2019 szeptember 18 - szerda

2.4.1.11.7. Impulzusos vízbontás 1

Tamás is megépítette az itt közölt kapcsolást. Kísérle-teinek eredményeit a következő sorokban olvashatod.

1. Kísérlet

Először egy tápegységet építettem, mivel nem akartam egyből beruházni egy akkumulátorba és egy hozzá való töltő berendezésbe is. Arról nem is beszélve, hogy éppen volt otthon két elfekvő Toroid trafóm, így az egyiket (a nagyobb teljesítményűt) tekertem meg úgy, hogy kb. 10 V/ 10 A-t tudjak leszedni róla. Ezután következett az egyenirányító híd, amit egy nagyáramú Graetz híddal és 4 db 2200 mF-os 300 V-os kondi párhuzamos kapcsolásával valósítottam meg. Ezzel a teljesítménnyel már tudtam kezdeni valamit.

Tvb2 2.4.1.11.7. Impulzusos vízbontás 1

1. ábra. 12 V/10 A-es tápegység.

Másodszor (a költséghatékonyság miatt) elektródáknak való anyagot próbáltam keresni az otthon fellelhető anyagok közül, hogy vajon melyiket tudom vízbontásra használni.

Az első választás a rézdrótra esett. Mondanom sem kell, elég katasztrofális lett a következmény. A víz használat közben kékes-zöldes lett, az anód pedig erősen megfogyatkozott. Ez nem jött be…

A következő választás az (általam rozsdamentes acélnak hitt) varrótűre esett. Először nagy ötletnek tűnt a dolog, ugyanis mikor kipróbáltam, a hidrogén szépen fejlődött, és az első próbálkozásnál tapasztalt kékes-zöldes szín elmaradt. Megnéztem a felvett áramot is. 10-20 mA-t mértem egyenáramú táplálás esetén. Másnap majdnem be is ruháztam egy tucat varrótűbe, de azért elvégeztem még egy tartósági kísérletet is. Vagyis a beváltnak hitt elrendezést több mint egy órán át működtettem. Itt derült ki sajnos, hogy a varrótű csak valami felületi védelemmel van ellátva, de az attól még nem rozsdamentes. Kicsivel több mint egy órái használat után az anód tű teljesen elfeketedett és most valamilyen sárgás feketés szín jelent meg a vízben. Ez sem jött be.

A harmadik próbálkozásra alumínium lemezt használtam. Első körben ez is nagyon jónak tűnt. Az anód se színeződött el, és a víz is tiszta maradt. Az ötlet megint csak a tartósági próbán bukott meg. Ugyanis valamivel több mint egy órai használat után az anódon fogyás nyomai látszódtak, később már lyukak is!

Az otthon fellelhető anyagoknak ezzel a végére is értem. Ezután a munkahelyen néztem szét. Találtam is kétféle lemezt. Az egyik valódi rozsdamentes acéllemez, a másik pedig valamilyen galvanizált acéllemez lehetett.

2. Kísérlet

A galvanizált acéllemezből kialakítottam egy cellát, ami 5 db 5 * 5 cm-es lemezből állt. A lemezek között 1 mm-es rést hagytam. Itt sem használtam még az elektronikát, csak egyenárammal próbáltam ki a cellát.

Tvb1 2.4.1.11.7. Impulzusos vízbontás 1

2. ábra. 5 * 5 cm-es cella (használt állapotban)

Már az első próbálkozásra is elég sok hidrogén fejlődött (persze ez relatív, hiszen nem mértem le). Ekkor a cellán mért áramerőség 1,8 A volt. Majd kb. fél percig, valószínűleg a buborék felhalmozódás miatt, ez az érték folyamatosan csökkent és kb. 1,1 A-nél állt meg. A víz közben megint elszíneződött, és most kis fekete darabkák (?) jöttek ki a lemezek közül. Ez volt az a pont mikor egy kis ecetet öntöttem a vízhez (7 dl vízhez kb. 1,5 evőkanál 10 %-os ecet). Innentől az áramerőség hirtelen felugrott 3-4 A-re, és folyamatosan nőtt. 9,8 A-nél kapcsoltam ki a tápegységet. Az áram erőssége még ment volna feljebb is, de a műszerem csak 10 A-ig mér, és a tápegységet sem akartam túlterhelni. Ezután, gondolván, hogy az ecet hatására nőtt meg az áram erőssége, kiöntöttem az ecetes vizet, és a cellát is alaposan kimostam. Ezután megismételtem a kísérletet sima csapvízzel. Valami történhetett a fémlemezekkel, mert hiába mostam ki a cellát, és hiába öntöttem friss vizet a tartályba, amint a cellára kapcsoltam az áramot, annak erőssége azonnal 5,4 A volt, és folyamatosan nőtt. Ismét 9,8 A-nél kapcsoltam ki a tápegységet. A cellák kimosását és a kísérletet még kétszer elvégeztem, de az eredmény mindig hasonló volt. Valószínűleg a lemezeket védő réteg darabkái lehettek azok a fekete darabkák, és valószínűleg ezek távozása okozhatta az áramerősség hirtelen megnövekedését.

3. Kísérlet

Sikerült szereznem igazi rozsdamentes acéllemezt, így már meg tudtam építeni a végleges cellát. A cella 5 db 10 * 10 cm-es lemezből áll. A cellákat nem központi csavarszárral oldottam meg, hanem két külön csavarozást alkalmaztam a lemezek felső sarkaiban, az egyik csavarozással a katódokat, a másikkal az anódokat fogtam össze. Ezzel a csavarozással oldottam meg a fezsültség hozzávezetéseket is.

Tvb4 2.4.1.11.7. Impulzusos vízbontás 1

3. ábra. 10 * 10 cm-es cella (kicsit használt állapotban)
(a fehér lerakódás vízkő, ugyanis csapvízzel lett kipróbálva)

A tartályt egy kiürült fagylaltos edényből kreáltam.

Tvb5 2.4.1.11.7. Impulzusos vízbontás 1

4. ábra. Vízbontó tartály szétszerelve

Tvb6 2.4.1.11.7. Impulzusos vízbontás 1

5. ábra. Vízbontó tartály összeszerelve

Természetesen ezt az összeállítást is egyenárammal próbáltam ki először. Sajnos a fent említett okok miatt sok mérést nem tudtam végezni így. Még a fejlődő gázmennyiséget sem tudtam megmérni, ugyanis valószínűleg "orrán-száján" engedi a tartály a hidrogént. Megpróbáltam ragasztással eltömíteni a lyukakat, de nem sok sikerrel. A fejlődő gázmennyiséget egyébként az itt leírt módon próbáltam meg megmérni. Vagyis a képen látható módon a gázt egy infúziócsővel vezettem el egy másik tartályba, ahol először csak azt néztem (volna) meg, hogy egyáltalán buborékol-e a cső vége. Mint írtam, sajnos nem csinált semmit a szigetelési hiányosságok miatt.

A kezdeti nehézségek ellenére kipróbáltam a cellát az elkészült elektronikával is.

Tvb3 2.4.1.11.7. Impulzusos vízbontás 1

6. ábra. Vízbontó elektronika a próbapanelen.

Tvb7 2.4.1.11.7. Impulzusos vízbontás 1

7. ábra. A teljes kapcsolás üzemkészen.

Természetesen elsőre az sem akart működni, és mint utólag kiderült én is pont ugyanabba a hibába estem bele, mint ami a cikkben le is van írva. Vagyis az IR2121-es IC-nek nem biztosítottam megfelelő tápfeszültséget. Bár többször is tüzetesen átolvastam a cikket, mégis beleestem ebbe a hibába. Mindenki a saját kárán tanul. Miután orvosoltam a problémát, már zenélt is a kapcsolás. És tényleg! Ugyanis a kimeneti kábelt krokodil csipesszel csatlakoztattam a műszer mérőtüskéjére és valószínűleg a detektoros rádió elvén elkezdett "zenélni" a mérőtüske. Innen legalább meg tudtam állapítani, hogy mikor növeltem a frekvenciát, ugyanis amikor a freki nőtt, a hangmagasság is megnőtt.

Először a cellán eső feszültséget mértem meg. Bár többféle vízállással és többféle vezetőképességű vízzel próbálkoztam, a feszültség minden esetben 3 V volt. Ennél feljebb bármit csináltam (freki növelés, kitöltési tényező állítás, stb.), nem bírtam növelni a feszültség szintjét.

Másodszor az átfolyó áram erősségét mértem meg. Első nekifutásra félig töltöttem a tartályt csapvízzel és így mértem meg az áram erősségét. 0,23 A körüli értéket mértem. Másodszor teljesen feltöltöttem, de most már egy kevés ioncserélt vizet is töltöttem hozzá. Az áram erőssége ekkor 0,3 A-re nőtt. Harmadszor a víz vezetőképességét próbáltam meg növelni. Mivel épp nem volt otthon semmi a cikkben leírt anyagok közül, ezért egy kevés ecetet öntöttem a vízhez. Ezzel az akcióval sikerült 0,4 A-re növelni az áram erősségét, de ennél feljebb már nem tudtam tornászni. A már fent leírt okok miatt a fejlődő gázmennyiséget sajnos nem tudtam lemérni, de szemre nem túl sok gáz fejlődött. Éppen csak hogy buborékolt, míg egyenáramnál (igaz 10 A-rel, nem 0,4 A-rel) szinte pezsgett a víz.

Ezzel a műszerezettséggel, és eszközökkel eddig tudtam jutni, ha még lesz rá lehetőségem (lehet, hogy kapok majd egy szkópot), akkor majd több mérést is fogok végezni. És lehet, hogy majd összehozok valami jobban záródó tartályt is. De ez idő és pénz kérdése.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás