2024 március 19 - kedd

11.3. Isti: A változó múlt

Ahogy egyre sprituálisabbá, érzékenyebbé válik az emberiség, úgy kerülnek elő a régmúltunkból származó, a hagyományos, megegyezések szerinti, történelmi képhez legkevésbé egyező, újabb és újabb leletek. A múzeumok és gyűjtemények porosodó, jelentéktelennek ítélt tárgyai nemegyszer meglepő újraértékelésen mennek át. Ezek egy alig ismert, hihetetlen mágikus képességű, kozmikus tudatú kora ókori, valamint megalitikus, kőkori kultúráról adnak ismeretet.

Mára jutott el a gondolkodásunk arra a pontra, hogy képesek vagyunk elfogadni, hogy elődeink sokkal nagyobb arányban használták a tudatuk különböző erőforrásait, mint a ma embere.

Valójában mi eszközök használatára vagyunk kényszerítve, hogy a nem élet-halál fontosságú, szigorúan a létfenntartásunkhoz szükséges tevékenységeinket elvégezhessük. (Már olyannyira elterjedt ez a beteges függőség, hogy eszközeink segítsége nélkül, halálra vagyunk ítélve. Gondoljuk el, hogy teljesen leállna az áramszolgáltatás, közlekedés, vezetékes szolgáltatásaink, hírközlésünk, úgy, hogy csak önmagunkra hagyatkozhatnánk. Nagyvárosban egy hét elég lenne, hogy totálisan összeomoljon minden rendszer.)

A régmúlt magasan fejlett lényei azt használták, ami adódott. Követ, fát, meglévő természetes képződményeket, valamint tudták, hogy a fej mindig kéznél van. Azt is tudták, hogy ami igazán fontos, az mindig adott, valamint csak ingyen elérhető!

Mára hihetőnek hangzik, hogy a kristálykoponyákat nem faragták, hanem mentális segédlettel folyóssá tették a kristályt, úgy öntötték. A brutális méretű kőkolosszusokat pedig lebegtették szállításuk közben. Egymással, valamint a földön túli lényekkel – a természetes energiagócokat is használva -, mindennapos kapcsolatban álltak.

Végre elért a ma civilizációja is ennek a fejlettségnek a küszöbére. A ma tudásából, analógiákat merítve, képesek vagyunk megérteni a múltunk újabb szeletét.

A történelmi múltunk, a jelenünk és a jövőnk nem különállóak egymástól, hanem egymásba hatva, hatolva megbonthatatlan egységet alkotnak! Az általunk megismerhető – szubjektív – Univerzumnak csak egyetlen mesterpontja van, ez pedig a jelenpont. Ezen a belépési helyen nem csak a jövőt, hanem a múltat is képesek vagyunk megváltoztatni!

A ma életérzése a jövő legfontosabb tápláléka! A múlt megismerése, eleink tudása ekképpen segít rajtunk ma.

A ma álma lesz a holnap jelene! A távoli jövőnkből idelátogató időutazók a tudatalattinkra szelíden, sugallatként hatva, az egyén szabadságát tiszteletben tartva irányítanak egy jobb világ felé, hogy az ő jövőbeli életük fejlődésvonala megváltozhasson. Lassan, óvatosan, hogy ne robbanjon szét a jelenlegi észlelési zónánk. Az újabban egyre szaporodó “időviharoknak” talán ez lehet a magyarázata! Bár ez túl abszurdnak tűnik, a kvantumfizikai kutatások az időről és térről alkotott fogalmainkat porig alázzák. Tetszik, nem tetszik, mivel mi is – mint test -, elemi építőkövekből állunk. Az idő lassítható, sőt iránya is megfordítható lett, kísérleti körülmények között.

E jelenségeket már sokkal korábban, sokkal hatékonyabban megtett egy eszköz: ez pedig az emberi elme, amely bár halandó, amit az emberen túlnyúló, Örökkévaló Tudat irányít.

(Az idő a háromdimenziós létezésünk, valamint érzékelésünk kivetítése. Az anyag eredendő tulajdonsága. A tér pedig a lélek létezésének velejárója. A testi halál egyúttal megszűnteti az időt, az Istennel való egységben tér és időnélküli létezés adott. Vagy másként fogalmazva, az összes valaha volt, vagy eljövendő, számtalan párhuzamban létező valóság egyszerre, szimultán térben, szimultán jelenben mind létezik. Ilyen lehet a Fekete Lyuk horizontján túli, Ősrobbanáson inneni, abszurd létezés.)

Valójában, amit mi még lehetőségként, szinte csak elvileg létezőnek képzelünk, azaz hogy változik a tényleges múlt, az Univerzum szintjén kozmikus törvényként létezik! Ami miatt a ma tudományos és misztikus emberének egyaránt elérhető, annak titka az evolúciós fejlődésünkben található! Mára lettünk érettek, hogy érzékelhessük a párhuzamos valóságok térben és időben kiterjedt világait. Egyúttal nagyobb és nagyobbá válik felelősségünk a jelenünk választásainak tükrében. Az okozat világából, a sors irányítása alól lassan felszabadulva beléphetünk az ok-ság szintjeire. Figyelmünk fókusza lassanként áttér a múlandó világról, az örökkévaló világra. Tudjátok meg, ezen értékrendet, – amit a Térszobrászat és kedves Olvasó Te is képviselsz -, melyet a környezetbarát és ingyenenergiák használata és kutatása, már az örökkévalónak, az ok-nak, az intuitív, egymással együttérző, közösségközpontú ideái működtetnek.

A megismerő embernek ezen ismeretek birtokában egyenesen kötelessége, hogy a régmúlt sérelmeit hátrahagyva egy jobb, emberibb jövőt álmodjon már MA magának, ezúttal kaput nyisson egy eljövendő aranykor számára.

ISTI. 2005. 03. 14.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás