A gázkisülések ismerete is fontos ahhoz, hogy megértsük a plazma áramfejlesztés működési elvét, ezért ezen az oldalon a gázkisülés alapjaival ismerkedhetsz meg.
A gázok nem túl magas hőmérsékleten jó szigetelők, ugyanis semleges molekulákból állnak, melyek villamos tér hatására nem mozdulnak el. Azonban ha a gázokba töltéshordozókat juttatunk vagy a gáz molekuláit ionizáljuk, akkor a gáz vezetővé válik.
A vezetésben résztvevő töltéshordozók előállíthatók emisszióval vagy ionizációval.
- Az emisszió során töltéshordozókat (általában elektronokat) juttatunk a gázba.
- Az ionizáció során magában a gázban keltünk szabad, elmozdulásra képes töltéshordozókat.
Az ionizáció történhet pl. a gázok hőmérsékletének a megnövelésével, amikor is a közölt hőenergia a molekulák mozgási energiáját növeli, így megnő azok ütközési gyakorisága, ami az elektronok leszakadásához, ionizációhoz vezet. A másik lehetőség a különböző radioaktív sugárzások alkalmazása, amikor is a sugárzó anyag közöl elektromágneses energiát a gázmolekulákkal. A sugárzásokról részletesebben az előző oldalon volt szó.
Az ionizált gáz már vezeti az áramot. Ezt az áramvezetést gázkisülésnek nevezzük. Kétféle gázkisülés van, a nem önfenntartó és az önfenntartó gázkisülés.
Nem önfenntartó gázkisülés
Amennyiben az áramvezetés a töltéshordozókat előállító folyamat végén megszűnik, nem önfenntartó gázkisülésről van szó.
A következő ábrán egy ionizált gáz nem önfenntartó kisülésének áram-feszültség jelleggörbéjét láthatjuk.
1. ábra. Ionizált gáz nem önfenntartó kisülésének áram-feszültség jelleggörbéje
- Az "A" jelzésű szakaszon az áram arányos a feszültséggel. Az ionizált gázban – a rendezetlen hőmozgással együtt járó ütközések következtében – az ionok egy része folyamatosan visszaalakul semleges molekulákká. Ezért az ionizáció során stacionárius állapotban az ionsűrűség közel állandó.
- A "B" jelzésű az ún. telítési szakasz. Nagyobb feszültségnél az összes keletkező ion (rekombináció nélkül) eléri az elektródokat, és – hacsak nem változik az ionizáció mértéke – az áram értéke nem nő tovább.
- A feszültség további növekedésének a következménye az ütközési ionizáció. Ennek mechanizmusa a következő:
- a nagy feszültség olyan mértékben gyorsítja fel a töltéshordozókat, hogy azok megnövekedett mozgási energiájuk révén ütközéskor képesek a gázmolekulákat ionizálni
- az így keletkezett töltéshordozók – ugyanezen mechanizmus révén – újabb töltéshordozók keletkezését váltják ki (gyakorlatilag az ütközési ionizációban a felgyorsult elektronok játsszák a döntő szerepet).
A vezetésben résztvevő töltéshordozók száma tehát ugrásszerűen megnő. Ezt tükrözi a "C" szakaszon az áram növekvő jellege.
Önfenntartó gázkisülés
A feszültség további növelésekor a gázkisülés önfenntartó kisülésbe mehet át. Ez esetben külső ionizációs hatás nélkül fennmarad az áram, ugyanis a feszültség már nem csak az elektronok energiáját növeli az ionizációhoz szükséges szintre, hanem az energiafelvétel az ionok esetében is elegendő a gázmolekulák – ütközés révén történő – ionizálásához és új elektronok kiszabadításához.
A kisülési áramerősség nagyon nagy értékeket vehet fel a töltéshordozók lavinaszerű megsokszorozódása miatt.
2. ábra. A gázkisülés teljes jelleggörbéje
További adatok a gázkisülésekről:
- A föld közelében lévő levegőben a kozmikus és a radioaktív sugárzás 10 ionpárt kelt másodpercenként és köbcentiméterenként.
- A különböző előjelű töltéssel rendelkező részecskék mozgékonysága a gázokban nem azonos:
- az elektronok mozgékonyabbak az ionoknál
- a negatív ionok mozgékonyabbak a pozitív ionoknál
- A két ütközés között megtett ún. szabad úthossz, melyen a töltéshordozó gyorsul, az elektronoknál hosszabb, mint az ionoknál, ezért az elektronok nagyobb sebességre ill. nagyobb mozgási energiára tesznek szert, mint az ionok.
- Normál állapotú levegőben az elektronok átlagos szabad úthossza kb. 6*10-8 m.
- A gázok vezetésénél észlelhető fényjelenségek azzal magyarázhatók, hogy a nagy energiájú ütközések miatt a gázmolekulák energiafelvétel révén ún. gerjesztett állapotba jutnak, majd fénykibocsátás mellett kerülnek vissza egy alacsonyabb energiájú szintre (erről is volt szó az előző oldalon).
- Az erősen ionizált és igen magas hőmérsékletű gázt plazmának nevezzük (a plazma hőmérséklete 4000-10000 K). A plazma villamos szempontból kvázi semleges, benne a pozitív és negatív töltések algebrai összege nulla.
Az anyagot innét ollóztam össze.
A következő oldalon a plazma tulajdonságairól olvashatsz.