2019 március 25 - hétfő
Kezdőlap > 11. TUDATVÁLTÁS > 11.4. Isti: E. T. csiga rejtélye

11.4. Isti: E. T. csiga rejtélye

Vallatóra fogtam egy igazi földönkívüli hírnököt, milyen üzenetet küldött vele az őt megalkotó intelligencia. Gyakran összefutunk vele, mondhatni, úton-útfélen. Neve: Helix pomatia, magyarul éti csiga. A mészvázból épített Fibonacci-féle számsor, mely a kozmoszban a tér és az energia mintázatát is jellemzi. Ezen sorozat, valamint az aranymetszésnek nevezett aránypár minden létezőnek az alapja. Ebből sarjadnak a kettőnél több forrásból teremtő energiaterek is. Ha megismerjük a csiga házában rejlő üzeneteket, talán éppen az ő segítsége által kiléphetünk technológiai, illetve gondolati síkságunkból.

Először is mit mond az ősi nyelvünk, a csigáról: kijelenti, hogy a teremtő energiája spirál alakban nyilvánul meg a földön. Túl abszurd? Nem! Még az európai megtelepedésünk előtt, táltosaink – az erő urai – asztrális utazásaik során többször kapcsolatba kerültek magasabb tudatú energiákkal. A teremtőket "Tórem"-nek nevezték. Csak a Tórem-ből kiáradó erő képes a teremtett világban új teremtményt alkotni. A Tórem "anyaga" a CSI, vagy KÍ. Nem más, mint a forma nélküli energia. A Tórem tehát "csak" formát alkot. Az első teremtmények az erő legtisztább formai megjelenítői, a Kígyó és a CSÍga. Azóta léteznek, mint egyfajta ősképek, mióta az EGY-ből energia kezdett ki- azaz KÍ kezdett áramolni. Az első fordulattal elválasztotta az égben lévő vizeket, az Ősóceánt, Vízzé és Földdé. Ez még mindig az Égben történt. Megjelent a dualitás, a fent és a lent. Az első "csavarvonal", csigavonal kötötte e kettőt együvé, öröktől fogva, elválaszthatatlanul. Az ősi magyar nyelv szemlélteti az erő két alapmozgását, a KÍ a hullámtermészetet, – ez az Éter óceánnak a természete -, a CSÍ a jobbra tekeredő, téridő forrást, mint kiáramlást jelöli meg. Mindkettő "gyalogos", azaz a Földhöz (ami az égben van!) kötődő mozgású. A GA- szótő a gyafogosban, az angyalban, aki az ég (AN, a női, befogadó jellegű energia) és a föld (GA), közötti hírvivő. Legfőbb táplálékunk a GA-bona. A mi Földünk neve Gaia, a Földanya, az uralkodó szellemiség neve, szubír-magyar szóval, LU-GAL, Nagy-ság,Fel-ség, (isteni) Ember ("aki a földre lépett"), vagy Gil-GA-mes, aki két világban is /jár-tas hős/ a "gyalog, gyalogos" szavunk őse/. NA-GA, az ősi indián kultúrák szellemi tudással bíró nagymestere /azaz, "NA-GA"- ból magyarba származtatva a mai szóhasználatban a NAGY, NA-GI, az ős, a vezető/, nem más, mint az első térbeli képződmény, az éteri óceánból kivált Ősföld, és a minta alapján a további földek urai, irányító erői. Ennyit a felső-alsó Földhöz való kötődésről.

A CSÍ mozgásáról: A malomban a ga-rat, ha finom elosztásban lévő apró magvakat kap, CSÍ-ga vonalba rendeződve ömlik, miként az üvegből a sör, ha a ga-ratunkba töltjük. A csigaház jobb forgása a kiáradó, építő erő

jelképe. Miután a jobbos pördületű szellemi erők irányítják világunkat, a balforgású erők erőteljes ellenállást váltanak ki.

Ilyenek a legpusztítóbb tornádók is. Az Első Föld / az, ami az égben van /, a GA, nem más, mint az első formát alakító erő, a magába zárt kör, a még a meg nem nyilvánuló világban.

Egyre több jel mutat arra, hogy a teremtő energia forrását megismerni kívánó emberlelkek már megszüntették magukban az új teremtésének vágyát, és szembe helyezkednek a többség kifelé irányuló erőivel. Néhány száz éve ez olyan hatalmas ellenállást váltott ki a hagyományos világszemléletű, abban hívő emberekben, hogy röpke előjáték után, feltüzelt hangulatuk következtében elégették őket. Így vált füstté egy jobb jövő reménye, a középkorban.

A jobbos perdületű világ szabályait túllépők az egyéni diadal helyett, a közösség felemeléséért küzdenek. Az előbb említett törvényszerűségek miatt nem könnyű feladat. Hacsak! Hacsak nem változik a kozmológiai törvény!

Ha igen, úgy a ma még parajelenségeknek titulált események válnak teljesen maguktól érthetővé. Az erőt és a hatalmat úgy gyűjtjük majd magunkba, ahogy elválasztottnak hitt részeinkkel újra egyesülünk.

Mi okozhat (jelen ismereteink alapján) ilyen átütő változást? Fekete lyuk, vagy más égitest gravitációs tere "visszapörgeti" a mai jobbos energiaspirálokat, erőt adva a máris meglévő balos örvényekhez? Vagy éppen a saját, emberi, valamint szellemi vezetőink által küldött irányított CSI energiák okozhatják a mélyreható változásokat? Vagy (és!) a földünk mágneses pólusváltása áll a küszöbünkön?

Mit profitálhat a technológiánk a csigaház és a perdület természetének megismerése által? Kapaszkodjunk! Világok közötti utazást, a földi gravitáció legyőzésének újszerű módozatait, drót nélküli energia és információ távolságtól független továbbítását, új gyógymódokat stb… Ehhez viszont olyan mértékű tudatváltásra van szükség, amely messze nagyobb kihívás, mint amivel az emberiség az ismert történelmi idők alatt valaha is találkozott. SZÓ SZERINT: KI KELL LÉPNÜNK A CSIGAHÁZ BIZTONSÁGÁBÓL! Ekkor viszont nem érezzük magunkat rejtve!

A szabadság előttünk áll, azonban egyben nagyon félelmetes lehet számunkra! Minden megváltozik, amit a tér és idő természetéről tudni véltünk!

A hagyományos tér-idő szemlélet a csigaház belseje, a fejlett galaktikus lények viszont a ház felületét, a határrétegeket használják testi mivoltukban történő utazásaikhoz. Hogy miként, azt az éti csiga rokona, a "búgó csiga" tudja egy gondolatkísérletben legjobban szemléltetni. Öveket kérem bekötni, mert rögtön fejre fog állni az eddigi világképünk!

Gyermekjáték, vagy menetjegy az Univerzumba? Gondolatkísérletben utazzunk el a pörgettyű elvén működő búgó csigá-BA!

Először a látható, külső eseményekről pár szóval: a pörgettyű, ha kellő fordulatszámmal lett megforgatva, szokatlan dolgot "mivel". Egyetlen feltámasztási pontján, a gravitációs vonzás irányában, saját tengelye körül pörögve "megáll". Valójában , ha megfelelően szabad és sík terület áll a rendelkezésére, kúppalástot ír le a tengely mozgása közben, majd ezen dülöngélő haladásában, írott "e" betűket folytonossággal formázó pályán, lassulása következtében, kifelé bővülő spirált ír le. Táncát befejezve, a középpont körül, végül eldőlve megáll. Valahogy így:

ET_1 11.4. Isti: E. T. csiga rejtélye

1. ábra. A "búgó csiga" tengelye által leírt útvonal

Ezen mozgás rendkívülinek az Univerzumban nem mondható, hisz a Föld tengelyének mozgása, valamint a Föld Naprendszerbeli pályája is hasonlatosságokat mutat, csupán az előbbi másodpercekben mérhető, míg az utóbbit évmilliók, milliárdok írják le teljesen.

Az igazi érdekesség most érik. Képzeljünk el egy gigászi búgócsigát belülről. Olyan nagyot, melybe valamennyien kényelmesen beférnénk. A megforgatás előtt vagyunk egy perccel. A csiga tölcsérszerű aljába zsúfolódtunk mindnyájan. A minket megtartó szárazulat az egyetlen fix terület, egy tömbbe állva emelkedik ki a körben lévő vizektől. Olyan közel állunk egymáshoz, hogy kezeink összeérnek. Aztán egy jeladásra megindul az egész szerkezet.

Tetszőlegesen kiválasztott barátaink pedig figyelik és dokumentálják azokat a megfigyeléseket, melyeket kívülről észlelnek. Ők indítanak és állítanak meg előre tervezett időben, vagy vész esetén.

Alig érzünk még valamit, de látjuk, hogy a víz a parttól egyre inkább lehúzódik. Egyre nagyobb teret nyer a szárazulat. Folyamatosan, egyre gyorsul a belső terünk, de ebből továbbra is csak valami keveset érzünk. A folyamatos, egyenletes gyorsulás természetessé válik. (Még érdekesebb lenne, ha azt feltételeznénk, hogy a gyorsulás generációkon keresztül megy végbe. Ezúttal, csupán a környezet folyamatos változásairól számolhatnánk be az utódoknak: kezdetben egyetlen Föld létezett, ott éltünk valamennyien, egymástól csupán karnyújtásnyira… így szólna az öregek meséje.) Valami erőt éreznénk, mely egyre inkább eltávolít minket egymástól, valamint a középponttól. A szárazföld egyenetlen alja tengereket, tavakat szabdal az ősi óceánból. Egyik-másik terület, mintegy szigetszerűen a többi területről leválva tovaúszik, a rajta lévőkkel együtt. Mind több rész halad egymástól sugár irányba távolodóan egy külső irányba.

/Ezúttal zárójelben tüntetem fel azt a jelenséget, melyet a csigán kívüli
szemlélő észlel, zárójel nélkül, a belső, ugyancsak valós élményt élők beszámolóját közlöm. Kívül, azaz az éteri közegből nézve a csiga, gyorsítás alatt van. /

Az összes szárazföld kezd összeállni. Nagy tömbök jöttek létre. Az emberek ismét találkoznak az összecsúszott felületeken. Amikorra ez bekövetkezett, már mindenki az új tapasztalatot érezte a magáénak, miszerint az egymáshoz közeledés a természetes állapot, a közeledés számított helye a középpont .

/ Ezalatt kívülről, az áttetsző burkon keresztül a következőt látjuk: az alsó egybefolyt állapotú elegyből a víz felcsap az oldalfalra, a tengelyközép földje a rajtalévőkkel együtt lassan utánuk csúszik, majd végül az eredeti tengelyvonaltól és gravitációs iránytól pont 90°-al, azaz derékszöggel tér el. Viszont az eredeti állapotban egy csomóba összetorlódott anyag, most egy keskeny sávba rendeződik, a nehezebb anyagrészek a centrifugálás hatására a perem legkülső csücskébe teljes kört alkotva, lerakódik. Erre ülnek fel a könnyebb részek, majd kívülről víz fátyla övezi a szárazulatot. A hatalmas centrifugális erő valamennyi lényt, anyagot a külső perem irányába présel. A velünk egyforma emberkék hihetetlen változáson mentek keresztül! Alacsony, rendkívül zömök, széles formát mutatnak. Hozzánk képest csaknem kétdimenziósak lettek! Felettük a levegő is összesűrűsödött! Olyannyira, hogy a középpontban, a tengely irányában, a pörgettyűben vákuum keletkezett! Minél gyorsabban pörögnek, annál nagyobb lesz a pörgettyű belsejében az űr, és annál laposabbá válik az a massza, mely egykor a föld és a víz volt. Minden sűrűbb dolog, egy "U" betű formára rendeződik; persze derékszögben, a korábbi kiindulóponttól. DÉR- ÉK-SZÖG. DER= az DÉR, pára, kicsapódás, kifénylett, derült, mely egy meglévő formára rárakódik; ÉK, mely esetünkben is egy ÉK alak, mely SZÖG, SZEG-letet, tengelyt alkotva, a búgócsiga alsó és felső kitámasztását végzi, megfelelő hegyesszöget formázva. /

Mi, a belső emberkék egyedüli igazságnak azt fogadjuk el, melyet látunk és érzékelünk. A Föld gravitációs ereje vonz minket lefelé.

/ A bentieket a centrifugális erő a pörgettyű falához szorítja, merőlegesen a korábbi gravitációs erőre. /

A teret korábban egészen tudathasadásos módon érzékeltük. Ki emlékszik már arra, hogy valaha létezett egy közös indulási pont? A ma igaza, kézzel fogható, szent és sérthetetlen. Ez az elmúlt időszak olyan tüneteket produkált bennünk, mint egy részegség. Álomszerűén össze-vissza járt a gondolatunk. Sokan rosszul is lettek rövid időre. Kis időre úgy tűnt, hogy minden a feje tetejére állt. Úgy születtünk, hogy az agyunkban fordítva jelentkezik a valóság képe, ám ahogy nőttünk, megtanultuk a felnőttektől az igazságot, mert nyilván az a hihetőbb, melyet sok ember annak állít be. Végre aztán ez is elmúlt. Minden újra kitisztult. A víz hatalmas arányban fedi a laposnak vélt földet. Egyesek viszont vitába bocsátkoztak, állítván, hogy a Föld valójában gömbölyű, így körbe is lehet rajta járni. Magam is a kíváncsiak táborához csatlakoztam, bár eleinte úgy tűnt, mintha felfelé ívelne előttem a horizont! És valóban, igazuk volt. Tengereken és szárazulaton keresztülvágva ismét odaértem, ahonnan indultam.

Azonban nem tudtam mindenkit meggyőzni az igazamról. Voltak olyanok, kik nem átallották azt mondani, hogy hazug vagyok, hiszen látható, hogy a Föld lapos! Néhány magas hegyen élő ember pedig azt hirdeti, hogy ők emlékeznek jól: egyikünknek sincs igaza, mert valamennyien egy illúzió foglyai vagyunk. Persze ezt nem tűrtem, másokkal együtt pártot alapítottunk, hogy az igazságunk mindenkihez eljusson. Mások viszont vallást alkottak és fegyverrel akartak maguk igazának érvényt szerezni.

/ Elszomorító változások tömegét látjuk – kívülállóként-, megfigyelt testvéreinken. Ahogyan külső formáikban is eltorzulnak, akképpen változik meg a viselkedésmódjuk is! Egyesek körbe-körbe cirkulálnak a pörgettyű keskeny, központi övében. Megtudtuk, hogy azt hirdetik, hogy a Föld gömbölyű. Ráállva annak szalagjára, nem látnak jól, hiszen a kerület irányában sokszorosát érzékelik a felfelé ívelő térből, mint oldalról. Az "U" alakú valóságuk két felső csúcspontján nem képesek egymást meglátni, vagy megközelíteni, csak úgy hogy ismét engednek a centrifugális erőnek, egyik oldalon lefelé, majd a másikon, az "U" völgyéből kiemelkedve eljutnak oda, ahol korábban csak szinte karnyújtásra lehettek volna egymáshoz! Egyszerűen hihetetlen, hogy felejtették el magát a kísérletet!

Mi több, képesek lettek fizikailag is megsemmisíteni egymást, egy-egy oktalan elv kedvéért. Megállapítjuk, hogy a fokozatos túlterhelés a kísérletben résztvevők számára súlyos élettani és lelki sérülést okozott.

Nem uralják cselekedeteiket, gondolataikat. Csupán egy szűk kis csoport él a többségtől elkülönülten, aki mindig is emlékezett a kísérletre! A magasabb hegyekben élők közelebbi kapcsolatban maradtak a induláskori tengellyel, lévén, hogy ez van fizikailag is legközelebb a központhoz. A Földet körbeutazók valami hihetetlen zagyva törvényt találtak, mellyel elhagyhatják a Földet, ahelyett, hogy kilépnének a mi csoportunk felé, a Lét-óceánba. Bár az is igaz, hogy a törvényük, bár nem univerzális, mégis jól körbeírja azt, amit érzékelnek! Bődületes energia mennyiség felhasználásával az általuk belakott "gumitömlő", azaz tóruszon túli központi súlytalan mag felé igyekeznek! Ezt maguk között űrutazásnak hívják. Különböző űregységek pedig megkísérlik elérni az általuk Naprendszernek hívott valóságuk határát, ez pedig a tengelypont közepe lesz. Az tényleg egylényegű a miáltalunk megismert világgal. Ez a holografikus, fraktálokból felépülő világ, egymáshoz kapcsolódó pontja, az egyik átjáró. Megközelítése viszont a legnehezebb. A kozmológiának nevezett gondolkodásuk még ott tart, hogy mindig a nehézségek ellen kell indulni bármerre, nem pedig a Rend mozgása szerint. Aki kijutott az űrbe, rájött, hogy nincs fent és lent. Jobb és bal. Viszont, mivel abból az elkülönült, belső világból való érzékelést, valamint azt bizonyító eszközöket viszik magukkal, nem veszik észre, hogy a Föld gyűrűként körülöttük van, s hogy ők maguk is még mindig forgásban vannak. Időközben, innen, kívülről jól látható módon, egy egészen új szabály jelenik meg bent, a "búgó csigában". A feltámasztási ponton megszűnik a gravitáció, úgyhogy az egész készülék lebegni kezd!

Ez csak úgy jöhet létre, ha megfelelő forgási határértéket ér el. Lényegében független tér-idő kapszula lett, saját rendszere által alkotott belső szabályokkal, a miénktől gyorsabbá váló idővel. Ezáltal a belső rendszer minden mozgása gyorsított filmfelvételként játszódik le a szemünk előtt. Az évszakok változásai, csupán illanó kockák az életfilmben, a folyók ezüst szalagjai felülnézetben, mint elszabadult locsolótömlők táncolnak a földeken, hegyek, városok emelkednek, majd tűnnek el a szemünk elől. Az embereket viszont nem tudtuk tovább megfigyelni kívülről, csupán a hatásaikból tudtunk következtetni rájuk. Ezért a kísérlet vezetője úgy döntött, hogy az ő idejük szerinti mintavételre és képi anyag rögzítésre alkalmas szondákat küld a belső térben történtek kifürkészésére. /

A sok ellenségeskedés közepedte mégis fejlődés történt. A különálló csoportok, ha nem harcoltak, akkor egymás ellen rivalizáltak. Ez viszont nagyban vitte előbbre a technológia fejlesztését. Eszközeinkkel mindent képesek vagyunk
felderíteni, bárhová, még az űrbe is juttatunk képviselőket a tudomány embereiből. Matematikánk, fizikánk olyan fejlett, hogy mindent le tudunk írni velük. Sajnos, hogy a természetet még nem tudtuk egészen uralni. Bár űrszondát küldtünk a Naprendszer határán túlra, a földmozgásokat, a tenger szintjét, a hegyek, városok süllyedését stb. még nem tudjuk kellőképpen befolyásolni. Hogy őszinte legyek, szinte mindenki azon a véleményen van, hogy ez valódi élet-halál harc. Valóban civilizációk szűnhetnek meg, ha nem teszünk rendet, költöznünk kell egy másik bolygóra. –
Nem tudom miért, olyan ismerős érzés futott át rajtam! Mintha valahol már egyszer megtörtént volna velem valami hasonló! Na, jó tudom, hogy ez egy marhaság!- Egyre inkább erősödnek azok a csoportok, melyek nem tartják túl fontosnak azt, amit elértünk. Illúzióról, meg UFO-król, belső Isteni mag igazságáról hadoválnak bizonyos médiumi személyek, csillaglényekről, hatalmasságokról is beszélnek ,nyúlánk, Csontváry festményéről ismert figurák, kik folyton figyelnek minket. Nem egy csillagászt, atomfizikust, matematikust fertőztek meg az idióta elméleteikkel. Egyik-másik elmélet egymásba fűződő univerzumokról, párhuzamos világokról, "fekete lyuk" teóriáról, megváltozott tudatállapotokról, a Föld tér-idő kapuiról szólnak, olyan hirtelen jött bőségben, hogy az már követhetetlen. Persze minden jól bevált elméletre fittyet hánynak. Többen beszélnek valamiféle energia vonalakról, azok csatlakozásai valami anomáliákat keltenek a megszokott rendszerünkben. Itt gyakran figyelnek meg UFO-kat, gabonaköröket, vagy "babonakörök"
csupán? Mindenesetre ezen kollektív őrületek beszámolói ismertetnek olyan eseményt, mikor tárgyak, vagy emberek tűnnek el, majd csak úgy a semmiből előbukkannak, vagy éppen a jövőből, vagy a múltból érkeznek hozzánk. Mint mondottam, nekünk, a szabályok szerint gondolkodóknak, a technikánk segítségével kell a bajból kimásznunk…

/Megfigyeltük a "pörgősök" fura közlekedését a sajátos eseményhorizonton. Ha az északi mágneses pólusról át akarnak jönni a déli polárra, akkor a mi számunkra teljesen természetes közeledés helyett, az eltávolodást választják. Egészen bizonyos tehát, hogy valami különös logika, vagy más típusú érzékelés az oka. Mi innen látjuk, hogy a két sarokpólus pont olyan, mint a mágnespatkó, csupán arányaiban mégis közelednek egymáshoz. Szondáink beküldésére kiváló lehetőségeink adódnak ezen semleges mágneses sávokban. Ezek leginkább a gyalogátkelők zebrájával mutatnak hasonlóságot. Ők viszont, amíg északról délig haladnak, a fekvő "U" egyik szárán lejönnek, majd a másikon felkapaszkodnak. A sétájuk így kívülről tekintve, egyetlen csigavonalként írható le, míg ők egyenes vonalúnak hiszik azt. Tehát, míg valaki halad a centrifugális, sugárirányban, közben tengely körül egyidőben fordul is, így csigavonallá alakul a mozgásának látszólagos vonala. Itt jegyzem meg, hogy kísérleteinkkel egy időben, tudósaink kutatásai rámutatnak, hogy valami nincs rendben az általunk megismert törvényekkel. Ugyanis, egyre több kivételt találnak, az anyag legkisebb, szubatomi szintjén, illetve legnagyobb extragalaktikus szerveződéseiben is. Persze én magam nem hiszem, hogy az anyagnak tudata lenne, és akár az emberi tudat képes azt befolyásolni, bár többen állítják! Továbbá az elektronok forgásképét, spinjét emlékezésre alkalmasnak találják. Ezek szerint, a gondolat = energia. Ha az elektron egy magasabb rendű tudat által többlet erőhöz jut, akkor mintegy felfúvódik, egy előre kiszámítható pályára áll be, köztes állapot, bármennyire is hihetetlen, de mégsincs.

Fizikusok, csillagászok azt állítják, hogy az anyag keletkezése, vagy megsemmisülése csak bizonyos kiemelt pontokhoz kötődik, mind kicsiben, mind nagyban egyfajta "kvantumállapot"-ok közötti mozgások létezhetnek csak.

Kidolgozás alatt van egy matematikai elmélet, mely szerint ezek a pontok kiszámíthatóak, úgy tekintve, mint több, térbeli csigavonalú pálya találkozási zónája.

Ezen"emeletek" között kürtők vannak, így korszakokat lehet benne utazni, fizikai testben is. Azt is mondják, hogy a "pörgősök" kísérlete átütő felismeréshez vezette az elemzőket. Ha mi magunk túl akarjuk lépni saját korlátainkat, úgy a hagyományos térből az éterikus térbe kell lépnünk, egy magasabb rendszer törvényeit kell alkalmaznunk. Ehhez célszerű felvenni a kapcsolatot azokkal a minket figyelő csillaglényekkel, kik régóta ezen terek lakói, továbbá a mi életterünk felügyelői.

Hoppá! De akkor ki figyel és kit? Ez valami végtelen történetté kezdett összeállni bennem.

Tényleg, talán lehet abban valami, hogy holografikus a Világegyetem? A hologram lényege, hogy minden egyes darabkából, az egészre vonatkozó képet lehet előhívni. Bár minden egyes másolásban, aprózásban benne van egy igen csekély eltérés lehetősége, így a vizsgálható legkisebb, csupán emlékeztet az eredetire. Talán inkább fraktálos is és holografikus is. Ebben van helye a térnek, kvantumállapotnak, a hypertereknek, térnélküliségnek, időtlenségnek és hasonló idétlenségnek.

Időközben, hogy társaimmal a további lehetőségeinkről beszélgettünk, a megfigyelők rögzítettek két különös jelenést.

Még a gyorsulás időszakában történt, hogy a "pörgők" teljes – most már egy ideje lebegésben lévő rendszere – hirtelen úgy 60 %-ot nőtt, úgy tűnt, mintha közelebb jött volna felénk. Sokan azt hitték, hogy ha tovább gyorsítjuk a rendszert, minket is elnyel, mint a mesebeli Kis Gömböc. Vezetőnk úgy döntött, itt az ideje lassítani. A technikusok megtették a szükséges lépéseket. A "búgócsiga" éppolyan váratlanul, ahogy a gyorsítás során történt, egy szempillantás alatt alacsonyabb energiaszintre ugrott, és a korábbi méretére zsugorodott vissza. Később tudósaink ezt a jelenséget kvantum állandó beállásának mondották. A legmeglepőbb azonban a jelenség közbeni fényvillanás volt, ezzel egy időben egy "fióka" búgócsiga perdült ki ellenkező forgással az "anyából". Eközben a kísérleti térben változások zajlottak le. Lassulás kezdődött, a forgástengely dülöngélni kezdett Szondánk szerint kitört a káosz. Viszonylagos belső állandóság helyett, hatalmas átrendeződések kezdődtek. A pörgettyű szélén nem csap olyan magasra a víz. A földrészek gyorsuló ütemben közeledni kezdtek egymáshoz. A légkör, ami a leggyorsabban változik. Máris lyuk keletkezik az ózonpajzson. A Napnak nevezett fénykör, így hatalmas erővel tör az élővilágra, az alkalmazkodó képességeiket alaposan próbára téve. /

Miközben egyre több felfedezést teszünk a világunkról, most már egyre inkább hiszünk az apokaliptikus jóslatoknak. Talán tényleg elhibáztunk valamit. Első jelek a finomabb anyagokra, így a levegőnkre vonatkoztak. Ózonlyuk, pusztító viharok, megváltozó hőáramlás, felhőzet, csapadék. A viszonylagos állandóságra berendezkedett civilizációnk nehezen tűri mindezt. A légköri változások előtt, vagy azzal egy időben jelentős társadalmi és spirituális szabadságláz tört ki világszerte. Újabb és újabb betegségek törnek elő a semmiből, betöltve a már legyőzőitek helyét. Az óceánok áramlatai megváltoznak, a vizek szintje egyre csak emelkedik, elnyelve értékes területeket. A korábbi előremutató gazdasági és társadalmi jólétet az anarchia váltja fel. Minden, amiben hittünk, ami fontos volt, hirtelen átértékelődött. Már kevesebben élnek a jövőnek és a múlt emlékképeinek. Az emberek gondolkodás szerint jól elkülönülten két csoportra oszlanak. Az egyik, akik minden nehézség ellenében konzerválnák a régi rendszert, míg a másik csoport apokaliptikus változások előérzetében él, igyekszik alkalmazkodni az újhoz, sőt, addig mennek, hogy a testi halált nem fogadják kudarcnak, hanem az előrevivő változások esetleges velejárójának. Egyre többször bennem is megfogalmazódik egy vágy, hogy kellene már valami egészen biztos kapaszkodó. Kérdés, hogy mi módon élhetném békében az életem. Mellékesen beszámolok arról, hogy tudósaink egy teljesen hihetetlen kísérletbe kezdtek – ahelyett, hogy a napi gondjainkat oldanák már meg! -, megteremtettek egy kísérleti eszközt, mely saját belső terében képes a teret, vagy az időt befolyásolni, események sorában előre-hátra mozogni… Egészen érdekes! A gondolkodás talaja is felpuhulni látszik. Lehet, hogy a mi terünk tényleg csak egy lehetséges (kvázi) tér és az idő sem egyenes vonal? Végén még az elvarázsolt hegylakók módján kell gondolkozni? Semmi sem valós? Akkor meg hol a felelősség? Ami megtörtént, csak egy álom? Na és tényleg: valahol, valakik másokat figyelnek, közben minket is megfigyel egy ránk merőleges tudatsíkban élő kultúra? Emberek; ez az őrület! A végtelen történetbe cseppentünk? Sokak káosza az, ami a Földdel történik. Hogy mi is történt velem, nem igazán tudom. Mintha felette lebegnék a bolygónak! Ez idáig sokan voltunk, de most mintha csak egyedül lennék, látva a többiek küzdelmeit, életét és halálát. A Föld forgása lassul, majd megáll. Elönt mindent az özönvíz. Az egész anyag mintha nem is a Földön, hanem egy zárt gömbben az aljára leülepedne. Úgy tűnik, megszűnt az élet lehetősége.

Ekkor, mintha ébrednék, valami vízióból: mindenkit felismerek magam körül. Orvosok vizsgálgatnak minket, mondom, jól vagyok! Hallom, a főnököt: most tessék beszállni, a pörgettyű indulásra kész! Bal forgatásra kapcsolni! Talán tényleg egy kis szabadságra kellene mennem, hisz úgy érzem, mintha nekem és kollégáimnak is ezt mondta úgy tíz perccel ezelőtt! Arra még emlékszem, hogy azt mondta: jobb perdületre felkészülni, start! Hogy közben mi is történt? Elaludhattam egy pillanatra? Eközben társaim gyengéd kezei felsegítenek ültömből, majd a pihenőbe visznek.

/Lassan ismét megfigyelhetjük a belső térben a földfelszínen lévő, és a légtérben kissé áttetszőn lebegő kollégáinkat. Az anyag a lassítás következtében átvette a mi fizikai törvényeinket, a lebegés megszűnt. Az eddig áttetsző alakok is az indulási helyükre visszaszálltak. Láthatóan meg vannak kissé szédülve. Alig tudják , hogy mi történt. Közben újabb utazók készülnek a csiga belsejébe, de ezúttal balos utazást készítenek elő. Néhányan, akik tiszta tudattal vészelték át az élményeiket, visszatérnek, mint fontos beosztású vezetők. Legtöbb kollégám viszont agyilag még igencsak zokni. Állítólag, néhány óra alatt tökéletesen helyrerázódnak. Remélem is! Hiszen a jövő héten én is "pörgős" leszek. Most először. Ahogy innen figyeltem őket, nem lesz egy semmi élmény! /

Összegezem a képzeletbeli utazás minden kézenfekvő következtetését:

A zárt, egymástól elkülönített valóságok mozgásállapotuktól függően saját törvényeik alapján képesek működni. A rendszer akkor stabil, ha egy kritikus fordulatszámon tud működni. Ekkor lép be a súlytalanság állapota, ekkor kapcsolódik szét az indítók, és az utazók valósága.

Ami a Földön ezer esztendő, az a megfigyelők isteni időszámítása szerint csak egy év. Ez az időparadoxon a kritikus forgási sebesség mellett lehet, mert a hagyományos – az indítás szabályait megtartó térben – történő utazással, csak a sebesség növelésével, az indító öregszik gyorsabban, az utas ideje relatíve lassabban ketyeg.

Külső szemlélő számára egyértelmű, hogy a tengelyvonal, amelyet a belül élők egyetlen központnak értékelnek, az egyedüli energiaforrás. Ez az erő, mely minden irányban lévő, miden, különböző törvényszerűségből létrejött világ tápláléka, az Univerzum Fénye, maga a tiszta SZERETET. A forgatott tér szinte minden elképzelhető törvényre kihat. Még a tudás is ezen belső valóságból képes táplálkozni. Ezért fejlődése, érzékelése a belső szerkezetre korlátozott. Ma, jelen korunkban, kutatók azokkal az elvekkel kísérleteznek, hogy ne az egész "pörgettyű" egységet kelljen megforgatni a belső világ törvényeinek a megváltozásához, hanem csak a határfelület elektronfelhőit kell a kritikus értéken megpörgetni. Ezúttal vélhetőleg úgy jön létre súlytalanság, hogy a belső téridő, az indulási hellyel azonosan telik. Ez az elv kitűnő az UFO-k lebegésének leírásához, a csigavonalú pályák és a kereszteződések megismerésére a téridőben való mozgáshoz. Haladás tulajdonképp csak lépegetés a térben. Egyedül az azonosan eltelő időben érdemes egy kultúrának az utazóit mozgatnia, mert így szerezhet általuk a világ más tájairól hasznos tudást. Ez gyorsíthatja a fejlődést. Ha az Einstein-i időben mozog egy felfedező csapat, úgy az is elképzelhető, hogy a visszajuttatott ismeret csak emberöltőkkel később érkezik meg, amikor az már az itt maradóknak értéktelenné vált. Lehet, hogy a kultúra azalatt elbutult, vagy katasztrófákban megsemmisült, vagy időközben maguk erejéből, túl haladták az egykori igényüket.

Az elektrongyűrű forgatási sebessége szerint, analóg világok jelennek csak meg az utasoknak. A ma divatos rezonancia elmélettel úgy vág egybe, hogy együtt rezonáló terekben képes folyamatosan megjelenni és abban haladni, a más rezonanciák valósággal eltűnnek előlük, így minden más szilárd felület is átjárható számukra. Ezért, ha az utazás spirálja úgy hozza, kerülgetés nélkül átvágnak a Földön, a vizeken, csillagokon is.

Minden idő és minden tér az érzékelésen túl, de egyetlen egészként létezik.

A csigaház hasonlata alapján az a megélhető valóság, ahol a ház aktuális szája található. Ez a jelen síkja. A ház keresztirányú sávjai az elmúlt jelent mutatják. Vastagabb, vékonyabb házfal, a sávosság jól megfigyelhető. A CSÍ erők sávokat alkotnak, közöttük átjáró helyek, és energiapont maximumok is megtalálhatóak. A ház egy-egy fordulata az egy korszak (kör-szak-asz). Az univerzum aktuális mozgása tette a kört csigavonalúvá. Azt mondja a matematika fogalma jelképesen: a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. A csigaház alakú, a múlt felé szűkülő térben, az egyenesek valóban! találkoznak egymással!

A mozgás, utazás lehetőségei alapvetően kétirányúak: vagy a belső térben, vagy kívül a ház felszínén.

Belül, a belső téridő törvények az érvényesek, kívül, a magasabb rendszer szerint egyből megváltozik. Ha a csigaházat metszetben képzeljük el akkor jól láthatóan, három egymáshoz érő kör találkozása ad egy jellegzetes "Y" alakú hyperteret. Ezen terek egymással, szintenként a kiindulási ponthoz felfelé közeledve, LÓUGRÁSBAN haladva átjárhatóak. Csupán a belső tér matematikai pályamozgását, CSÍ-vonalát kell ismerni. Kulcs, a körmozgás a Világévben valamint a Fibonacci számsorozat kapcsolata egymással. A különböző típusú csigaházak arra utalnak, hogy különböző KÍ és CSÍ típusú erők egyidőben is, egymástól függetlenül is jelen vannak a világunkban.

A KÍ, az éterikus energia, a kígyózónak, hullámzónak leírható mozgás. Ilyen a csigaház metszetének az oldalnézete is. Nagy hullámmal indul, majd a múlt irányában, azaz a hegye felé lassan kisebbedik. KÍ azaz erő, mely az időnek hoz létre teret, legyen időtér a neve. Testen kívüli állapotban, és a test halála során egyaránt KÍ-etlen, idő nélküli állapotba kerülünk. Olyan, mint a mozdulatlan víztükör. Aki ebbe a valóságba csöppen, annak szinte elviselhetetlenül furcsa, szétmálló, formátlan térnélküli létezésélménye van. Ami leginkább különös, hogy a fények és hangok csodás kavalkádjában nincs helye a személyiségnek, valamennyi érzés, értelem és forma eloszlik benne, csupán egyetlen, végtelen élő tudatóceán tapasztalható.

A CSÍ pedig a teret határolja be, mintegy lepkehálóba fogva be azt. Ő adja a téridőt a világnak. A mennyei birodalom is időtlen, mert a teremtés előtti és utáni állapotban létezik. Minden, ami volt, van és lesz egyszerre tapasztalható. Mindenség a személytelen szeretet leképezése a formák nyelvére. Ez a tér önmagába forduló, végtelenség. Szellemi tartalmát tekintve, az idő nélkül, KÍ-etlen világ. Nem kihaltat, hanem az idő híján mozgás nélküli betöltött teret jelöl. Itt vannak a más-világok, az újszülöttől az öregekig, valamennyi lehetséges változatában.

Ez az első Föld, a GA. Határozottan különválik az Ősvíz, a KÍ, és az Ősföld, a GA. Az előbb említett téridő és időtér a mi fogalmaink szerint nem a mérhető zónában vannak, hanem csak létfilozófiailag értelmezhető, ez már teljességgel az Isteni Idő és az Isteni Tér. E kettő nászából születik a teremtett világ, a Fiú világa. Egyiptomi misztériumban Izisz és Ozirisz nászából született fiú Hórusz, az Égi Sólyom.

így is elmondható a Szentháromság. Atya a GA, a tér, lélek az éter, a KÍ, a Teremtőnk Krisztus, a Fiú.

Az egész egység működése a MINDENHATÓ erejéből, a meg nem nyilvánuló világból táplálkozik.

Ez az erő a polaritás nélküli Ősszeretet. Semlegessége miatt mindenhol létezik.

Akár Istennek, akár Egyetemes Tudatnak, Ősszeretetnek hívjuk, csak rajtunk múlik, érzékelni kívánjuk -e az Ő határtalanságának erejét. Elbújni sem lehetne előle, hiszen minden belőle s benne létezik.

E két típusú erő jól elhatárolódik egymástól, különleges tudatállapotokban, halálközeli élményeknél, testelhagyáskor, meditációban, hipnózisban, parajelenségek létrejöttekor… Amikor testünkön KÍ-vüli állapotot tapasztalunk meg, időtlen állapotba, de térbe lépünk. Születésünk pillanatától az Isteni Létidőt éljük, teremtő társként a CSÍ erőt, az életteret fejlesztjük magunkban. Tehetetlen csecsemőként kényszerítjük a környezetünket, figyelj és szolgálj! Még emlékszem, hogy mi vagyok! Gyere és add át magad nekem! Az, aki nem hiszi, annak a környezetében még egy csecsemő sem sírt még 120 decibel hangerővel. Megnyugtatásul gyakorta énekeljük: " KÍ-CSÍ vagyok én, majd meg növök én…" dalocskát, vagy ha még nem elég, akkor a "CSI-CSÍ-ja babája…" egész bizton beválik.

A gyógyítók is vagy az időtlen térben, a párhuzamosan létező egészséges mintával, vagy tér nélküli időben, az éter segítségével KÍ-gyógyítanak minket bajainkból. Az előbbiek a sámánisztikus, vagy szellemi gyógyítók, utóbbiak a gyakoribb energiagyógyászok. A vallástörténelem Jézust, mint különleges gyógyítót is tiszteli. Ő, mint a Fiú, mindkét erőt tökéletesen ismerte és használta. Vele az Egyetemes Tudaton, az Ősszereteten keresztül ma is összekapcsolódhatunk. Mindaz, mit ő tett, ma is emberi lehetőségünk.

Amit felfedtem, azt ma tehettem meg, mert közölni és érteni mától alkalmasra fordult, került a világ.

Aki megérti, annak csavaros az észjárása. Befejezem, mert el vagyok csigázva.

Akit további érdekel, és fel van csigázva, szeletelje, figyelje, vallassa az Y. T. csiga házát. Lehetőleg akkor, ha a jogos tulajdonos már jobb perdületre szenderült.

ISTI. 2005. 04. 10.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás