Miklós forgókkal végzett kísérleteit reprodukálta Allan, amit a saját honlapján be is mutatott. A kísérleteit Miklós fordította magyarra.
A Miklós cső
1. ábra.
Ezeket az alkatrészeket használtam fel a Miklós-cső kísérlet reprodukálásához. Félig megolvasztottam (felmelegítettem) a műanyag vízvezeték-csövet, és az egyik végét összeklimpeltem (összeolvasztottam). Így az egyik végén légátnemeresztő.
Egy kis rugóval a felfűzött rúd végére van erősítve a tű. Összeszerelt állapotban a hungarocell folyamlás-gátlók a cső közepén tartják a rudat.
2. ábra.
3. ábra.
Itt látható teljesen összeszerelve. A második hungarocell folyamlás-gátló bezárja a cső végét, mint egy dugó.
4. ábra.
Beállítva a csövet egy egyensúlyozó-karral, ráhelyezve egy tűre (a központban), bekapcsoltam a nagyfeszültségű tápomat (DC). A cső elindult abba az irányba, amelybe Miklós állította hogy fog! A fotón az egyensúlyozó-kar az óra járásával ellenkező irányába mozdult el.
Hamarosan egy füst-tesz korona kisüléseket mutatott ki, amelyek fújták az egyensúlyozó kart.
A nyilak mutatják a korona kisülések forrásait, az első lent, a tengelynél, a második, jelentős, pedig fent a cső végén jelentkezett. Ez mozgatta a rudat az óra járásával ellenkező irányba.
Az első korona-kisülést egyszerű vastagabb szigetelés megszüntette, viszont hogyan szüntethető meg a korona kisülés a felfüggesztett rúdból?
5. ábra.
A megoldás, rászerelni nagy méretű fémgömböket a cső két végére. Egy következő füst-teszt megerősitette, nincs többé levegő áramlás a cső végeiből.
6. ábra.
Miután lefedtem a cső végeit, nem lenne szabad bármi meghajtóerőnek jelentkeznie. Nem voltak többé korona kisülések, de a cső továbbra is mozgott. És még gyorsabban mozgott, mint előtte!
Mi az ördög történik itt?
Segítsetek!
Az eredeti anyagot angol nyelven itt olvashatod.