2019 augusztus 19 - hétfő

2.4.1.11.32. Víz/hidrogén befecskendezés

Pár héttel ezelőtt a vízautó levelező lista egyik tagja, SirLeslie egy levelet küldött, amiben az index fórumon tárgyalt Wartburgos vízbefecskendezésről volt szó. A szerzőjének, Boldoghercegnek írtam is egyből, s a következő sorokból megtudhatod a további fejleményeket.

Boldogherceg a következőket mondta el:

"Durranógáz hajtású autó?

Wartburgom több, mint 30 éve dolgozik kifogástalanul. Úgy megy, mint a golyó, fogyasztása megszégyeníti a mai modern autókét. A környezetvédelmi vizsgálaton a gyári előírt értékeknél jobb paramétereket nyújt, a mérések szerint a jövőre életbe lépő szigorításnak is megfelel.

3-4 személlyel képes 120-130 km/h utazó sebességre nyikkanás nélkül. Talán nem véletlenül, mert nyolcadik éve működik benne a durranógáz generátoros rásegítő. Ne gondoljatok valami ördöngös bonyolult szerkezetre, bárki készíthet hasonlót, vagy jobbat.

Szándékosan nem írom azt, hogy vízhajtású autó!

A megvalósítás gondolata akkor merült fel bennem először, amikor a grafitmentesítésen dolgoztam. Két orosz szerző művében (N.V. Lavrov – A.P. Surügin „Az égés és gázosítás elmélet alapjai" Műszaki Könyvkiadó 1965 ) találkoztam a víz égésgyorsító, égésjavító hatása kinetikai megfogalmazásával. Egybevágott ez a korábbi tanulmányaim során tanultakkal, a generátorgáz gyártás hidegre- és melegre fúvatási ciklusaival. Kidolgoztam az eljárást a kilencvenes évek elején. Beadtam újításnak, de …

Megépítettem a kocsimba egy durranógáz-generátort a következőképpen:

Két saválló hegesztőpálcát feltekertem 10-es átmérőjű rúdra, ezek az elektródák. 1 literes műanyag vegyszeres flakon (a célnak megfelel egy permetszeres flakon is) tetejét átfúrtam, ebbe rögzítettem a két elektródát, 1 collos gumicsövet húztam az elektródákra, hogy össze ne érjenek. A végükre sor-kapocssal (csoki) rögzítettem a vezetéket, amit az autóban a gyújtással párhuzamos ágba kötöttem, hogy csak akkor működjék, ha megy a motor.

Elektrolitként kálisóból (K2SO4) oldottam fel egy fél maréknyit és a tisztáját használom (megfelelő vezetőképességet biztosít és nem eszi az elektródákat, mint a kloridos vagy nitrátos sók). A képződött durranógázt egy 8-as PE csövön vezetem az autó karburátora és a légszűrő közötti levegővezetékbe, így a motor biztosítja a szükséges szívást. Összeállítás után ki lehet próbálni, a cső végén a 12 voltos áram hatására egy nagyobb öngyújtónyi lángot biztosító durranógáz távozik. Ez elegendő ahhoz, hogy elegyedve az üzemanyag-keverékkel, annak égését meggyorsítsa és tökéletessé tegye.

A teljes anyagköltség néhány száz forint.

Ha valaki az elektródák számát (felületét) megnöveli és egy külön áramfejlesztő generátort köt be az ékszíjra a durranógáz előállításához (a gerjesztést a fordulatszám és a vezetőképesség determinálja) megteszi a következő lépést a vízhajtású autó tökéletesítése felé. (A mérési eredmények időnként megcáfolják a természettudományi ismereteink alapján várható következményeket, de olykor a természet "csak" négyesre tudja a fizikát, illetve a kémiát). Vitathatatlan előnye ennek a módszernek az elektromos hajtású autókkal szemben az, hogy nem kell a nagy tömegű akkumulátorokat mozgatni

Négyütemű autóban kiváltható a benzin nagyrészt, a kétüteműbe a kenés miatt kell egy kevés benzin is a tartós működéshez."

Ez a szöveg innét lett véve, a 206. üzenetet keresd.

Többen hitetlenkedtek az index fórumon, nem akarták tudomásul venni, hogy a vízbefecskendezés üzemanyag-megtakarítással jár, ezért hárman a vállalkozó kedvűek közül ellátogattak Boldogherceghez, hogy a saját szemükkel győződjenek meg eme számukra "hihetetlen" dolog valódiságáról. Egyikőjük – Otako – az élményeit levélben küldte el a vízautó levelező listára. A következőket írta:

"Elmentünk és megnéztük a Wartburgot. Boldogherceg kellemes, kedves ember és készségesen megmutatta az "eszközt" amit beépített az autójába. Hárman mentünk el. Mivel a többiekkel nem beszéltem meg, hogy írok ide a látogatásunkról, ezért az ő kilétüket nem fedem fel.

Nos, a tapasztalataink a következők voltak. A készülék valóban eléggé régen benne lehetett a kocsiban, mert igen erősen szennyezett és az elektromos csatlakozók korrodáltak voltak. Ez a készülék tulajdonképpen egy bő szájú vegyszeres flakon. Két csavarmenetszerűen feltekert rozsdamentes pálca volt az elektróda. Az egyik elektróda bele volt tolva egy (szerintem 3/4") locsoló tömlő darabba, hogy ne érhessen össze a másik spirállal.

Az egész kütyü egyszerűen a gyújtáskapcsoló utántól kapott 12 V tápot. A fejlődő gázt egy 6-8 mm átmérőjű valaha átlátszó mipolán csőszerűség vitte el a légszűrő házába. Volt még rajta egy másik csődarabka is. Ha jól emlékszem, az volt a szerepe, hogy a flakon ne tudjon nyomás alá illetve vákuum alá kerülni. Az elektrolit nem tiszta víz volt, hanem mintha valamilyen kálium sót említett volna, de ha agyon csaptok sem tudom pontosan megmondani milyen só volt a vízben. Nem volt viszont semmi ami leválasztotta volna a gázból a vízpárát illetve az esetleges só maradványokat.

Számomra rendkívül érdekesnek és talán egy picit mókásnak hatott a dolog. Bár volt nálam kézi műszer (mert mindig van) nem mértem semmit. Természetesen csak miután lehiggadtak bennem az élmények, utána kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mi is történhet akkor, amikor azt a kismennyiségű durranógázt és a hozzá kapcsolódó vízpárát bevezeti a kocsi motorjának égésterébe.

Ami innentől következik az én teljesen szubjektív véleményem és távol áll tőlem, hogy bárkit is, elsősorban Boldogherceget bántsam vagy rossz színben tüntessem fel. Nos, a Wartburg – bár öreg darab – teljesen normális Wartburg hangot adott. Ehhez van fülem, mert sokáig használtam magam is kétütemű csodakocsit és szerencsére elég érzékeny "muzsikus" fülem van. Semmiféle csörgő-csörömpölő hangot nem hallatott. Sőt, a járásából és a hangjából ítélve eléggé gondosan be is volt állítva a gyújtása.

Sajnos azt nem tudom megmondani, hogy mennyivel megy jobban ki- és bekapcsolt ketyerével, de végighallgatva a tulajdonos beszámolóját el tudom fogadni, hogy jobban mehet az autó mint a sima benzinnel. Azért gondolom ezt, mert tudjuk, hogy a hidrogén-oxigén keverék égési sebessége jóval nagyobb mint a porlasztott szénhidrogén származékoké. Ezen kívül magasabb az égési hőmérséklet is. Ettől kezdve pedig azt gondolom, hogy a kétütemű motorban történő elég tökéletlen égési folyamatot igen kedvezően befolyásolja a durranógáz jelenléte. Sőt, mivel a kétütemű motor minden hengere minden egyes főtengely fordultra végez egy munka ütemet (a 4 üteműnél csak minden másodikra van robbanás), ezért lehet, hogy a változás sokkal szembeötlőbb volt a tulajdonos számára. Ennél a pontnál meg is állt a fejlesztésben, mivel hosszabb távon üzemanyag megtakarítást észlelt és ezzel az eredménnyel meg is volt elégedve.

Nos ennyi volt röviden…."

A Boldoghercegnek írt levelemre válaszul a levelében elküldte a Wartburgjában használt elektrolizálójának a fényképét.

WartbRegi 2.4.1.11.32. Víz/hidrogén befecskendezés

1.ábra. Boldogherceg Wartburgjában használt elektrolizálója szétszedve

A következőket írta még Boldogherceg:

"A Wartburgom megadta magát, 36 évesen elszállt a féltengelye, összekócolta a féket és az önindító behúzója is megállt, így bontóban végezte. 8 évig ment durranógáz rásegítéssel. A 120-as utazósebességet még az utolsó útján is nevetés nélkül bírta.

A Wartbiba beépített generátor kezdetleges volt az Általad publikált elektrolizáló cellákhoz képest, így újra elővettem a kísérleteimet és folytatom, ahol abbamaradt. Első körben a felületet növelem, és váltakozó feszültséget fogok használni. Ha sikerül valami, megírom.

Láthatod, hogy az új elektróda lapos (CD-re sugárirányban tekercselt drót) és nagy felületű az elődjéhez képest.

WartbUj1 2.4.1.11.32. Víz/hidrogén befecskendezés

2.ábra. Az új elektrolizáló készülőfélben

Sikereim vegyes érzelmekkel töltenek el:

A CD-re feltekert lapos huzal nagyon jó, jelentősen növeli a felületet (ezáltal az átvihető áramot), ezt kísérletileg igazolni tudtam. 12 Voltos töltővel 4 db sorba kötött elektródán cirka 5 A áram ment át. A hibát ott követtem el, hogy a huzalt, amit a barátomtól kaptam saválló gyanánt (kantál), nem próbáltam ki előzőleg, az anód néhány óra alatt oldódott az elektrolízis során. Katódként tehát használható ez a CD-re tekercselt lapos huzal, anódnak valami jobban ellenálló drótot kell beszereznem. Ha tud valamelyőtök saválló szitaszövetet nélkülözni néhány mérés erejéig, előre vihetné a kísérleteket.

A 2.ábrán látható kütyüben 4 CD-re feltekert huzal elektróda van, a kivezetése saválló pálca, a szigetelése szívószál. Tetszés szerint köthető párhuzamosan és sorosan. Az elektródák között műanyag szúnyogháló szövet van távolságtartás és szigetelés céljából. Elektrolitként esővizet használtam, amit később néhány cseppnyi káliumszulfát oldattal tettem vezetőképesebbé, az áramerősség így megnőtt. Elektrolizáló áramforrásnak az akkutöltőt használtam, később egy üzemen kívüli autórádiót (a hangszóró helyére kötöttem az elektrolizáló cellát). Még nem sikerült annyi durranógázt fejlesztenem, hogy az autómba elegendő legyen, de nem adom fel…"

Boldogherceg levelét a következő szavakkal fejezte be:

Ha nem ragyogsz úgy, mint egy csillag, ragyogj úgy, mint egy gyertya lángja! Nincs az a hatalmas setétség a világon, amely elnyomhatná egyetlen gyertyaláng fényességét.

Ígéretet kaptam Boldoghercegtől, hogy amint további fejlemények lesznek, azt azonnal jelzi. Kíváncsian várjuk!

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás