenső segédüregek nem csatlakoznak külső áramkörhöz, de mindig keletkezik bennük alapfrekvenciájú mikrohullámú tér, ezáltal fokozzák a nyaláb sebesség- (és sürűség-) modulációjának alapfrekvenciás összetevőjét. Ilyen végcsöveket használnak a IV-V. sávbeli tv-adókhoz. Kimeneti teljesítményük néhányszor 10kW folyamatos üzemben. Gyorsító feszültségük 50kV-ig, nyalábáramuk 10A-ig terjedhet, hatásfokuk 35…45%. Az ilyen nagy klisztonban a nyaláb áramsürűsége olyan nagy, hogy összetertásáról fókuszló mágneses térrel kell gondoskodni.
A többüreges klisztronban a nagy áramsűrűség miatt üzem közben gázok szabadulnak fel. A gyártáskor nem lehet tökéletesen gáztalanítani. A gáz képződése különösen nagy mérvű a fókuszálás beállítása és az első néhány üzemóra alatt. Ezt a nagymérvű gáz mennyiséget a szokásos getterekkel megkötni nem lehet, ezért a katód közelében iongetter-szivattyút építenek be, ezt úgy méretezik, hogy a cső egész élettartama alatt keletkező gázokat megkösse.
Az iongetter-szivattyú a Penning-manométer elvén működik. Ez lényegében egy erős tengelyirányú mágneses térbe helyezett hidegkatódos dióda, ahol az anód nagy pozitív feszültségen van. Mindkét elektróda anyaga titánlemez. A nagy térerő hatására csekély téremisszíós áram folyik, de az elektronok hosszú csavart pályán érik el az anódot a mágneses tér hatására. Így megnő a gázmolekulákkal való ütközés valószínűsége. Ütközés esetén a keletkezett pozitív töltésű gázionok a katódra repülnek és a titánt katódporlasztják és szekunder elektronokat keltenek. A felszabaduló titán gőz elnyeli a maradék gázokat. A nagy gyorsítófeszültség, és a nagy nyalábáramok miatt a csőben kemény és nagy intenzitású röntgensugárzás keletkezik. A klisztronok zaját a katód határozza meg, mert abból különböző sebességgel lépnek ki az elektronok, ami a kezdeti sebesség és egyben a sűrűség modulációt nagy mértékben befolyásolja a keletkező zajfeszültséget. Ebből az következik, hogy a többüreges klisztonnak nem lehet nagyobb zaja mint a kétüregesnek.