2019 július 22 - hétfő

2.4.25. A Thestatica gép

A Thestatica gép sokakat foglalkoztat, sok tudományos képesítéssel rendelkező kutató is megvizsgálta és működőképesnek találta. Viszont a működési elvet a feltalálók nem akarják nyilvánosságra hozni, mondván, hogy amikor valaki a spiritualitás útját járva elér egy bizonyos szintet, akkor előtte is feltárul a titok.

A Térszobrászat egyik olvasója – Ata – felajánlotta, hogy lefordít csehről egy cikket magyarra, mely a gép lehetséges működési elvét ismerteti. Örömmel kaptam Ata segítőkész ajánlatán, és íme, itt a cikk. Amennyiben Te is szívesen besegítenél a Térszobrászat szerkesztésébe – cikkek fordításával – csak szóljál bátran.

Az itt bemutatott eszköz körülbelül 20 éve lett megépítve egy, a svájci Berntől nem messze létrejött közösség által. Sajnos a közösség tagjai úgy döntöttek, hogy soha nem hozzák nyilvánosságra a pontos felépítését, mert tartanak attól, hogy az alapelv rossz kezekbe kerülve igencsak nagy bajt okozna.

image002 2.4.25. A Thestatica gép

1a.ábra. A Thestatica gép

A látogatókat a mai napig szívesen fogadják, de a többségnek csalódnia kell, mert a szerkezetet már nem mutatják be a nagyközönségnek, úgyhogy minden apró részletét újra fel kell fedeznünk.

image004 2.4.25. A Thestatica gép

1b.ábra. A Thestatica gép

Kézzel kell beindítani a szerkezetet, – a két egymással ellentétes irányba forgó korong egyikének elforgatásával – ezután már semmilyen látható külső behatás nem kell annak üzemben tartásához.

image005 2.4.25. A Thestatica gép

1c.ábra. A Thestatica gép

Csak a két közös tengelyen forgó korong az egyedüli mozgó alkatrész a szerkezetben, melyeknek sebessége kb. 1 ford/s.

A korongok átlátszó anyagból, (valószínűleg plexiből) vannak. Az első korong elülső felületén egy fémből készült, 50 lemezből álló készlet van egyenletesen elhelyezve.

Akik látták ezt a generátort működés közben, egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy az energia, melyet a saját működtetésére, és többletként termel, a környező térből származik.

"Swiss M/L Convertor" – "Thestatica", vagy ahogyan feltalálója Baumann nevezi: "Testa distatica" – egy önálló energiarendszer, mely alapját nagy valószínűséggel a nagy elektrosztatikus töltést megcsapoló forgó Wimhurst generátor képezi.

Annak ellenére, hogy rengeteg ember – köztük igen sok mérnök – láthatta ezt az eszközt működés közben, a mai napig még senki nem jött rá a működési elvre. Egy szerencsés látogatónak az akkor még élő Paul Baummann a következőket mondta: Az, aki megérti a következő kísérletet, közel lesz ahhoz, hogy megértse, hogyan dolgozik a Thestatica.

A Linden féle kísérlet

A felhasznált kondenzátor két különböző fémből – alumíniumból és rézből, valamint ismeretlen, valószínűleg papírból vagy műanyagból készült szigetelő rétegből áll.

A kísérlethez szükség van még egy patkó mágnesre és egy kb. 60 cm hosszú drótból készült rövidre zárt tekercsre.

image006 2.4.25. A Thestatica gép

2.ábra. A Linden féle kísérlet

Baumann a kondenzátort betolta a mágnes két sarka közé, és megkérte a jelenlévőket, hogy kössék össze a feszültségmérővel. Mindenki döbbenetére a műszer 700 V feszültséget mutatott, majd ez az érték folyamatosan csökkent. Bár többen megismételték ezt a kísérletet, mégsem jutottak ugyanerre az eredményre.

Mi játszódhatott le (szerintem) ?

Baumann úr a megfelelő szigetelő réteget (talán plexit) elektret formába hozhatta. Közismert tény, hogy ha plexiüveget, vagy más hasonló anyagot felhevítünk annak olvadáspontjáig (tehát érintésre ragadóssá válik), majd nagy feszültséggel feltöltött fém elektródák közé tesszük, a hűlés idejére nagyfeszültségű elemet kapunk. Az elektródákból – az elektrosztatikus szalaghoz hasonlóan – folyamatos töltést lehet elvezetni.

Hogy mindeközben milyen szerepet játszik a többi alkatrész, azt még ki kell deríteni.

Ami a felhasznált anyagokat illeti, a gép többi részét figyelembe véve feltételezhető, hogy a nem érintkező áramszedők vagy taszterek – melyek az egymással ellentétes irányba forgó korongokról gyűjtik össze a töltést – is ilyen egymástól plexivel elválasztott perforált alumínium és réz lemezből állnak.

A Thestatica a Wimhurst generátorból lett kifejlesztve ?

A Wimhurst generátor működési elve ismert. A két egymással szemben forgó korong – műanyag, üveg, keménygumi (de akár két bakelit hanglemez is megteszi) – között légörvény keletkezik, aminek hatására a levegő molekulái elektromosan feltöltődnek. Ennek köszönhetően az áramszedők folyamatosan feltöltődnek, ami a szikrázásból is látszik. A szikrázás csökkentése érdekében a korongok közepéhez mindkét oldalon egyenletesen elhelyezett fém lamellák sorozata csatlakozik.

A töltés kondenzátorokba (Leyden palackba) történő elvezetésére áramszedő karok szolgálnak, melyek végein kefék vannak. Ezekhez a gyűjtőpontokhoz képest 45°-os szögben mindkét oldalán kefékkel ellátott semlegesítő rúd van elhelyezve. A rudak segítségével a fém fóliák szemközti oldalain kiegyenlítődik a töltéskülönbség. A korong másik oldalán elhelyezkedő második ilyen rúd az előzőhöz képest 90°-al van elfordítva.

Mit tartalmazhatnak az oldalsó fazekak?

(A transzformációs kondenzátor egy lehetséges felépítése)

A köpeny perforált alumíniumból, míg a belső henger réz lemezből készült.

image007 2.4.25. A Thestatica gép

3.ábra. Az oldalsó fazekak feltételezett felépítése

A 3.ábra jelmagyarázata a következő:

– A – kör-mágnes, például hangszóró mágnese
– B – bifiláris tekercs két kölcsönösen megsodort huzalból
– C – középső réz spirál (elektróda)
– D – alumínium köpeny (egy vagy kettő)
– E – réz köpeny (egy vagy kettő)
– F – műagyag közgyűrűk

Sokaknak misztikusnak tűnik a Thestatica elején látható két henger.

A különböző rendelkezésemre álló információk alapján a két henger felépítése a következő lehet. Talán segít megfejteni, hogy mi játszódik le bennük.(lásd a 3.ábrát). Úgy tűnik, hogy két egymásba tolt rézhenger kombinációjáról van szó, melyek két lyukacsos alumínium lemezből készült árnyékolással vannak ellátva.

Belül 6 vagy több feltekercselt állandó kör-mágnes lehet. Többek véleménye szerint bifilárisan vannak tekercselve. Középen egyetlen réz vagy alumínium spirál van. A hengerek alján talán földelés van, amivel az összes alkotóelem össze van kötve. Nekem egy felfordított gyújtógyertyát juttat az eszembe, mely alumínium vagy rézárnyékolással van ellátva.

A mágnesek talán az áram egyenirányításában játszanak szerepet (ahogyan azt a váltóáram egyenirányítására készült néhány áramkörében Tesla is használta) – a mai teljesítmény diódákhoz hasonlóan.

Néhány ismert tény:

Teljesítményadatok:

Kimeneti feszültség: 230 V

Kimeneti áram: 13 A

Névleges teljesítmény: >3 kW-os pulzáló egyenáram

A gép méretei:

szélesség: 110 cm

mélység: 45 cm

magasság: 60 cm

súly: kb.20 kg

Önállóan van meghajtva az "ESF" segítségével, melyhez az energiát a motorikusan meghajtott egymással ellentétes irányban forgó korongokról áramszedők veszik le.

A szerkezetet kézzel kell beindítani a korongok egyikének megpörgetésével, ezt követően azonban a meghajtás semmilyen plusz energia-bevitelt nem igényel.

Ha működés közben elmozdítjuk a készüléket, akkor az egy idő után leáll.

A helység levegője, melyben működik, lehűl (bár ez nem lett megmérve, csupán a kísérletek résztvevőinek egymástól független szubjektív véleményéről van szó).

Egyéb információk

Úgy tűnik, létezik egy kisebb eszköz is egyetlen 10 cm-es koronggal, melynek kb. 300 W a teljesítménye, de erről nincs sok információ.

Többen kis motort vettek észre, mely a korongokat szíjhajtással hajtja.

LEVELEK

Meg nem erősített információk, melyeket 1997-ben kaptam.

Úgy gondolom, hogy az energia egy másik energetikai szintről érkezik. Az átvitelhez a kör-mágnesek közepén összesűrűsödött erős mágneses tér oszcillációja szolgál katalizátorként. A mágneses tér közepén a nagy hengerekben egy drót szál lehet. Don Kelley említette, hogy ez ugyanolyan elektróda lehet, mint amit prof. Marinov írt le a kisebbik gépnél: „A kondenzátorok külső, cilinderes ráccsal rendelkeznek, mely eltakarja a cilinderes műanyag szigetelőt, réz spirállal a közepén. Láttam a kisebbik géphez tartozó henger belsejét, és nincsenek benne mágnesek.

Ami a permanens mágneseket illeti, az egyik barátom (Luzi Cathomen, lásd: Linden féle riport, 1994) azt mondta, hogy a mágneses tér mindig a mágnesek pólusai között a legnagyobb, az egymásra helyezettek esetében pedig a gyűrű közepén. Ha ezekre a mágnesekre vezetéket tekercselünk, akkor az talán összegyűjti az energiát.

{ez ellent mond az előző „nincs mágnes" elméletnek, vagy a kisebb gép kisebb teljesítménye miatt nem volt erre szükség – a fordító}

U. V. Sander szerint: "…aki megérti a következő kísérletet, közel lesz ahhoz, hogy megértse, hogyan dolgozik a Thestatica." Ha a patkó mágnesre tekercselt vezeték végét egy Wimhurst generátorhoz kötnénk, lehet hogy a réz/alumínium kondenzátor statikus elektromosság helyett egyirányú áramot szolgáltatna…"

Riport a Methernithaiakkal Lindenből, Svájc

Albert Hauser

Két társammal együtt, 1986-ban meglátogattuk a Methernitha közösséget. A négy órás ottlétünk során az alábbi megfigyeléseket tettem (melyek megjelentek a "DIFOT-News" 1986 számában, majd az UFO-Contact 1986/6.-ai számában, és 1987-ben is. A vendéglátóink megkértek, hogy észrevételeinket ne jelentessük meg nagy példányszámú országos napilapokban.)

A látogatás alatt módomban állt megvitatni a saját észrevételeimet és véleményemet a többi látogatóval is. Ezen kívül már több képet és beszámolót is megismerhettem. Vendéglátóink iránti lojalitásunkból és hogy kiküszöböljünk bármiféle félreértést, így foglaltuk össze a látottakat:

{Itt a közösség leírása következik, mely megtalálható a Térszobrászat oldalán is – a ford.}

A berendezés:

image008 2.4.25. A Thestatica gép

4.ábra. A berendezés

Jelölés
Megnevezés
Mennyiség (db)
1
Elölnézet
1
2
Hátsó lemez
1
3
Fogaskerék
1
4
Lemezek
3×50
5
Elektródák
8-16
6
Nagy kondenzátor
2
7
Kondenzátor
2
8
Kondenzátor
2
9
Spirállal ellátott cső
2
10
Patkó-mágnes
2
11
Mágnes
1
12
Egyenirányító
1

1.táblázat. A 4.ábra jelmagyarázata

A technikai paraméterek részben ismertek, és az 1.táblázatban vannak összefoglalva.

Ottlétünk alatt a nagyobb géphez egy 1000 W-os izzó lett kapcsolva. Az eszköz könnyen beszerezhető anyagokból készült, súlya kb. 20 kg, az alaplap fából, a többi rész pedig plexiből van.

image010 2.4.25. A Thestatica gép

5.ábra. Felülnézet

1. 500 mm átmérőjű és kb. 5mm vastag plexi korong, 50 db (talán krómacélból, vagy valamilyen hasonlóan kinéző anyagból készült) lemezzel ellátva. Méretei 0,2x20x160 mm, melyek csak a korong elején vannak elhelyezve, és „felhő"-nek nevezik.

2. Hátsó korong, mely ugyanolyan nagyságú és anyagú, bár más színű és ellenkező irányba forog, mint az első. Két oldalán 2×50 db, az előzővel megegyező lemezzel. Ezt „Föld"-nek nevezik.

3. Áttétel a tengelyen, melynek a fordulatszám szabályozásában van szerepe (lásd 1-es és 2-es szám) hogy 60 ford/perc legyen. A lemezek szíjjal vannak meghajtva.{ez összezavart, azt hittem, a lemezek fixek… vagy nem? a ford.}

4. A könnyen mágnesezhető lemezek valószínűleg a korróziónak és oxidációnak ellenálló anyagból készülhettek (vagy ilyen bevonat van rajtuk).

5. Az érintkezés nélküli áramszedők (taszterek) lyukacsos lemezből vannak. További nyolc ilyen elektróda van a korongok elején és hátulján. Elforgathatóak a sugaruk körül és lyukacsos fémlemezek váltakoznak bennük szigetelőanyaggal.

6. Koaxális akril csövek, három fényesített perforált lemezből készült hengerrel. Középen a mágneses magra tekert bifiláris tekercs található.

7. és 8. Két kisebb fekvő „kondenzátor".

9. Alumínium spirált tartalmazó üveghenger – esztergagépről visszamaradt hulladék.

10. Patkó mágnesek bifilárisan huzalozott tekercsekkel, pólusaik között a „Linden féle kísérletben" leírt „kondenzátor" blokkok.

12. Valószínűleg egyenirányító – hosszában perforált lemez, a tekercs köré vertikálisan van elhelyezve. Az üveg búra egy vagy több kristályt tartalmaz, végei a többi látogató szerint is mágnesesek. Véleményem szerint ez a rendszer nem vákuumos, mert a kisebb gépnél teljesen nyitott volt az egyenirányító.

Az egyes eszközök bekötéséről csak felületesen tudunk beszámolni. Egyértelmű a hasonlóság a jó öreg „Wimhurst féle" generátorral, csak sokkal több elektródát tartalmaz. (a Wimhurst 6-ot tartalmaz, ebből 4 érintkezős).

A horizontálisan elhelyezett áramszedők a „Wimhurst féle" generátorhoz hasonlóan továbbítják a nagyfeszültséget a 6-os pozícióra.

image012 2.4.25. A Thestatica gép

6.ábra. Oldalnézet

Nyitott kérdés marad a központi patkó-mágnesek funkciója és bekötése – sok fém eszköz bekötése az alaplapban van, mint pld.: 7, 8, 9, 10 és 12.

Az áramfelvétel helye, a rajzon (+) (-), a színes képeken piros/kék vezetékkel van egy-egy fém gyűrűhöz vezetve a 6-os pozíció tetején.

Néhány látogató szerint magában a fából készült alaplapban is lehet néhány réteg a „Linden féle" kísérletben leírt kondenzátorból.

Később a kisebb gépet is elindították, mely kb. két órán át üzemelt. Csak mérőműszerekkel teszteltük – nem volt rákapcsolva semmilyen ellenállás. Teljesítményét a méréseink alapján 200 W-ra becsülöm.

Meglepő, hogy ez a típus egyetlen – kb. 12 cm átmérőjű – forgó koronggal mennyire könnyű, (kb. 1kg) és az egész felépítése sokkal egyszerűbb volt. Gyakorlatilag a korongon kívül csak néhány „kondenzátor".

A korongok hajtását egy hagyományos, vékony szíjjal ellátott DC-motornak tűnő eszköz végezte.

Testatica1 2.4.25. A Thestatica gép

7. ábra. A készülék "kapcsolási rajza"

Az eredeti cikket cseh nyelven itt olvashatod el.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás