TÉRSZOBRÁSZAT Energiakonverterek Blogja
Kezdetben háromszoros, azaz három szorosan összezárult Istennő uralkodott összezárva, ami előtt a világ lett.
(Ő – illetve isteni többessel-, Ők voltak mielőtt a létezés és az élet megjelent volna. Létezés előtt, az alvó gondolat, benne az eljövendő világok álmaival. Az anyajogú világok Ősanyái. A Harmani, Három Mani, az ŐS HARMÓNIA, a sumér-magyar szeretetvallás, a maniceizmus egy istene, ez, más néven ez a Mén-ország, a "meny-ecskék" együtt, mint a VALÓDI ÉN.)
Belőle vált ki a KHAOSZ.
A KÁ-ős, az erő őskígyója. A hullámtermészet. Magyarul, AKI, aki van, KI-ES, a KÍ őse, szintúgy őskígyó. Ez a "terület" a senki és semmi "földje". A KÍ vibrációiból formálódik meg a Magába Harapó Kígyó, létrejön az, ami elsőként valami, az ŐSFÖLD. Latin a mag szót semen-nek (séma), sem-én-nek hívja. Neve GAIA, a lat. GEO. Rovásírott jele a négyzet, mert ez a tér-természetének a megálmodott alapja. A négy őselem egysége.
ŐSFÖLD, Geo, Gaia magyarul GÁLYA. Ez az égi gálya, a mitológia szerint folyamatosan vándorol, benne vannak az egek és a minden földek is. Leginkább, egy éterikus (ÉT-erő, táperő.) gőz lehetett. Nem volt sem éj, sem nappal, hiszen mind egy helyen -a gondolat Gondolán utaztak. Nem véletlen, a magyarság vonzódása a gólyához, mert a formai hasonlóság mellett csaknem keresztül szeli az egész ismert világot vándorlásai során. Nem egy mitológiai részlet, egy madár által szállított Földről (kéménybe, azaz egy kozmikus energia kürtőbe dobott kezdemény, mint csecsemő motívum) beszél. Mindenség, a MINDEN ettől VAN. ÉN, AKI VAGYOK, ÉN, AKI VÁGY-OK VAGYOK.
GÁLYA megszüli önmagából az EGEK-et. Ez az első szűzi fogantatástörténet a mitológiában. Valójában minden és mindenki követi ezt az elvet, mely szerint az elöregedő régi rend saját magából teremti meg a megújulás erejét. A Föld-lét megteremti a saját "fölét", feles-legét. Ebből a feleslegből származik a ma ismert, és még meg nem ismert Teljesség. Itt a földön a gyümölcsérlelés, maghozás az ősi szimbólum megfelelője.
A Mitológia valamint a Biblia, Védák egyazon történetet mesélnek el a kultúrákhoz hozzáidomulva. Kettéválik az Ősföld "vize" égi, illetve földi vizekké. Az ÉG-ÓCEÁN, maga az URANOSZ, teremti meg a létezés pilléreit. Uranosz, itt a legősibb mitológiai magban nem a mai bolygót, hanem az életet, a testi – formai megjelenítést szülő időtlenség. ÚR – ANYA -ŐS. Megjelenik benne a kettősség, de nem válik ki belőle. Szintén szűznemzéssel szüli meg a három legősibb óriást, Ó-RÁ-t, Ős-Rét. Már félig emberszerű lények voltak.
Az Ős-Föld, az arány ARANYa, a mesebeli Aranypalota. ÚR-ANYA, a Fény elindítója, az URÁN, a szikrázó Gyémántpalota. Egymásban ismerhették fel ön nön mag juk at.
Három óriás, mint Forma, nem lehetett meg az őt teremtő Idea nélkül. Mint a tyúk és a tojás. Nem lehet az örökkévaló dilemmát megoldani, csak az isteni kettősségből kap a történet értelmezést. E kettő alkotta egészet, mint egy elválaszthatatlan köldökzsinór, egybe köt.
Ha az IDEA változik, kihat a FORMÁRA, és ugyanígy visszahat a Forma, az Ideára.
1. BRIARERÓSZ, magyarul RÁ, RÁ-RÓ, (aBRÁ-RE-RÓSZ) aki ABRA(H)AM, aki Isten hasonlatosságára, "ábrázolat"-jára teremtetett. RÁ, minden égitestek, Napistenek ősatyja!
Ráró, az erő. Az erő létrehozza az első típusú mozgást, a tengely irányú mozgást, más néven a perdületet. Forma és tulajdonság kettőse. Ez Isten első képmása. A teremtő kép-zelet képzelete, az Ősatya. Ennek a mozgásnak lekép-zése miatt, minden ősvallást tisztelő kultúrában, a köröző madarak az Ősatya állatai, megjelenítői voltak. (A perdület változásaival, atomi szinten is, végtelen információ rögzíthető. Perdületek visszaolvasásakor majd a technika is képes lesz egyszer, az isteni teremtés könyvtárait megnyitni. Addig meg kell elégednünk elménknek ez irányú képességeivel.)
Mai gondolkodásunk szerint, a felfoghatatlannal határos, hogy az isteni mozgásforma, isteni geometria, isteni erőt hív létre! A madarak röpte, a csoportos körtáncok, kőkörök, hurrikánok, mind a tapasztalat szintjén felfogható őserő fel- és előidézői is!
A forma, – ami forr, forog, forrong-, nem válhat el az őt létrehozó eszmétől.
2. GÜÉSZ, magyarul :GŐZ. GÁZ. Az áramlás ereje. A kifelé ható nyomó, toló, hajóerőként. A GYŐ- GYŰ- kezdetű szavainkban jelenik meg, de a gyüvés-menés, de még a gye-rmek szóban, a GYE-, aki kitör, kiáramlik az anyai ölből. A GŐZ ereje létrehozta a táguló mozgás ideáját. A mozgás csak síkban vagy térben történhet. A kitágulás és a forgáserő TÉRTEREMTŐ, az első lehetőség, hogy a létezés elindulhasson a tér, a teremtés mindenhatósága kalandjának útján. A gőz, gáz is az Ős-Föld szülötte. Bennük éppúgy megtalálható mindaz, ami a "szülőben" adott volt. Az isteni hármasságot egy új mitológiai óriás szimbolizálja.
3. KOTTOSZ, aki az erők közötti oldhatatlan kapcsolat, két-tős-, kettéosztó, két-ő az ÚT, az idea és az erő között; a TAO, TE és Ő, szépen, röviden: T E. Minden elválásban meglévő örök kapocs. A duális világ egybentartó tudása.
Az ÚR-ANYA mozgása termékenyítette meg a Földanyát, ESŐT BOCSÁTVA A FÖLDRE, ez nem más, mint HARMAT-ot bocsátott a földre. Azaz a HÁRMAT, a Szent Háromság erejét, mint saját lélekmagvát. Kitágulás, lehűlés, lecsapódás, a mi világunkból is oly ismertek. Ez a harmat, kiválás lett az anyagi világban létrejövő ŐS-robbanásból, a csillagteremtő anyagködök létrehozója.
GÁLYA is teremtett tovább, de egyre kevesebbet. ÚR-ANYA, mint másodvonalas teremtő, egyre sokoldalúbb formát és gondolatot szült meg. Így jelent meg a kozmológiában jártasok számára ismert formagazdagság az Univerzumban. Tekintve, hogy szülésről, szűznemzésről van szó, a világ, mint egész, nőnemű lény teremtménye. Így az EGY Univerzum, Puniverzum.
(Ha hódolunk a Napnak, az ő férfias teremtő erejének, néha emlékezzünk meg az igazi teremtő Anyaháromságról is. A magyarság spirituális ismeretében mélyen őrzött tudásból született itt, hazánkra jellemzően a Nagyboldogasszony tisztelete. Később egybemosódott a keresztényi Szűzanya tiszteletével. Valójában sokszorosan ismétlődő teremtéstörténet, hogy az ÚJ létrehozói, csak szűzen, az Ősegytől fogantatnak.)
Mind a megtermékenyítéstől fogantak, mind a szűznemzett teremtmények egyidejűleg részt vesznek a további teremtésben. Valójában mind az Ősegyből formáznak gömbhalmazokat, kozmikus ködöket, energiafaló fekete lyukakat, szétrobbanó és születő, kettő, négykarú óriágalaxisokat. ( Magyarul, gal-alak-sis= sas alakú Föld. A magyar legendárium, az Arvisura, SIS-Tóremeknek nevezi a kétkarú galaxisokat.) Ahogy a mitológia írja, ők szintén Teremtők.
URÁN, aki még ekkor nem volt túrán, még Istenidőben létezett addig, míg Aranyanyával házasodván, (a NŐ = ÜNŐ) megszületik az Új Elhozója, a Fény Fia, a kiáramlás, akinek sziporkázó csillagkarjai életteremtő agancsokként meggyújtották a FÉNYt, az isteni LÉT-ből ÉLET lett. Ő tetemtette meg az IDŐt. Megszületett KORONÁS, az égi CSODASZARVAS.
(A magyar mitológiában a DÁM, azaz ADAM, más mitológiában: BRAHMA, ill. ABRAM, mint az isteni ÉN-em ÁBRÁja. Elgondolkodtatók azok a szavak, melyet egykori Tanító mondott magáról, azaz MAGjáról:
"Én és az Atya egyek vagyunk…" ) A Fényből való az életteremtés.
Nem a magban, a Paradicsomban, ahol egy Éden – EDÉNyben – ahogy Isten mondja-, él PÁR A DICSdŐM-ben, (a Teremtő DOM-ban) a DICS- FÉNYemben. Dicsősége, csak kívül lehet megszerezni tanulás útján, – ismét.
És elindult TURÁN.
KRONOSZ születése, isteni szükségszerűség. Neve, magyar olvasattal: KORONÁS. Szimbóluma, a kettős kereszttel lezárt abroncskorona, mely egy példánya a magyarok ősi jussa. Isten formájának ABRA-ja. A forma és az isteni idea együtt jár, ezért amíg itt a teremtés koronája, minden esetben a bennünk lévő LÉTEZÉSt kell az egó-nak letörni, mikor nem a magunk, hanem mások életét kívánjuk beteljesíteni.
Ezáltal a valódi hittel és a legmagasztosabb Tudással szembe szegülünk. Ezért vagyunk ilyen elégedetlenek, letörtek, mert nem a Fény hozását cselekedjük, hanem a Fényt űzők nyomdokaiba lépünk. Pedig ettől válna országunk hazává, hozó-vá!
KORONÁS – KRONOSZ, az IDŐ-vel együtt, az Őstulajdonságok másait teremti meg. C. Jung, archetípusoknak nevezte őket.
BRONTÉSZ a Menydörgés, ARGÉSZ a Ragyogás, SZTEROPÉSZ a Villám.
Mit is jelölnek? Kirobbanás, fényesség, erők közötti feszültség. Férfias, azaz jang erejű, kiáradó világteremtésről szól ez a Teremtéstörténet.
a ABRONCS = BRONTÉSZ. aBRÁN-TESZ, aBRONT-Isten. Jelleme, a MENYDÖRGÉS, ill. a meny-GÖRGÉS, a gördülés. Az Ősegy perdülete és az Idő görgése teremti meg a Kozmosz idejét. A térben való elmozdulás az első mozgássorozat e kettőből alakuló, csaknem körré visszazáródó, belső tengelye körül is spirálosan forgó (képzeljünk el, egy felfújt belsőgumit, amelynek kerülete mentén is halad a hullám, de egyidejűleg a köpenyt alkotó körfelületén is) spirált alakít ki. Ezt hullám gyűrűnek, Tórusz-nak, Taurusznak észleljük. Ez a lökéshullám, mely a gravitáció tényleges irányára mindig merőleges, az Égi(égő) Bika. (Emlékezzünk, az atomkísérletek képeire.)
Magyarul, a mitológiai Taurusz nem más, mint Toró, az Ős-Törő, azaz bika.
Ez a forma jelenik meg a nyugvó vízfelületen, amikor egy vízcsepp megbontja a rendet, hullámjelenségként terjedve tova.
b ISTAR, OSTOR, aSZTAR = SZTEROPÉSZ, a Villám istene. Később, látni fogjuk, hogy ZEUSZ lesz a villámok ura.
A villám az erők közötti kiegyenlítésre tör, ha az egymásnak, ill. egymással szembeni feszülés, eléri a kritikus értéket. Ez, mint elektromosság ismert napjainkban. ISTEN OSTORA, minden kultúrában a pusztítás istene, aki a nagy megújító. Keleti megfelelője, Síva, a magyar sivatag szó eredője, akit az új elhozásának bátor tettéért tiszteltek.
g ÁRGUS=ARGÉSZ, Árgyélus, ÁRKUS király néven ismerjük, a népmese-kozmológiánkból. Aki áthatolóan figyel, az isteni Árgus szemmel tekint.
A Fény fia így a tevékenységétől, a RAGYOGÁS-tól kapta nevét, mint RA, kinek nevében uralkodtak a földön az Istenkirályok.
Ragyogás szavunkban benne a RA és az Ősföld, GyA-lya, RAGYA, egy fénylő gömb. A ragyogást szabad szemmel is megfigyelhetjük nappal a természetben, mint mikro-méretű, anyagtalan, áttetsző göbök tánca, az ég kékjének hátterében.
Ez, a mi Napunk ajándéka, mint semleges fényrészecske.
A kirobbanást a semleges fény köti egyetlen egységgé. Tulajdonsága ugyan az, mint az Ősegyben, a kettős-nek, a TE-nek. A FÉNY = TE.
Térjünk vissza, a kozmológiát feltáró mitológiához.
TURÁN, illetve KORONÁS számtalan teremtménynek ad otthont. Minden, amiről ez a történet szól, a ma már technikánk által látható Világegyetemre is vonatkoznak.
(Világ, azaz a FÉNY iskolája, az EGYETLEN FÉNY tapasztalása.)
Megteremti a KÜKLOPSZOKat, amelyek egyszemű óriások voltak (Vannak még ma is, mint bármelyik más teremtő erő.)
KÜKLOPSZ, az isteni szójáték. Jelent KALAPÁCSot, valamint, LAPOS- KÉK-et, de jelent egyúttal a KÍ-erő által KILÖKŐT, pontosabban, az egyszemű KIKÖPŐk. Földi hasonmásai a tűzhányók.
A Mitológia szerint ők az Ég kovácsmesterei. Nem mást jelent, hogy a kozmikus gázfelhőket egybe kalapálják, hevítik, lehűtik, hogy az anyag újabb tulajdonságokra tegyen szert. Üres középpontú – egyszemű- gázködök, a galaxisok bölcsői. Az ő munkájuk, hatalmas hanggal jár, ezért az istenek a külső szélekre űzik őket.
A rádiócsillagászat a hangok feltérképezésével megtalálta már ezeket a csillagbölcsőket. Valóban a csillagrendszerektől távol, a periférián helyezkednek el.
Kronosz – KERESZTES, életet ad FÚRIÁKNAK, azaz örvényeknek, FÚRÓK-nak, amelyek szivornyái világokat szippantanak magukba, mint az utcai lefolyók teszik azt egy kiadós zápor után. A csillagászok szintén "hallják" a halódó galaxisok sikolyait. A teremtés nem bezárult folyamat, hanem ritmusos lélekzése a Mindenségnek..
GIGÁSZOK, azaz GIGÁnak, NYELŐCSÖvek, ezek kozmikus "ajtók", melyek csőszerűen kötik össze a GÁLYA típusú Ősföldeket.
(Íme, itt a CSILLAGKAPU.)
És itt vannak a szép nevű ERINÜSZök, azaz ERÉNYESEK. Fotókon jól felismerhetőek a gömbhalmazok, melyek milliárd csillagból álnak, közepén, kissé a testtől távolabb, hatalmas ÖV-vel. Bolygórendszerünk is képviseli az ERÉNYESEKET, melyek por és gázfelhőkkel övezettek, dísznek pedig holdakból álló gyöngysort viselnek.
A BOSZÚ, akinek nem kell a nevét magyarázni, aki a BOSZORKÁK névadója. Bizonyára ők a – mai névvel illetve- KVAZÁROK, vagy SZUPERNOVÁK.
Ők hatalmas napok, melyek roppant gyorsan kisugározzák fényüket, majd hirtelen óriásira felfúvódva egyszerre szétrobbannak. Fölégetik környezetüket, eltörölve az addigi szerveződéseket, létformákat. Szétrobbanó por és gázfelhői szintén ismeretesek, középen hatalmas tisztást hagynak a robbanás helyén s a közép magjaként ott csücsül egy kis sötét, hideg, hallgatag salak, szupersűrű, tömör, fénytelen mag marad. Különleges helyzet volt mindig az emberiség történetében, mikor szabad szemmel is megfigyelhetők voltak.
Ma, gyorsan pörgő magjuk álmukban egy-egy bip-bip jelet küld a világba.
Innen a "vasorrú bába" kifejezés a magyar népmesékben, aki el akarta nyelni a fiatalokat, de végül ő sült meg a saját kemencéjében.
Az ógörög eposzok megnevezik azokat a térrészeket, amelyek a csillagbölcsőket hordozzák.
Bármily megdöbbentő, hogy ismert nevek, helyek, események kerülnek látóterünkbe, ne veszítsük el azt a fonalat, amelyet a mitológia korában élő ember, vagy isten? helyezett el: hogy a forma és a tulajdonság elválaszthatatlan egység.
Amely földrajzi hely, esemény, teremtmény, alkotás, népszokás, mese stb. magán viseli az Örökkévaló kézjegyét, vele analóg, úgy a teremtést ismerő szót alkalmazó nép, praktikusan hasonlóan nevezett el dolgokat.
Ha belegondolunk, alig lett vége a földön az újra felosztásnak, azaz a gyarmatosításnak. Az ősi népek hagyatékára rátelepedtek az újak. Lett New-York, Új- Fullandia, Új- Kaledónia, New- Zéland, de néhány nevet nem voltak képesek megváltoztatni. Rendeltetése van Honolulu-nak, Egyiptomnak, Szíriának, Ararátnak, Tabor-hegynek, de éppúgy fontos a Székelyföld, Dobogókő, Körös, Pannonhalma, Tápiószele, Apajpuszta… Nem csak nekünk, magyaroknak, hanem kozmológiai kapcsolatuk miatt valamennyi bolygólakónak. De erről később, bővebben.
A KIKÖPŐK kikötőit, mind csillagszülő helyeknek tartják. Ezek a mozgás törvényeit követve vándorolnak.
Ennek, analóg, a galaxisoknak is volt saját küklopsza, de a naprendszereknek is kellett, hogy legyen. Itt azonban, megszakad a teremtők sora. Most a teremtmények veszik magukra a hasonló feladatokat az alsóbb világokban.
Míg Isten számára ez játék, a halandók számára munka.
Először TRÁKIÁBAN, majd KRÉTÁN, majd LÜKIÁ-ba, végül SZICILIÁBA jutott el a Világbölcső.
Trákia, terra-ki, trá ki a – bocs, de finoman latrinának mondanám-, vagy LERAKÓ helyen volt, ahol a Küklopsz magába olvasztotta, kiköpte, mint ahogy a szív, visszaszivattyúzza az elhasznált vért, majd egy felfrissülő körbe kényszeríti azt.
Krétán, KÜR-TŐN jutott Lükiába, LUKJÁ-ba, abba a bizonyos furmányos vezetékbe, míg elért Szicilia-SZÉKELIA területére. A székely= SZÉKHELY.
SZÉKELYEK – MINDEN NÉPEK KÖZÖTT – A KOZMOSZ SZÍVÉT KÉPVISELIK.
MÉG MINDIG NEM ISMERJÜK FEL, HOGY SZÍVBETEGEK VAGYUNK?
A mennyei ODÜSSZEUSZ, maga ZEUSZ, AZ OLIMPOSZ csúcsán valójában félisten volt. Mint test, úgy ő is halandó, de mint lélek, az isteni hallhatatlanság birtokosa. Az ő sokszoros átváltozása, csalfasága, hibái és erényei, a fizikai megjelenések sorozatán át a mai napig is folyik. Az odüsszeia magvát, valamennyien hordozzuk. Ez a Föld-iskola, az isteni ideák kipróbálásának színtere. Zeusz, vagy valamely más, emberarcú isten életét éljük.
Zeusz, magyarul ODUSZ SZES, AD OSZ SZES, = ÖSSZEAD. Röv.: ŐSZ!
ŐSZ, aki begyűjti az egész éves termény-tapasztalatot, benne a tavasz minden múzsája, szerelme, növekedése, a nyár virágos illata, esők íze. Az Ősz, mint gyümölcsöt érlelő bölcs, mindezt a magvaiba zárja. Felkészül, hogy halandó lénye levetése árán, egy újabb tavaszba, létezésének kortalan csíráit beletöltse.
Bizony, még sok magyar vonatkozása is van az Ősznek.
Odi- usszes, ADA, ADY-ÖSSZES, hiszen benne is az isten és a félisten harcolt, a gyarló embertesttel.
Néma "H"-val, HOD-össz, azaz HODOS, ODOS, de hódítás is az Ős -Ősz tettei közt van. Érthető, hogy Robin Hood történetét miért filmezik mesélik évszázadok óta. Mert tartalmaz egyet a teremtés tiszta, ősi mintáiból. Ezért, bár Odüsszeusz, mint ember meghalt, de mint kultúrkincs megmaradt.
ÚR-ANYA, az ÉG, az apja a TITÁN-ok-nak, mókás, de TAN-TI-k, nagynénikék – de TI TANítók is-, egyéb óriásoknak, de számtalan (formátlan) torzszülöttnek is.
Ez utóbbiak SZÁMKIVETETTEK lettek, mint akinek se szeri, se száma. A formához nem kötődő isteni gondolatmorzsákat, a teremtőjük sem tartotta őket létben, mert a SZÁJ kivetette, a következő teremtő sík tápanyagává téve azokat.
Aki – ami a létezés alappillérét hordja, annak SZÁMA fel van jegyezve!
Gálya megbízta a legkisebb TITÁNT, (legkisebb fiú motívum) Kronosz- ADAM-ot, hogy győzze le apját, mert az öreg már csak úgy össze-vissza teremtget mindenfélét. Valószínüleg belefáradt a munkájába, s egyre több selejtett gyártott – utal rá a mitológia. Meg kellett zabolázni a létezés korlátlanságát. És ADAM, a DÁM, más néven a Csodaszarvas, átvette a dolgok irányítását, mégpedig, hogy apja nemzőszervét leszakította, és azt a tengerbe vetette. Tette ezt, előre megfontolt szándékból, mégpedig egy kősarlóval. ( jujj…)
Fordítom: a központi mag, GÁLYA, pont olyan, mint egy atommag, vagy egy atoll-sziget, mely körül egy tisztás található. Ez az erőóceán része. Egy hullámtér. Ebben a térben születtek a közös ég-föld gyermekek, majd ők is elsodródtak vagy az ég, vagy a föld felé. Az ég, Úranya önmagában sokszor teremtett, de nem vált mind olyan egybefüggővé, mint egy szigetgyűrű, hanem, bizonytalan pályák voltak.
A kis Titán, mikor a pályára állt, kitört apja apálya.
A benne lévő sűrűbb anyag gravitációja leszakította a középpont felé még kikandikáló energiatölcsért. Ez még tovább létezett, míg a "Fúria" lendületben volt. Az éter-óceánba ( Óperenciás-tenger) érve abból úgy tépett fel energiát, mint ahogy ma a tornádók teszik a tengervízzel.
A kősarló, vagy kasza, mindig motívuma volt a múlandó időnek. (A Halál a kaszával.)
A kasztrálás voltaképp a kaszálás szóból ered. Az ÚR-ANYJA megjósolta, hogy az IDŐ urává előlépett KRISZTOSZ, KERESZTES is épp úgy végzi majd, mint az apja. Az ő hatalmát is, a saját fia (lásd. Róma) fogja megdönteni.
Ennek az eseménynek a hatására alakult az első beteljesedett forma és sors, mely megteremtette a TELJ-ÚT-at. Fejlődés, növekedés, teremtés, hanyatlás, leáldozás, mind legősibb isteni törvény. Belőle születik a VÁLTOZÁS.
ADAM KODMON néven is említik Kronoszt.
A DÁM ködmöne, nem más, mint egy aura. Ez hasonló a dámszarvas pettyezett bundájához. Ezen a ködmönön kigyúltak az ég lámpásai, tehát Ő, AKI helyüket megadta, az éter óceánja pedig ezeken a "feljegyzett" helyeken csillagokat hozott létre. Előbb a gondolat aurája születik, majd a forma.
Magyar népviselet fontos része volt a KÖDMÖN, amely, legősibb szakrális motívumaival, a teremtést, az időt, és ezek urát ábrázolták.
Jelek > formák > tulajdonságok = vibrációk. Ködmön, képtelefon a Teremtőhöz.
DÁM, ADAM, DAMASEK, KORONÁS, KERESZTES, KRISZTUS, ÁGANCSOS, CSODASZARVAS, KÖRÖS, KÖRPÁNT, KÁR-PÁT (körpánt) Mind egyetlen urat tisztel, az igazi NEVE az ÉLETTEREMTŐ és MEGTARTÓ Istennek.
A jóslat szerint a SZŰZ, isteni vérből (öregedő ÚRANYÁTÓL) ISTENFIAT nemz. Ő, AZ IDŐ ÉS A FÉNY FIA.
KRONOSZ, KRISZTOSZ, KERESZTES, ABRAM, ADAM.
Jele, rovásírással, mást is elárul.
h-ÓRA, azaz Ő RÁ!
Kérem a tisztelt olvasót, ha még nem tette volna, tekintse meg másként, fizikai szintű nézőpontból az iménti három uranoszi erő-tulajdonság együttesét.
Milyen az Istenek fegyvere? A Turán buzogánya?
A mitológiákból ismert Égi Bika?
Vajon milyen eszközökkel játszanak a politikusok irányította hadseregek? Miért csak Síva fegyvere a fontos, miért nem használjuk ugyanezeket az erőket kellőképpen békés célokra?
Alapvetően a világ Őserőinek közömbös, hogy mi magunk miből tápláljuk saját világunkat. A három őserő mindig kiegyenlítésre törekszik.
Képesek vagyunk, hogy elektromosságot nyerjünk, ha fényt táplálunk a készülékünkbe, felgyorsítva a benne lévő mozgást.
Képesek vagyunk feszültséget növelve fényt is árasztani.
A fény a kitágulás, a mozgás lévén feszültséget kelt. Képesek lehetnénk a tér természetéből fakadóan új módon kivenni fényt, ha csökkentjük a mozgást és a feszültséget megnöveljük.
Képesek lehetünk mozgássá formálni – közvetlen módon-, a térben lévő hullámmozgást, szörfözhetünk járműveinkkel, ha megismerjük a hordozó hullámok rendszerét.
Képesek lehetünk, a fény lelassításával, a feszültség kiegyensúlyozásával lecsapatni az Éter gőzeit, hogy anyagot, matériát formázhassunk.
Képesek lehetünk a fény gyorsításával és a feszültség növelésével teleportációra.
A mozgás, az energia összefüggései miatt befolyásolhatjuk a sérthetetlennek tűnő, egyirányú időt. Az időutazás küszöbén állunk.
A Fény egyben erő, az erő energia, az anyag egymásba folytonosan átalakuló alaptulajdonsága.
Ma már azt is tudhatjuk, hogy az energia nem más, mint hullámjelenség, vibráció. A kutatók előtt nyilvánvalóvá vált, hogy világ-nézetünk alapjaitól hibás. Így valójában az Őserő, a Fény lelassult, kicsapódott (és becsapott) gőzéből, harmatából, egyfajta vibrációkból állunk. Kétségeinkre választ, a minden nép számára sajátságos, ősi, isteni tudással bíró lélekmag adhat.
Kívül pedig Kozmo-mitológia-ként, Világteremtőkről szóló meseként maradtak fenn egy olyan korból, ahol még nem elkülönült világot éltünk.
A Tudók Történelmet írnak. A Felejtők Mitől-égi-át. Az Emlékezők Mese-másokat.
Hogy-hogy nem észleljük az Univerzum becsült tömegének 99, 9%-át, illetve sötét anyagnak véljük? Nem lehet az, hogy róla fordítva gondolkodunk?
Mi van akkor, ha a mi szemeink csak a sűrűbb, sötétebb fényt látják úgy, mint az anyagot? A VILÁG valóban VILÁGOSSÁG!
A testünk ebből a sűrű csillagporból, sötét matériából épül fel, amit a Nagy Egész magából kidobott. Csak testvéreinket, társainkat látjuk, míg szülőnk előttünk rejtve marad.
Ha a FÉNY ajándékainak egyikét-másikát már használjuk, miért ne tehetnénk ugyanezt a többi lehetőséggel?
Mint ahogy a mitológiából megismert istenek meg is tették.
Olvasnunk kellene Isten élő könyvtáraiból, élőlényeiből, kozmikus formáinak sokszorosan megismétlődő Tudásóceánjából!
A Tudást el-, és megérthetővé tették!
Azonban az ember jobbat, tökéletesebbet akar alkotni, mint a Teremtő Őserők! Vajon sikerülhet-e neki?
ISTI. 2006. 01. 19.