2024 március 19 - kedd

2.3. A forrástöltés problémája

Írta: Tom Bearden

Ezen az oldalon Tom Bearden osztja meg a véleményét a forrástöltéssel kapcsolatban. Elmondja, hogyan lehet a vákuumból energiát nyernünk és hogy miért hibás a jelenlegi elektrotechnikai modell.

A megfigyelés: Minden töltés szabadon áraszt ki magából valós EM energiát minden irányban, miközben nincs megfigyelhető energia-bevitel.

  • Egy rögzített és szigetelt töltés annak létrehozásától vagy az elszigetelés pillanatától kezdve hozzá kapcsolódó mezőket és potenciálokat hoz létre az őt körülvevő térben. A mezők megjelennek és a töltéstől kifele fénysebességgel, a tér minden irányában sugárszerűen terjednek.
  • A térbeli EM mezők fotonokból tevődnek össze. A foton a térben c fénysebességgel terjed.
  • A töltés folyamatosan emittál minden irányba valós, megfigyelhető fotonokat c fénysebességgel.
  • Ez a folyamatosan megfigyelhető foton emisszió létrehoz és folyamatosan szinten tart egy "statikus" mezőt és potenciált, mely a fény sebességével tágul kifelé.
  • Ebből következően az összes "statikus" mező tulajdonképpen egy állandó állapotú dinamikus energiafolyam, amiről Van Flandern a következőket mondja: "…Meg kell különböztetnünk a ‘statikus’ szó két különböző jelentését. Az egyik a mozgó részek változatlanságát jelenti, míg a másik a folyamatosan cserélődő részek ‘egyformaságát’ jelenti. Ezt a két jelentésbeli különbséget egy vízesés segítségével érthetjük meg jobban. A befagyott vízesés statikus az első jelentés szerint, míg a mozgó vízesés statikus a második jelentés szerint. Mindkettő lényegében ugyanolyan minden pillanatban, bár az utóbbi mozgó részeket tartalmaz, melyek nyomatékot képesek átvinni és haladó részecskéket tartalmaz."
  • A kísérletek azt igazolják, hogy nincs megfigyelhető energia bevitel az adott töltésnél. Ennek ellenére a töltés folyamatosan energiát áraszt ki magából és EM mezőket, potenciálokat és azok energiáit hozza létre.
    • A klasszikus EM és elektrotechnikai modellek elfogadják, hogy valamilyen módon a töltés a forrása az összes EM mezőnek, potenciálnak és energiának, de
    • a modellek azt tételezik fel, hogy a töltés ezeket a mezőket, potenciálokat és azok energiáit a semmiből hozza létre, lévén, hogy nincs energia-bevitel a töltéseknél.
  • Ebből következően a jelenlegi elektrotechnika egy erőteljesen sérült EM modellt használ, mely feltételezi az energia megmaradás törvényének megsértését.

A probléma: Vagy modellezzük a szükséges nem megfigyelhető energia- bemenetet, vagy pedig az energia-megmaradás törvényét hamisnak jelentjük ki.

  • Sen írja: "A mező és annak forrása közötti kapcsolat mindig is a legnagyobb probléma volt a klasszikus és kvantum elektrodinamikában."
  • Bunge szerint: "Maxwell második egyenletének megtartásához és az összes esetre való alkalmazásához fel kell állítanunk azt a hipotézist, hogy a töltött részecskék az EM mező forrásai. Ezt a hipotézist annyira szentírásnak vesszük, hogy ezt a feltételt már szinte meg sem említjük."
  • Bung azt is írta, hogy: "Nem igazán vesszük észre, hogy a klasszikus és a kvantum elektrodinamika siralmas állapotban van."
  • Kosyakov élesen kijelenti, hogy: "A sugárzás általánosan elfogadható, minden részletre kiterjedő meghatározása még nem került megalkotásra. Az állandóan visszatérő kérdés a következő: Miért van az, hogy egy elektromos töltés csak kisugároz, de nem abszorbeál fényhullámokat?"

A megoldás: A töltés folyamatosan abszorbeálja a virtuális (szubkvantum) foton energiát a vákuumból, koherensen integrálja azt és újból kisugározza mint valós, megfigyelhető fotont.

  • 1957-ben a részecske fizikusok felfedezték a probléma megoldásának alapjait.
    • Lee és Yang megjósolták a szimmetria sérülését 1956-57-ben.
    • Wu és a kollégái kísérletileg is bizonyították a szimmetria sérülését 1957 februárjában.
  • Ez egy forradalmi előretörés volt a fizikában. Példátlan gyorsasággal, még ugyanabban az évben, 1957 decemberében Lee és Yang Nobel díjat kapott.
  • Azonban az ezt követő közel fél évszázad alatt a forradalmi elmélet és annak gyakorlati alkalmazása nem szivárgott át az egyetemek falain a fizikai tanszékről a villamosmérnöki tanszékre. Az ott tanító professzorok nem érezték égető szükségét annak, hogy módosítsák és kiterjesszék a hibás és elavult elektrotechnikai modelleket.
  • A részecske fizikában minden töltött részecske polarizálja az őt körülvevő vákuumot. A töltést ellentétes töltésű virtuális részecskék veszik körül, mely dipólus kialakítást és ezáltal nagy intenzitású energiacserét eredményez a vákuumban.
  • Az ellentétes töltések aszimmetriája (akárcsak bármilyen dipólusnál) bizonyítottan szimmetriasérülést eredményez.
    • A felfedezett szimmetriasérülés miatt valami virtuális vált megfigyelhetővé. Ebben az esetben ez a "valami virtuális" nem más, mint a vákuum virtuális energiája.
    • A vákuum virtuális EM energiája folyamatosan belép a töltés polarizált együttesébe, a töltött részecske tömegváltozásaként abszorbeálódik, a test tömegeként integrálódik, majd EM energiaként kisugárzódik.
  • A rendezetlen virtuális energia megfigyelhető energiává történő egybefüggő integrálódása olyan folyamat, mely pozitív entrópiát fogyasztva negatív entrópiát termel a következők szerint:
    • A töltött részecske együttes folyamatosan elnyeli a rendezetlen virtuális fotonok energiáját kavargó vákuum energiacsere formájában.
    • Minden egyes elnyelt virtuális foton energiája (dE) a töltött részecske virtuális tömegváltozását (dm) eredményezi: (dE) / c2 = dm.
    • Mivel a tömeg egységes, ennek sorozatos változásai is egységesek: dm = dm1 + dm2 +…+ dmi +…. Ez a folyamat rendezetté teszi az elnyelt rendezetlen energiát, amíg a tömeg-energia összeadódó változásai (dm) el nem érnek egy küszöbértéket.
    • Mikor megfelelő mennyiségű virtuális tömeg-energia gyűlik össze: DE = (dm)c2, akkor megfigyelhető foton emittálódik a töltésből.
    • A vákuum fluktuációk szüntelen háborgatása révén a vákuum küszöbérték (DE) elérésekor a gerjesztett töltött részecske hirtelen és erőteljesen emittál egy valós, megfigyelhető fotont. Ebben a pillanatban a virtuális energia megfigyelhető energiává történő összefüggő integrálása befejeződött.
  • A folyamat modellezéséhez új geometriai és csoport elméleti módszerek szükségesek:
    • Ez nem Klein geometriájával és módszereivel függ össze, hanem a sokkal modernebb és teljesebb Leyton geometriával és módszerekkel. Az elektrotechnikai modellek azonban még mindig Klein geometriáját és módszereit használják.
    • Klein geometriájában a szimmetriasérülés egy bizonyos szinten elveszíti a szimmetria információt és leegyszerűsödik a teljes szimmetriára.
    • A Leyton geometriában a szimmetria sérülése egy adott szinten nem vezet a szimmetria információ elvesztéséhez, hanem egy másik, magasabb szinten újabb szimmetriát hoz létre, azaz megnöveli a teljes szimmetriát. Erre ahhoz van szükség, hogy a negatív entrópia folyamata létrejöhessen és abszorbeálhassa az összefüggően integrált rendezetlen, virtuális vákuum energiát, ami aztán valós, megfigyelhető, rendezett EM energiaként jelentkezik.
    • Leyton a szimmetria hierarchia felfedezésével egy újabb hatalmas, forradalmi lépést tett a fizikában.
  • A "statikus" EM mezők és potenciálok szabadon áramolnak, ezek hozzák létre az egyenlőtlenség stabil állapotából származó energia áramok állapotát. Ahhoz, hogy szabadon felhasználhassuk ezt az energiát anélkül, hogy hatnánk rá vagy lerombolnánk az energiafolyamot, a következőket kell szem előtt tartanunk:
    • Ennek a vákuumból érkező "ingyen" energiafolyamnak a felhasználásakor az energiát a forrásból munka nélkül kell átalakítani, azaz az energia formája nem változhat, ugyanolyannak kell lennie a vevőnél, mint amilyen a forrásnál volt.
    • Ez azt jelenti, hogy az energiát "statikus" mezőként kell elfogni és összegyűjteni a vevő áramkörben,
    • vagyis a vevő áramkör Drude elektronjait rögzíteni kell az energiaátvitel során azért, hogy ne legyen elektronáramlás. Ilyen módon az energia munka nélkül áramlik a forrásból a vevőbe.
    • Ezután a külső potenciál forrást le kell választani az áramkör vevő köréről és egy terhelést kell a kimenetre kötni. Ezt előnyös egyenirányító diódán keresztül megtenni.
    • Ez alatt a "potenciális munka átviteli" folyamat során a Drude elektronok rögzítve vannak, így ez a művelet árammentes. A statikus feltételeknek fenn kell maradniuk a terhelés meghajtása során is, azaz ekkor az áramkör le van választva az eredeti forrásról.
    • Ezt követően a Drude elektronokat szabadon engedve a potenciál hatására megindul az elektronáramlás.
    • Miközben folyik az áram, a vétel során felhalmozott potenciálfelesleg teljesítményként jelentkezik a terhelésen. Itt nem jön létre energia visszahatás az eredeti forrás fele.
    • Így a külső forrás potenciális energiáját szabadon felvehetjük munka nélküli energiaátvitel formájában. Ezután az összegyűjtött potenciális energiát a forrástól elkülönülten a terhelésre köthetjük, miközben nem szűntetjük meg az eredeti dipólus forrás potenciális energiájának a felét.
  • Az alapelv a következő: Az ingyen potenciális energiaforrás folyamát csak a vevő áramkör potenciáljának létrehozására használjuk, miközben nincs töltésáramlás. A potenciálisan energizált "külső vevő áramkör" nem adja le az energiáját addig, míg az eredeti energiaforrással kapcsolatban van. A gyűjtő áramkör csak tiszta energiaátviteli feltételek mellett gyűjt energiát, sohasem "terhelt" állapotban. Mikor a gyűjtő áramkör az összegyűjtött energiát a terhelésen disszipálja, akkor az eredeti energiaforrásnak nem szabad az áramkörhöz kapcsolódnia.
  • A töltés együttes (azaz bármely dipólus) a varázslatos "kulcs" a vákuum rendezetlen virtuális energiájának rendezett, megfigyelhető energiává történő alakításához és felhasználásához.
    • A töltés létrehoz egy olyan folyamatos negatív entrópia-kapcsolatot, melyet elméletben bemutatott Evans és Rondoni.
    • Ez drámai módon újraértelmezi és kiterjeszti a termodinamika jelenlegi hiányos, második törvényét, mely csak pozitív entrópia-kapcsolatokat ismer el. Ezek után negatív entrópia-kapcsolatokat is el kell, hogy ismerjen.
    • Ez megoldja a termodinamika jó öreg "hőhalál" problémáját, azaz annak ideiglenes aszimmetriáját.
  • Nevetségesen egyszerű valós EM energiához jutni az örvénylő vákuumból. Csak hozzunk létre töltést vagy dipólust és hagyjuk magára. Ekkor az EM energiává alakított vákuum energiát fog sugározni, folyamatosan, ameddig csak létezik. A világegyetem eredeti töltései ezt már több mint 17 milliárd éve teszik folyamatosan.
  • Az egyedüli energia "krízis" az, hogy mennyire hatékonyan kapjuk el, gyűjtjük össze és használjuk fel a folyamatos EM energia folyamot a fogyasztóinkban anélkül, hogy lerombolnánk a forrás dipólust és ezáltal elzárnánk a vákuum ingyenes energiafolyamát. Nyilvánvalóan egyfajta "tudományos dogma" krízissel állunk szemben, nem pedig fizikai energia krízissel.

Újrakalibrálás és energia-megmaradás

  • A kvantumelméletben a méret szabadsága egy axióma. Ezt széles körben használják az elektromérnökök és fizikusok.
  • A méret szabadsága szerint bármikor szabadon megváltoztathatjuk bármely EM rendszer potenciálját – és ezáltal a potenciális energiáját.
    • Az elektrotechnika korai szakaszában a potenciált csak matematikai koholmánynak tartották, nem pedig fizikai valóságnak.
    • Csak a mezőt tartották valósnak.
    • Addig, míg a rendszer össz mezeje változatlan volt, a rendszert "ugyan olyannak" tartották, függetlenül a potenciálok változásától (és ezáltal függetlenül a rendszer potenciális energiaváltozásától.)
    • Egyszerűen megváltoztatva a rendszer potenciálját (újraméretezve az egyenletet) ez a rendszer potenciális energiájának megnövekedését eredményezi az összes erőhatást kifejtő mező eredő értékének megváltoztatása nélkül. Ezért nem merült fel az energia-megmaradás törvényének megsértése.
      • Egy szövegben sem említik, hogy újraméretezve a rendszer egyenletét a rendszer potenciális energiája szabadon változtatható
      • Egy szövegben sem elemzik részletesen, hogy honnét jön ez a plusz, újraméretezés során kapott ingyen energia
      • Leyton szimmetria hierarchiája ugyanakkor megadja minderre a választ.
  • A Maxwell-Heaviside egyenletekben a "szimmetrikus" újraméretezés két potenciál – A és f – szimultán váltakozása, de úgy, hogy a két szabad átalakító erő mezejének szorzata szintén egyenlő nagyságú és ellenkező irányú. Ennek köszönhetően az eredő átalakító erők mezejének változása zérus, annak ellenére, hogy a rendszer feszültsége megnőtt az új egyenlő nagyságú és ellentétes irányú egymás ellen ható erők következtében.
  • Ha úgy kívánjuk, az aszimmetrikus újraméretezés – mint pl. a rendszer elektrosztatikus skaláris potenciáljának (feszültségének) növekedése – önmagában is használható.
    • Mint korábban kijelentettük, ha nem engedjük, hogy áram jöjjön létre, ez az aszimmetrikus újraméretezés (a feszültség egyedüli növelése) szabadon megnöveli az aszimmetrikusan újraméretezett rendszerben összegyűjtött potenciális energiát. Ez munkavégzés nélkül történik, hiszen a feszültség megnövelése áram jelenléte nélkül nem jár munkavégzéssel. Ez egyszerű aszimmetrikus újraméretezés.
    • A helyi környező vákuum tulajdonképpen egy nagyon magas elektrosztatikus skaláris potenciál, amit viszont referenciaként zéró potenciálnak vettünk.
    • Vegyük észre, hogy "a" potenciál, mint olyan egyáltalán nincs meghatározva, csak a két potenciál közötti különbség (és ott is csak az összetett energiafolyam két pontja közötti intenzitáskülönbség). Ezért az "áramkörben" bekövetkező potenciálváltozás nem más, mint a vákuum helyi potenciál intenzitásának a változása. Ez maga a vákuum szabad aszimmetrikus újraméretezése, ahol az újraméretezett rendszer "plusz energiája" közvetlenül az újraméretezett vákuumból származik.
    • Külön hangsúlyozzuk, hogy maga "a potenciál" nem jelenik meg az EM egyenletekben, hanem csak a potenciál "pont intenzitása", azaz annak összetett energiaáramlása jelenik meg, ezt számoljuk és használjuk.
  • Mivel leszögezhetjük, hogy a vákuum kívánság szerint aszimmetrikusan újraméretezhető lehet és az is, egy helyi régióban, ezért plusz felhasználható EM potenciális energiát hozhatunk létre az adott régióban. "A téren keresztül áramló potenciális energia folyam" tulajdonképpen azt jelenti, hogy magában a térben (vákuumban) alakítunk át helyi potenciálokat.
  • Egy további következtetés, hogy a forrástöltés a legalapvetőbb EM rendszer, ami végrehajtja ezt az aszimmetrikus újraméretezést a helyi vákuum potenciálban. Ezt pedig folyamatosan és "ingyen" teszi.

Technikai eredmény: A forrástöltés összeállítás az energia-megmaradás első törvényének aláveti magát, de totálisan megsérti a második törvényt annak jelenlegi formájában. A forrástöltések szabadon felhasználják az univerzum összes megfigyelhető EM mezejének potenciális energiáját azáltal, hogy átalakítják a vákuum virtuális energiáját megfigyelhető és felhasználható energiává.

  • A töltés párok által létrehozott dipólusok folyamatosan (1) felhasználják a vákuum virtuális állapotú pozitív entrópiáját, és (2) megfigyelhető állapotú negatív entrópiát hoznak létre.
  • Minden elektromos áramkörben, táprendszerben vagy EM eszközben: bármilyen rendszerben, a helyi EM mezőkben, potenciálokban és azok energiáiban az EM energia intenzitásának változását hasznosítjuk. Ezt az EM energiát közvetlenül a helyi megváltoztatott vákuumból nyerjük a rendszerben található forrástöltések és dipólusok segítségével. A töltés végzi az átalakítást, azaz a vákuum intenzitás változásának szabadon felhasználható energiává történő átalakítását.
  • Termodinamikai szempontból a töltés együttes egy nem egyensúlyban lévő rendszer. A töltés az első ismert EM rendszer, mely folyamatosan hoz létre tisztán negatív entrópiát Evans és Rondoni elméleti bemutatója szerint.
  • Minden EM rendszert a helyi vákuumból nyert energia hajt meg, és ez mindig is így volt.
  • nem a generátor tengelyének forgatása hajtja meg a terhelést,
  • nem az elem kémiai energiájának disszipálódása hajtja meg a terhelést,
  • nem a szénhidrátok elégetése, nem a vízerőművek és szélgenerátorok, és nem is a nukleáris reakciók biztosítják a jelenlegi EM energiát,
  • hanem ezen áramkörökben lévő töltések és dipólusok biztosítják ingyen a folyamatos EM energiafolyamot, melynek forrása a fodrozódó vákuum. Az összes többi csak a töltések, dipólusok, ionok vákuummal történő intenzitásának változását biztosítja.

Az elektromos erőművek mérnökeinek helyzete: A villamosmérnöki tanszékek, professzorok, a publikációik és maguk a villamosmérnökök nem tudják, hogy tulajdonképpen mi is hajtja meg a fogyasztókat.

  • Az erőművek EM modelljei hibásan tételezik fel a vákuum tehetetlenségét, egy sík idő-teret és ezáltal egy "tehetetlen belső környezetet". Ezekben a modellekben nincs olyan, mint "a vákuum felhasználható energiája" – a rendszer vákuumból nyert bármely energiájának eredője mindig nulla, ezért teljesen ki van hagyva a modellekből.
  • Ez a szörnyű hiba folytatódik annak ellenére, hogy az aktív vákuum és annak töltésekkel és ionokkal történő kölcsönhatása teljesen bizonyított a fizikusok által mind elméletileg, mind pedig gyakorlatilag.

Az eredmény: gigantikus, centralizált erőművi energiaellátási rendszer, mely egyre több üzemanyagot követel, ezáltal pedig növekvő mértékben rombolja a bioszférát.

  • A hagyományos mérnöki procedúrák révén csak olyan elektromos erőművek épülnek, melyek (1) folyamatosan lerombolják saját dipólusaikat, ezáltal pedig (2) folyamatosan lerombolják a saját, vákuumból táplálkozó energiaforrásukat. Ezen kívül (3) a hagyományos rendszerek ezt a rombolást gyorsabban végzik, mint amilyen sebességgel meghajtják a fogyasztóikat.
  • A szénhidrátok elégetése, a nukleáris üzemanyag cellák használata, a vízerőművek és a szélgenerátorok építse stb. csak fokozott mértékben rombolja a bolygónkat.
  • A teljes tudományos társadalom mindezt az energiaellátás nem átgondolt álláspontjai alapján teszi. Még a Nemzeti Tudományos Akadémia, a Nemzeti Tudományos Alapítvány és a Nemzeti Mérnöki Akadémia sem érti, hogy valójában mi hajtja az energiahálózatba kapcsolt fogyasztókat. Mindegyikük azt tételezi fel, hogy a világegyetem minden EM mezője, EM potenciálja és az EM energia minden egyes joule-ja – a semmiből keletkezett – felhasználva a töltéseket.
  • A váltakozó áramú rendszer feltalálójától, Nikola Teslától származik a nemzeti energiaellátási helyzetről szóló következő idézet: "Ez a tudományos gondolkozás legjelentősebb és legsúlyosabb abberációja, melyet a történelem valaha is feljegyzett."

Az angol nyelvű forrást itt találod.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás