2019 november 22 - péntek

3.1.4.4. Gravitációs antenna

Írta: Fran De Aquino professzor

A gravitáció szabályozását kommunikációs célokra is felhasználhatjuk. Ez különös jelentőséggel bír, mikor kozmikus távolságokról van szó. Aquino professzor elmélete szerint a gravitációs változások azonnal észlelhetők a tér bármely pontján.

Az antenna egyszerűen egy vezeték, melynek hossza z0 és melyre oszcilláló áramot vezetünk. Vegyünk egy z0 hosszúságú Mumetál vezetéket, melyre ELF elektromos áramot vezetünk:

ie = i0 * sin(w*t) = i0 * sin(2*p*f*t)

A Gravitáció Kinetikus Kvantum Elméletének 59. képletéből kiindulva könnyen megkaphatjuk a Mumetál antenna mg gravitációs tömegét:

mg = {1-2[gyok 3.1.4.4. Gravitációs antenna(1+(ie4*m/64p3*c2*r2*S4*f3*s)*sin4(2*p*f*t))-1]} * mi

ahol:

  • ie – az elektromos áram amplitúdója (A)
  • m = m0 * mr – a vezető mágneses permeabilitása
  • c – a fény sebessége (m/s)
  • r – a vezető sűrűsége (kg/m3)
  • S – a vezető keresztmetszete (m2)
  • s – a vezető elektromos vezetőképessége (S/m)
  • mi – a vezető inercia tömege (kg)
  • g – gravitációs gyorsulás (9,8 m/s2)
  • f – az elektromos áram frekvenciája (Hz)

Ez az egyenlet azt mutatja, hogy a gravitációs antenna súlya az ELF elektromos áram rezgésének megfelelően változik.

Ismert tény, hogy a gravitációs kölcsönhatás során a Világegyetem összes részecskéje egy időben kommunikál egymással az úgynevezett "virtuális" kvantán keresztül. Ennek a gravitációs "virtuális" kvantának a sebessége végtelen, ezért mikor a Mumetál antenna gravitációs tömege megváltozik, akkor a hullám a téridőbe kiárad végtelen sebességgel és a változás azonnal észlelhető az Univerzum bármely részecskéje által. Magyarán az antenna által kisugárzott gravitációs "virtuális" kvanta azonnal eléri a világ összes részecskéjét.

Mikor egy részecske elnyeli a fotonokat, a fotonok nyomatéka átadódik a részecskének és a 41. képletnek megfelelően a részecske gravitációs tömege is megváltozik. A fotonokhoz hasonlóan a gravitációs "virtuális" kvantának is nulla a tömege és a nyomatéka, ezért a részecskék gravitációs tömege szintén megváltozik, mikor elnyeli a gravitációs "virtuális" kvantákat.

Ha a gravitációs "virtuális" kvantát kisugározza az antenna (mely pl. Mumetálból készült) és azt elnyeli egy hasonló antenna, mely ugyanarra a frekvenciára van hangolva, akkor a vevőantenna gravitációs tömegének változása a rezonancia elvének megfelelően megegyezik az adóantenna gravitációs változásaival. Következésképpen a vevőantennában indukált áram megegyezik az adóantennába vezetett árammal.

grav_ant 3.1.4.4. Gravitációs antenna

1. ábra. A gravitációs antenna elvi vázlata

A gravitációs "virtuális" sugárzás nulla, így a sugárzó antenna teljesítménye lényegtelen, ellentétben az elektromágneses kisugárzással. Következésképpen a gravitációs "virtuális" sugárzás vagy a gravitációs "virtuális" hullámok nagyon megfelelnének az információtovábbítás közegének, bármilyen asztronómiai távolságról legyen is szó.

Az eredeti anyagot angol nyelven itt találhatod.

Megjegyzés: Aquino professzor elmélete a gravitációs antennáról nagyon tetszetős, de ha jobban belegondolunk abba, hogy konkrétan hogyan is lehetne ezt felhasználni, hogyan oldhatnánk meg pl. a modulációt, akkor egy akadályba ütközünk. A rádiótechnikában ismert tény, hogy a vivőhullám frekvenciájának legalább tízszer nagyobbnak kell lennie az átviendő jel maximális frekvenciájánál, hogy így a jel torzítását a minimumra csökkenthessük. Még ha a telefonoknál használatos frekvenciavágást alkalmazzuk, ahol a beszédhang maximális frekvenciája 3,4 kHz, akkor is a vivőhullám frekvenciája minimum 34 kHz kell legyen. És itt még nem is beszéltünk a zenei hangok, a képek, illetve a számítógépes adatok továbbításáról, ahol az átviendő jelek frekvenciája ennél nagyságrendekkel nagyobb. De a gravitációszabályozásnál ELF, azaz nagyon hosszú hullámokat használunk, aminek a frekvenciája csak néhány mHz. Ez a kettő dolog tehát kizárja egymást.

Nagyon valószínű, hogy itt nem ELF hullámokat kell használnunk, hanem nagyfrekvenciás hullámokat. A kérdés csak az, hogy ebben az esetben is kialakul-e olyan gravitációs változás az adóantennában, amit a vevőantenna még fel tud fogni a zajszint értékénél legalább egy nagyságrenddel erősebb jelként?

Azt tudjuk, hogy a rádióhullámok teljesítménye az adótól mért távolság négyzetével csökken. A Gravitáció Kinetikus Kvantum Elméletének 59. képlete pedig azt mutatja, hogy a gravitációs változás a frekvencia köbével csökken.

Érdekes kapcsolat van a tér, az idő, a gravitáció és a frekvencia között!

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás