Az itt következő kísérletet Lajos végezte. Ez a kísérlet az előző tekercselektródás kísérlet folytatása (lásd itt.)
Megint elkezdtem a kísérletezést, miután újra tekercseltem a vízbontó belsejét. Ezúttal tölcséresre készítettem a tekercset.
1. ábra. A tölcsér alakú elektróda és a ragasztó
2. ábra. A kész vízbontó
Sikerült egy műszert szereznem, amelyik frekvenciát és kitöltési tényezőt is mér, ráadásul adtak hozzá egy hőmérő csúcsot, is így hőmérséklet adatokat is rögzíthetek már. Először arra voltam kíváncsi, hogy honnan lesz a barna lepedék. A vizet, amit használtam, átszűrtem egy kerámia vírus szűrőn, így biztosítva, hogy semmi idegen anyag ne legyen benne. Az elektrolízis lassan indult és nemsokára megjelent a barna felhő. Közelebb vizsgálva kiderült, hogy a barnaság fajsúlya kicsivel nehezebb, mint a vízé és így le akart süllyedni az edény aljára, de nem tudott, mert a felfelé áramló buborékok belekapaszkodtak és lebegve tartották. Az áram kikapcsolása után lassan leülepedett. Amikor leszűrtem a folyadékot, egészen sok lekvárszerű masszát sikerült leválasztani a vízből.
3. ábra. A leszűrt lekvárszerű massza
A cella áramfelvétele kicsi volt az előzőhöz viszonyítva és az áramfelvétel megállt 0,64 A-nál, aztán visszaesett. Ezután polaritást váltottam, amire az áram újra emelkedni kezdett, de csak kb. 30 másodpercig. Utána lassan csökkenni kezdett. Jelezvén, hogy ennek a cellának ez a teljesítménye normál körülmények között. A gázfejlődés azonnal elindult, mihelyt bekapcsoltam az áramot, mintha az előző árammal való kezelés hatására a víz fogékonyabb lenne az áramra. Biztos van valami magyarázata, talán az elektronok még nem estek vissza alapállapotba? Mikor tovább hagytam gázt fejleszteni, az áram lassan felkúszott 0,68 A-ra és a kivezetés hőmérséklete gyorsan 48 °C-ra nőtt. A fentiekből azt vontam le, hogy:
- Az új fagylalttölcséres elektróda alak nem hatásosabb, mint a sima párhuzamos oldalú tekercs. Valószínűleg a felszálló buborékok nem tudják magukkal sodorni a felette levő buborékokat, így azok tovább tapadnak az elektródához és kizárják azt a vízzel való érintkezésből.
- Az elektróda hossza 25%-kal kevesebb most, mint az előző kísérletnél, a gázfejlesztés is visszaesett 82 másodperc alatt keletkezett 100 ml gázkeverékre, ami 1/3-a az előzőnek. Ebből az következik, hogy 14 m hosszú elektródákkal ilyen alak mellett ez a maximális gázkihozatal. Ez abból látszik, hogy az áram nem kúszott föl, mint az előzőnél. Ott 1 A volt a max áram.
- A barna lepedék nem a vízből jön, hanem az elektródák bevonatából. Valószínűleg a gyártás folyamán kezelik a rozsdamentes drótot valami kenőanyaggal, ami az áram hatására leválik. Talán magával visz egy kis vasoxidot is. Jó lenne, ha valaki, aki olvassa ezt a cikket válaszolna arra, hogyan lehet egyszerűen megállapítani, hogy mi az az anyag, amit leszűrtem. Legalább a vasoxid jelenlétének a kimutatására kellene egy ötlet. (Már régen olvastam Sztrókai Kálmán Kémiai kísérletek című könyvét.)
- Ezúttal a vizet leszűrtem és azt használtam újra. Lehet. hogy ez is hozzájárult a gyenge teljesítményhez.
4. ábra. A barnaság kezd kialakulni 8 perc után.
5. ábra. Az áram kikapcsolása után a barnaság csomókba rendeződik és leszállingózik az edény aljára. A fehér pöttyök az edény falához tapadt légbuborékok.
6. ábra. A tartály az elektródák nélkül. A barnaság kezd az aljára gyűlni.
7. ábra. A víz leszűrve, a barnaság 10 percen belül újra megjelent. Az első műszer a hőmérsékletet °C-ban, a második a feszültséget, a harmadik az áramot mutatja.
8. ábra. Az egész berendezés látható. A cumisüvegen osztás van, így egészen jól lehet vele gázt mérni.
9. ábra. 47 °C-nál vízpára rakódott a henger tetejére, ez az ezüst csík a tető alatt, alatta az újra fejlődött barnaság és az edény falára tapadt buborékok.
10. ábra. A külső merevítő bordák a tartály alján. Belül sokkal erősebb bordák vannak
Mellékelem az előző cella képét, ami hidraulikus lökést kapott a vízben levő elektróda elolvadásakor. Szerencsére nem repült darabjaira, de nagyon jól látható, hogy a tekercs lemezei megvezették a lökő hullámot és a megállásra kényszertett hullám a cella legkeskenyebb részét törte darabokra. A cella alja több mint egy cm vastag és erősítő gyűrűk is vannak rajta.
11. ábra. Az előző felrobbant tartály
Kapcsolódó kisérletek: