Bemutatkozás

Filátz Róbert vagyok 1983-ban születtem. Szerintem nem vagyok a következő Tesla és Walter Russel sem… bár ki tudja? Nem barkácsoltam a garázsban atomreaktort, de vizuális memóriámnak köszönhetően rengeteg emlékem van a gyermekkoromból. Ezekről írok egy pár sort 😉 Szerintem a minket ért ingerekből, az emlékeinkből alakul ki a gondolkodásmódunk, a logikánk és a képességeink fejlődésére is hatással vannak. Fejlődésünk nagyban függ természetünktől, pl. felteszünk-e olyan kérdéseket melyekre a válasz egy apróbb építőköve csak egy összetettebb rendszernek vagy folyamatnak. – Megfordítva, ha nem kérdezünk, nem is keresünk választ, nincs válasz, nincs fejlődés. – Mindezt azért, hogy egyben lássunk működni egy szerkezetet vagy akár társadalmi folyamatot, amely apró elemekből épül fel. Ezeknek az elemeknek, alkatrészeknek minden apró változása hatással van a rendszer egészére. Fontos az, hogy amikor megfogalmazunk valamit, minden egyes fogalomnak a mondanivalója egy értelmes tisztán látható képet adjon az építőelemről.

Máshogy megfogalmazva egy zárt rendszerben az apróbb építőkövek, elemek, részek tulajdonságainak, illetve paramétereinek változásai csökkentik a végbemenő folyamat szimmetriáját, azaz szabályosságát. Ez amúgy a parametrikus erősítésre egy igen jó példa. Még annyit csak, hogy a változáshoz mindig időre van szükség az elektronok világában, idő nélkül nincs változás. – A fotonoknál már más a helyzet az idővel, a fotonok közt gyorsabban terjed az információ a fénynél. – Ebből úgy lehet hasznot húzni a mi esetünkben az ingyenenergia-gépeknél, hogy amikor változást okozunk egy rendszerben akár több helyen, vagy paraméterben, az eredmény is meg fog változni. A mi célunk, hogy pozitív eredményt kapjunk, nagyon éles a határ a veszteség és a nyerség közt a rezonancia frekvenciák világában. Ezek a változások egymáshoz képest szabályosak, szimmetrikusak.

Vegyünk egy példát egy paraméter megváltoztatására egy tekercs – kondenzátor LC áramkörben: Ha feszültséget kapcsolunk egy tekercsre abban megindulnak az elektronok, az elektronok mozgása pedig mágneses teret hoz létre a tekercsben. Mikor elérjük a maximum áramot becsúsztatunk egy vasmagot a tekercsbe ezáltal az erővonalak száma megsokszorozódik tehát az eltárolt energia több lesz. Ezután a rendszer igyekszik visszaállni nyugalmi helyzetbe, azaz a tekercs mágneses tere összeomlik mindenképpen a megnövelt energiájával. Mi hozzákapcsolunk egy kondenzátort, amit feltölt és már fel is használhatjuk amire akarjuk.  Tehát valamilyen módon ebbe a szimmetrikus, szabályos folyamatba, a rezgőkör oszcillációjába, bele kell nyúlnunk. A betolt vagy behúzott vasmag mozgatásához nem kell energia, mert magába húzza a tekercs. Így energia befektetés nélkül megváltoztattuk a rezgőkör lecsengésének szabályosságát, azaz csökkentettük a rendszer szimmetriáját.

Upsz kicsikét elméláztam… Na vissza a témához. A keményfedeles ABC-s kiskönyvtől, az Ablakzsiráfon és Gőgös Gúnárral kezdődött. Amint tudtam olvasni, ha éjjel-nappal nem is, de elég sokat olvastam ahhoz, hogy a vizuális képzelő erőm magasabb szintre fejlődjön. Nem tudom, hogy ezt örököli-e az ember vagy csak szimplán kialakul szép lassan, egyszer biztos elkezdett kialakulni valakiben…

Általánosban alsóban bunkikat és csapdákat építettünk barátom nagyszüleinek. Egyszer elhúztam egy cérnaszálat a szobámból a folyosón át a konyhaajtóig kis súrlódású terepet állítva neki és kikötöttem. Mikor édesapám hazaért elszakítva lábával a cérnát a konyhába lépve, a végére erősített lengő kalapács, egy speciális pályán neki ütközött a kazettás magnó play gombjának. Melyen szépen üdvözöltem és megkérdeztem mi volt a munkában. Persze akkor már bicajoztam a spanokkal, nem kell mondanom, hogy lebuktam. 😀 A technic legóba Trabant ablaktörlő motort építettem be, ráerősítve egy modellező repülőgép propellerét, így légmeghajtásúvá építve azt. Késztetést éreztem minden kezem ügyébe akadó játék és elektronikai eszköz szétszerelésére és összeszerelésére – utóbbit kevesebb sikerrel űztem. Pl: a villanyvasút mozdonyait, a szabályozható transzformátort, a villanyautók sebesség szabályozóit és kvarcjátékot szinte mindent szétszereltem. A XX.-század vége felé volt ezekből bőven.

Az én generációm szerintem nagyon szerencsés ilyen téren, hogy az elektronikai eszközök fejlődésének ezt a gyors zsugorodási szakaszát megtapasztalhatja. Szinte két évente felére csökken a tranzisztorok csíkszélessége. 2018-ban 7nm-nél járunk, ha elérjük a 2nm-t az csupán 10 atomnyi szélességet jelent. A 2011-óta gyártott 3D-s tranzisztorok és ramok már elegendően nagy gyorsaságúak és kapacitásúak, hogy a gépi tanulás és mesterséges intelligencia is teret hódíthasson magának anélkül, hogy egy több emeletes szuperszámítógépet kelljen építeni. Akár találkozhatunk vele már egy webshop online ügyfélszolgálatán vagy akár egy telekommunikációs cég virtuális asszisztenseként és üzleti tanácsokat ad nekünk. A legvégső cél a quantum számítógép, de ebbe bele sem merek gondolni, hogy egy szuperszámítógép akár a körmünk méretére csökken. A jelenlegi titkosítások ekkora már nem fognak érni semmit, mert feltörhetőek lesznek másodpercek vagy akár milliszekundumok alatt. A jövő titkosítása a foton szétválasztási technológián fog alapulni. A fotonok világában, jelen álláspont szerint egy szétválasztott foton egyik fele tükörképe a másik felének. Ha szétválasztunk egy fotont tükrökkel és 18km távolságra visszük őket egymástól, az egyiken végbemenő változás a másikon is azonnal jelentkezik. Ebbe a kapcsolatba nem lehet kívülről beavatkozni, mert azonnal megszűnik.

Általános felsőben már “speciális” csoportot alakítottunk barátaimmal a rádiósmagnók és televíziók szétszerelésére. 🙂 Igyekeztem mindig valami működőképeset összehozni szimplán a logikám segítségével. pl: egy magnókazetta felvevő fejét egy kazettába építeni, majd ezt egy jack dugóval Discmanbe kötve szólhat is nagyobb teljesítményű rádiómagnón a CD. 14 évesen kaptam meg első Commodore 64-emet.  Ekkor teljesen a rabjává váltam a számítógépnek és ez a mai napig is tart. Kezdődtek az éjfélig tartó gépi kódok és Basic kódok begépelései, a mikrokapcsolók ki be forrasztásai a joystickekben. Egyszer az antenna kábelen keresztül vittem át a C64 jelét szüleim szobájába. Szétszerelve a gépet a tuneren lehetett állítani melyik frekvenciára sugározza a jelet, majd ezt behangolva Tv-csatornára megjelent a kép. Ekkor már láttam, hogy 0.75MHz-en működött a processzor. Már ekkor csodáltam, hogy bír ennyi számítást és ilyen gyorsan elvégezni ez a masina. Bár számszerűsíteni még nem tudtam. Még 8.os koromban készítettem fából egy dualshock formájú kontrollert billentyűs mikrokapcsolókkal, egyedi kiosztással. A joystick aljzat pin kiosztását a C64-hez kapott vastag könyvből néztem ki és egy elhasznált joystick vezetékeivel forrasztottam össze a kontrollert a kapcsolás alapján. Működött!

Mikor 1998-ban ipari elektrotechnikusnak jelentkeztem, csak elmeséltem miként építettem meg ezt a kontrollert és már fel is vettek. Itt 5 év alatt volt minden amire az elektrotechnikus vágyik. Készülék tervezés – építés, frekvenciaváltók, hullámcsomag vezérlés, PLC, mikrokontrollerek programozása, csillag-delta motor bekötés, fúrógép tekercselés. Kapcsolási rajzok értelmezése, számítások, NYÁK tervezés, maratás, összeszerelés. Építettünk hang frekvenciás erősítőket, rádió frekvenciás erősítőket. Itt érdekesnek találtam, egyszer egy 450MHz-es kapcsolásnál, hogy füstölni kezdett. Mint kiderült a NYÁK-on volt egy tervezett hurok, ami körbe vett más alkatrészeket és áramköri vezetékeket és ezekben feszültséget indukált, ami áramot keltett és felizottak az alkatrészek. Ugyanez a kapcsolás újra tervezve a hurok nélkül már működött. Megtanultam miért nem szabad a szabályozható transzformátort fordítva bekötni a hálózatra. Miért kell oszcilloszkóppal való mérésnél leválasztó trafót használni. Én speciel a szkóp leválasztását favorizálom, mivel általában magasfeszültséggel kísérletezem és nem szeretném, ha a szkópom test vezetékén cikáznának az áramok.

A technikusi után a tapasztalatgyűjtés mezejére léptem, javítottam mobiltelefonokat, szereltem fel parabolákat internet továbbításra víztoronyra, húztam be coax és telefon kábeleket, üzemeltem be szabadtéri wifi antennákat, routereket, modemeket, építettem össze számítógépeket, vízhűtést barkácsoltam szökőkút szivattyúból és alumínium lapkákból PC-be. Rengeteg ötletem volt weblap témában így elkezdtem megtanulni programozni, hogy elkészíthessem saját weblapomat. Megesett, hogy volt osztálytársamat korrepetáltam, akit meg felvettek a gazdinfóra, mert gyorsabban haladtam. Jelenleg kb. 9 nyelven programoztam már a teljesség igénye nélkül. Most is weblapokat készítek. A saját weblapom elkészült, el is kezdtem felfuttatni, de valahogy az ügyfelekkel való foglalkozásra nem maradt időm. Jelenleg is programozóként dolgozom.

2006-ban jött a gondolatom, hogy lehetne állandó mágnesekből önjáró generátort építeni. Ekkor kezdtem el keresgélni a neten. Egely György könyveivel kezdtem, majd jöttek Öveges József, Kocsi G. István, Szádeczky Kardoss Elemér. Jellemző rám, hogy tanulási folyamatokban a nehezebbel kezdem. Programozni is előbb OOP-ben tanultam, minthogy elsajátítsam a HTML vagy a CSS-t. Szerintem a matematika a fizikában arra jó, hogy utat mutasson, de viszont a matek részét nagyon sok időráfordítással lehet csak minden részletében megérteni. Az elméleti fizikában amúgy is rengeteg a fehér folt, többnyire a lineáris jelenségek vannak megmagyarázva, levezetve. A nemlineáris jelenségekről sokkal kevesebb szakirodalom van. A tanulmányozás útja úgy zajlik, hogy van egy hipotézis, feltevés és ezt megpróbálják alátámasztani kísérletekkel. Ha a kísérlet mást mutat akkor rossz volt az iránymutatás és egy újabb vonalon kell elindulni. Vannak feltalálók, akik csak kísérletezés során tudatosan lépkednek előrefelé a létrán és vannak, akik csak véletlenül figyelnek meg egy effektust, ami előbbre viszi őket. Egyszer például egy magasfeszültségű transzformátort járattam üresben, hogy a nagyfeszültségű része csak laffogott az asztalon. 50KHz-en járattam a flyback transzformátort, mikor a saját kezűleg tekercselt lapos spirál Tesla tekercsemből egy akkora elektromos kisülés csapott ki, hogy én a testemből jöttem ki majdnem ijedtemben. Az ív a tekercsközepénél lévő vezetékből jött kis és pár cm-rel arrébb a tekercs közepétől csapott be. Ez a megfigyelés pusztán a véletlen műve volt, de világossá tette számomra, hogy vezeték nélkül is lehet teljesítményt átvinni, pusztán a rezonancia segítségével. Mivel a lapos spirál Tesla tekercsnek van kapacítása és induktivitása is. Felfoghatjuk úgyis ezt a tekercset, mint sorba kapcsolt kondenzátorokat melyeknek lábai tekercsekkel vannak összekötve. Ha a jósági tényezője jó egy rezgő körnek, akkor könnyen felerősödnek benne a rezgések, akkor érdemes ezt megszakítani amikor az áram a legnagyobb. Szóval ebben az esetben nem a kilépési munkát átlépő elektronok becsapódási energiájára utazunk, hanem a kisülés előtti rezgések áramára ami a kisülés előtt felerősödik. Ezzel a technikával kicsatolhatjuk belőle a teljesítményt. Szeretek kísérletezni, mert nem feltétlenül van leírva egy olyan dolog, amit még senki sem látott. De ha már valaki látta akkor a végére lehet járni.

Idővel az ötleteimmel a gravitációs motorral kezdve, mágneses motor, vízbontás, elektromos térrel irányított elektronok, légmagos tekercsek megszakításából energia kicsatolás, nem kevesebb, mint 3 spirálfüzetet töltöttem már meg. Az összes ötletnek a kipróbálására a munkám mellett sajnos nincs időm és pénzem. De az oldalnak többnyire az is célja, hogy ezeket megosszam veletek téma indítónak, ahogy az időm engedi majd.

Ha tetszik az oldalam és szívesen támogatnád a munkámat, akkor kérlek utalj egy számodra megengedhető összeget az alábbi bankszámla számra:

10103843-29414200-01000009

Vagy kattints az alábbi linkre a bankkártyás befizetéshez:

Kísérletek színhelye:

 

A védelem: