2024 március 19 - kedd

2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

Tesla elektromágneses hullám-terjedési elméletét Naudin ki is próbálta és mérésekkel végzett kísérleteiben igazolni is tudta annak helyességét. Mivel Naudin a szokásos szűkszavúságával ismertette a kísérletét, ezért a jobb érthetőség kedvéért Én fűztem megjegyzéseket hozzá, míg Naudin magyarázatait idézőjelek közé tettem.

"Ezen az oldalon az elektromágneses kísérleteim következnek.

Az elektromágneses hullámok térben történő terjedésének tanulmányozására egy analóg számítógépet használtam, melyben az elektromos és mágneses összetevők transzverzális és longitudinális hullámként terjednek (TEM/LMD). Az analóg számítógép elemeit két különböző módon kapcsoltam össze."

anacomp 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

1. ábra. Naudin analóg számítógépének egyik eleme

Mint az ábrából is látszik, a tekercsek induktivitása 1,58 mH. Nagyon fontos, hogy a tekercsek induktivitásai megegyezzenek, mivel ekkor lesz szimmetrikus az áramkör. Naudin ezt úgy érte el, hogy egy speciális LC rezgőkörben állandó kapacitás és frekvencia mellett a tekercseket egyformán behangolta. (Ez a tesztelő rezgőkör nem azonos az 1. ábrán látható analóg számítógép elemmel.)

A tekercsek adatai a következők: kb. 150 menetes, ami 85 mm hosszúságú 0,4 mm-es rézhuzalból készült. A vasmag 120 mm hosszú és 9 mm átmérőjű ferrit rúdból van.

A kondenzátorok 0,1 mF-os elektrolit kondenzátorok.

Naudin a kísérletekben a feszültséget kétféleképpen mérte. A tekercsek körül kialakult mágneses erőteret egy mágneses érzékelő tekerccsel (2. ábra – baloldalt), illetve az összes alkatrész (tekercsek és kondenzátorok) feszültségét oszcilloszkóppal (2. ábra – jobboldalt) mérte.

lmdout 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

2. ábra. A mágneses érzékelő tekercs (balra) és az oszcilloszkóp (jobbra)

A mágneses érzékelőt közelebbről a 3. ábrán láthatod.

lmdmag 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

3. ábra. A mágneses érzékelő

1. Kísérlet: A TEM hullámok terjedése

"A TEM (Transverse ElectroMagnetic) kapcsolás a transzverzális elektromágneses hullámok térbeli terjedésének analóg szimulációja. Ez két párhuzamos vezetékből áll, mely az elektromágneses sugárzás terjedésének hagyományos formája."

Naudin a két párhuzamos vezeték alatt sorba kötött tekercseket ért, lévén, hogy a tekercsek is vezetékekből állnak.

tem4s 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

4. ábra. Az analóg számítógép elemeinek hagyományos összekapcsolása (TEM hullámok)

A kapcsolási rajzot és az egyes elemeken mérhető feszültségeket a következő ábra mutatja.

tem4sdiag 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

5. ábra. A TEM kapcsolás és az egyes alkatrészeken mérhető feszültségek

A kapcsolási rajzon feltűntetett 12 V nem a jelgenerátor kimeneti V1 feszültsége, hanem az erősítő tápegységének egyenfeszültsége. A generátor kimenetén 18 V-os szinusz hullám jelenik meg, ezt vezette Naudin a C1-es kondenzátorra.

Az 5. ábrán feltűntetett feszültségértékeket a következő ábrán jóval szemléletesebben összehasonlíthatod.

tem4sxls 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

6. ábra. A négyelemes TEM kapcsolás alkatrészein mért feszültségek

"Figyeljük meg, hogy a mágneses és dielektromos összetevők a térben egymás tükörképei."

Naudin azt is megvizsgálta, hogy a tekercsekben és a kondenzátorokban milyen a feszültségek egymáshoz viszonyított fázisa.

temflow 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

7. ábra. A TEM hullámok a négy kaszkádban

Érdemes megfigyelni, hogy a harmadik kaszkádban fázisfordítás történt az első, második és negyedik kaszkádhoz képest. Ennek okát Naudin nem részletezte. Lehet, hogy csak az oszcilloszkóp vezetékeit fordított polaritással kapcsolta az L3 tekercsre és a C4 kondenzátorra? Nagyon valószínű, mivel ha függőlegesen tükrözzük a harmadik kaszkád mérési eredményeit, akkor jól nyomon követhető az egyes kaszkádokban a jelek fázisa.

A következő ábrán megfordítottam a harmadik kaszkád polaritását, hogy Te is pontosan lásd, mire gondolok.

temflow_forditott 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

8. ábra. A TEM hullámok a négy kaszkádban (a harmadik kaszkád jeleit grafikusan a vízszintes tengely mentén tükröztem)

Így már minden a helyére került.

A következő ábrán a bemeneti és kimeneti feszültségek fázisviszonyát nézheted meg.

tem4sout 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

9. ábra. A bemeneti és kimeneti feszültségek fázisviszonya

Jól látható, hogy a kimeneti jel fázisa a bemeneti jel fázisához képest siet.

Ez a kísérlet az elektromágneses hullámok mágneses és dielektromos összetevőinek hagyományos, tudományos körökben elfogadott terjedését mutatta be.

2. Kísérlet: Az LMD hullámok terjedése

"Az LMD (Longitudinal Magneto-Dielectric) kapcsolás a longitudinális elektromágneses hullámok térbeli terjedésének analóg szimulációja. Ez az elektromágneses sugárzás nem hagyományos terjedése."

lmd4s 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

10. ábra. Az analóg számítógép elemeinek nem hagyományos összekapcsolása (LMD hullámok)

A kapcsolási rajzot és az egyes elemeken mérhető feszültségeket a következő ábra mutatja.

lmd4sdiag 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

11. ábra. Az LMD kapcsolás és az egyes alkatrészeken mérhető feszültségek

A kapcsolási rajzon feltűntetett 12 V nem a jelgenerátor kimeneti V1 feszültsége, hanem az erősítő tápegységének egyenfeszültsége. A generátor kimenetén 27 V-os szinusz hullám jelenik meg, ezt vezette Naudin az L1-es tekercsre.

A 11. ábrán feltűntetett feszültségértékeket a következő ábrán jóval szemléletesebben összehasonlíthatod.

lmd4sxls 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

12. ábra. A négyelemes LMD kapcsolás alkatrészein mért feszültségek

"Figyeljük meg, hogy a mágneses és dielektromos összetevők a térben megegyeznek."

Naudin azt is megvizsgálta, hogy a tekercsekben és a kondenzátorokban milyen a feszültségek egymáshoz viszonyított fázisa.

lmdflow 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

13. ábra. Az LMD hullámok a négy kaszkádban

Ezen az ábrán Naudin szintén elkövetett egy kis mérési pontatlanságot, legalább is úgy tűnik, mivel az első kaszkádban a jelek fázisa szintén fordított. Valószínű, hogy ismét csak az oszcilloszkóp vezetékeit fordított polaritással kapcsolta az L2 tekercsre és a C1 kondenzátorra.

A következő ábrán megfordítottam az első kaszkád polaritását.

lmdflow_forditott 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

14. ábra. Az LMD hullámok a négy kaszkádban (az első kaszkád jeleit grafikusan a vízszintes tengely mentén tükröztem)

Így már minden a helyére került.

A következő ábrán a bemeneti és kimeneti feszültségek Microvap V szimulátorral készített összehasonlító ábráját látod.

lmd4sout 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

15. ábra. Microvap V-el szimulált BE/KI jelek

A következő ábrán a bemeneti és kimeneti feszültségeket és áramokat vizsgálhatjuk meg.

lmdvcio 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

16. ábra. Az LMD kapcsolás bemeneti és kimeneti feszültségeinek és áramainak értéke

Az összes itt látható mérés célja az volt, hogy bebizonyosodjon, nagyobb teljesítmény jelenik meg a kimeneten, mint amennyit bevezettünk. Ezt sikerült is bizonyítani, amit a következő ábrán láthatsz.

lmdpio 2.4.10.2. Naudin LMD készüléke

17. ábra. Az LMD kapcsolás bemeneti és kimeneti teljesítményei

Az angol nyelvű forrást itt nézheted meg.

Jól látható, hogy egy bizonyos idő elteltével a kimeneti és bemeneti teljesítmények értékei többé-kevésbé stabilizálódtak. Először egy állandó növekedést tapasztalunk, majd elérünk egy maximumot. Ezt követően valamelyest csökken a teljesítmény, míg be nem áll egy közel állandó értékre. Ez a bemeneten kb. Pbe = 3 W, a kimeneten pedig kb. Pki = 12 W.

Ebből könnyen kiszámítható, hogy a rendszer hatásfoka:

h = Pki / Pbe = 12 / 3 = 4 => 400 %

Tehát Tesla kapcsolása egy ingyenenergiát előállító készülék!

Óhatatlanul felmerül azonban két kérdés:

  • Mi a magyarázata a jelenségnek, hogyan tudja ez a kapcsolás megcsapolni az étert?
  • Hogyan lehetne ezt a hatásfokot tovább növelni?

Az első kérdéssel kapcsolatban egyenlőre csak találgatni tudunk, a másodikra viszont már deduktív következtetéssel pontosan megadhatjuk a választ. A hatásfok 400 % és négy kaszkádunk van. Ez azt sugallja, hogy minden kaszkád 100 %-kal növeli a hatásfokot. De ha megnézzük a 12. ábrát, akkor világosan kitűnik, hogy nem ez a helyzet. Az első kaszkádtól kiindulva fokozatosan csökken a feszültség a harmadik kaszkádig, majd a 4. kaszkádban egy nagy ugrás történik. Tehát mind a négy kaszkádra szükség van az éter megcsapolásához. Ha ismét négy kaszkádot sorba kötünk, akkor a kimeneten elméletileg már 1600 %-os hatásfokot érhetünk el. Felírhatjuk, hogy a hatásfok: h = 4n, ahol n – a négyes kaszkádok száma.

Az is bíztató, hogy nem kell nagy bemeneti teljesítményeket használnunk az éter megcsapolásához. Talán még az is elérhető, hogy nem is használunk külön jelgenerátort, hanem az elektromágneses térben lévő mW teljesítményű hullámokat erősítjük fel ezzel az analóg LMD számítógéppel.

Ráadásul ez a kapcsolás nem igazán "kopik" használat közben, mivel nincsenek benne forgó vagy aktív alkatrészek (motor, tranzisztor, elektroncső stb.)

Lehet, hogy ez a jövő áramforrása?

Ideáig érve a gondolatmenetemben azon töprengtem, hogy Naudin hogyan határozta meg a 17. ábrán látható kimeneti és bemeneti teljesítményeket. Ez nem volt világos a számomra.

Azt írja, hogy a jelgenerátor egy 200 W-os erősítő, ami a tápegységéről 12 V-on 2,8 A-t vesz fel. Ez 12 * 2,8 = 33,6 W. Az, hogy nem 200 W, még érthető, hiszen nem a maximális teljesítményen dolgozik az erősítő. Viszont a 16. ábrán a jelgenerátorból felvett áram amplitúdója [I(v1)] a stabilizálódás után 480 mA körül van, a feszültség amplitúdója [U(v1)] pedig 27 V. Ez azonos áram és feszültségfázisok esetén Pmax = 27 V * 0,48 A = 12,96 W. Ha az átlagos teljesítményt számoljuk, akkor az Pátl = 12,96 * 0,707 = 9,16 W. Tehát a jelgenerátorból felvett átlagos teljesítmény 9,16 W, nem pedig 33,6 W. De ez a 9,16 W sem egyezik a 17. ábrán látható stabilizálódott 3 W-tal. Ez vagy azt jelenti, hogy különböző időkben végezte a mérést különböző jelteljesítményekkel, tehát a 16. és a 17. ábrák nem ugyanarról a mérésről szólnak, vagy pedig a bemeneti áramot és feszültséget nem a jelgenerátornál mérte, hanem az L1 tekercsnél. Ekkor elképzelhető, hogy az L1 tekercsben fáziskéséssel megjelenő áram I(L1) és a generátor feszültségével azonos fázisú U(L1) átlagos teljesítménye 3 W. De akkor nem jó a 17. ábra, mivel a bemeneti jel teljesítménye 9,16 W kell legyen. Ha már itt járunk, vizsgáljuk meg a kimeneti jel teljesítményét is. A stabilizálódás után az L8-as tekercs feszültség amplitúdója kb. 40 V, az áram amplitúdó pedig kb. 0,32 A. Ebből következően viszont Pki = 40 V * 0,32 A = 12,8 W, az átlagos teljesítmény pedig Pátl = 12,8 W * 0,707 = 9,05 W. Ez már kisebb is, mint a befektetett 9,16 W-os teljesítmény. De a valóságban a kimeneten az áram 90°-os késéssel jelenik meg a feszültséghez képest, tehát az átlagos teljesítmény még kisebb lesz, mint a 9,05 W, talán a harmada, azaz kb. 3 W.

Ezt a 16. és a 17. ábrák által számított teljesítmények közötti eltérést csak úgy lehet tisztázni, hogy magunk is elvégezzük ezt a kísérletet. Viszont akkor azt úgy kellene összeállítani, hogy a jelgenerátor egy egyszerű tranzisztoros szinusz jel generátor legyen, aminek a táplálása először mondjuk egy akkumulátorról történne, majd mikor az LMD kaszkádok kimenetén a jel stabilizálódott, akkor azt egyenírányítva a bemeneti jelgenerátor táplálására használhatnánk. Ekkor az akkumulátort lekapcsolhatjuk a jelgenerátorról. Ha a rendszer továbbra is működne, akkor egyértelműen bizonyítást nyerne az ingyenenergia megcsapolásának ténye.

Ha van kedven kísérletezni a Tesla féle LMD hullámokkal, akkor tedd azt és küldd el az eredményeidet nekünk.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás