Attila a vízbontással kísérletezett. Az eredményeit írja le a következő sorokban.
Ebben a kísérletben egy 55 * 100 * 2 mm-es saválló lemez látható, és egy másik házilag olvasztott ólom-cink lemez. Az arányokat sajnos nem mértem meg, de lehetséges, hogy sima ólom lemezzel is működik.
1. ábra. Az összeszerelt lemezek
A rögzítéseket felkarikázott bicikli belsőből vágtam. A távolság a lemezek között is a gumi vastagsága, kb. 1,5 mm.
2. ábra. A lemezek szétszedett állapotban pár órás működés után
A kék edényben 3 liter víz van, 1 kávéskanálnyi házi sót oldottam fel – szódabikarbóna híján, de ez a lényegen nem változtat, a hatásfok ugyanolyan.
3. ábra. Az elektrolízisre előkészített edények
Az átlátszó edényt, ami egy literes, ráhelyeztem a vízre, az elektrolizáló fölé, és egy vékony műanyag csővel kiszívtam a levegőt. Ezzel vákuumot idéztem elő, talán ez is besegít az elektrolízis hatásfokának növelésében. Az áramforrás, mint latszik, egy aksi 12 V 75 Ah-ás. Sajnos a felvett energiát nem tudtam lemérni, az ampermérőm beadta a kulcsot.
4. ábra. Vízbontás közben
A huzalok sem voltak egyformák, az egyik 2,5 mm-es, a másik 1,5 mm-es volt. Ami meglepő, hogy egyik sem melegedett. Ha mindkét lemez saválló lett volna, már füstölt volna az egész egy perc után. A videón látható, hogy kb. 4 perc alatt menyi vizet szorít ki az edényből. Szerintem ez a hatásfok nem semmi, képzeljük el, hogy több ilyen cellával menyi gázt nyerhetünk.
1. videó. 1,3 MB 03:22 perc