2024 március 19 - kedd

2.4.1.11.10. Belső égésű “Stirling” motor

Attila a vízbontási kísérletei során egy érdekes megfigyelést tett, ebből fakad a belső égésű "Stirling" motor elnevezés. A részleteket a következő sorokban ismerteti.

Sándor megfigyeléseit szeretném alátámasztani a saját vízbontási kísérleteim tapasztalataival.

Jó néhány hónapja én is végeztem néhány vízbontás-kísérletet.

Az elképzelésem az volt, hogy kellene készíteni egy "rossz hatásfokú" kondenzátort vízbontás céljára.

A MÉH-telepen vettem egy 40 x 140 cm-es 0,5 mm-es rozsdamentes (elég koszos, megviselt) lemezt, amelyet keserves tisztogatás után hosszában kettévágtam, majd egy házi készítésű lemezhengerítővel felcsavartam. Így két lemezspirált kaptam, amelyeket egymásba helyezve alul, felül 120 fokonként átfúrtam és 1,5-ös vastagságú O gyűrűkkel, műanyag csövekkel egymástól elszigeteltem.

Egy hengeres akvárium vízszűrőt használtam tartálynak, ebbe helyeztem el az egymástól elszigetelt, kb. 20 cm magas tekercseket. Közönséges esővízzel (kb. 4 l) töltöttem fel. A fedél és a vízszint között talán félliternyi szabad tér maradt.

Természetesen megmértem a készülék kapacitását. Már nem emlékszem a pontos értékekre, de vízzel feltöltve 10-12 mikrofarad volt. Kicsit meglepődtem, nem számítottam ekkora értékre. Nem tudom volt-e köze a későbbi "eredményekhez".

Az impulzusgenerátorom szintén két 555-ös IC felhasználásával készült, valamilyen közönséges, bontott PC tápból kiforrasztott FET kapcsolta a négyszögjeleket.

Akkumulátor híján a kis 5 A-es 15 V-os stabilizált tápomat használtam áramforrásnak.

Régebbi tapasztalataimból kiindulva úgy gondoltam, hogy az elektrolit habzását és elszíneződését meggátolandó – rozsdamentes (1 mm-es) hegesztőhuzalt használok arra is, hogy az elektróda-spirálokhoz vezessem az áramot.

Bekapcsolás után különböző frekvenciákon és kitöltési tényezőkön próbálgattam a szerkezetet, de nem tapasztaltam nagy eltéréseket.

Kiválasztottam azt a pontot, amit még elbírt a tápom (Max. frekvencia és kitöltés, 5 A, tehát majdnem sima egyenáram) és figyeltem a pezsgést. Egy műanyag csövön bevezettem a gázt a buborékoztató tartályba.

Mivel nem láttam nagyon intenzív pezsgést, csak sűrű, ködszerűen gomolygó apró buborékokat, úgy gondoltam annyi durranógáz nem keletkezhet, hogy veszélyes legyen szabadon engedni.

Néhány perc múlva hangos ropogást hallottam, a tartályom elkezdett ugrálni és egy pillanat alatt kiszívta a vizet a buborékoztató edényből!

Nem számoltam azzal, hogy a vékony rozsdamentes hegesztőhuzal az 5 A-es áram hatására hamarosan felizzik és meggyújtja a keletkezett durranógázt!

Azonnal leállítottam a kísérletet és bosszankodtam magamon…

Akkor is eszembe jutottak ennek a kísérletemnek a tanulságai, amikor kezembe került egy könyv a Stirling motorokról. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjek – a régi "sikertelen" kísérlet új lehetőségeket nyithat meg.

Én már olyan idős vagyok, hogy még emlékszem a gyermekkoromból, az 50-es ével elejéről, azokra az izzófejes traktorokra, amelyek sokszor megkeserítették az akkori traktorosok életét a téli hidegekben.

Sokat bámészkodtam, hogyan melegítik a gépészek olajos rongyokkal, süvítő benzinlámpákkal a gépek elejét és életveszélyesen küzdöttek a jeges út szélén a behemót lendkerékkel, a kurblival, mire életet leheltek ezekbe a "körmöskerekű" vasszörnyekbe.

Visszatérve a kísérletem tanulságaihoz elgondolkodtam, miért volt a "ropogás", az "ugrálás", a "buborékoztató" kiszívása? A drót felizzása begyújtja egyszer a felgyülemlett durranógázt és vége, amíg újra nem termelődik… De nekem ropogott, tehát folyamatosan újra és újra begyulladt.

Nagy valószínűséggel a gáztermelésre előnyös hatással volt a hirtelen nyomásnövekedés, a vákuum, a hanghatás! A vízfelszínre hirtelen ütésszerű nyomás, majd nagy vákuum hatott, ez annyira felgyorsíthatta a gáztermelést, vagy gyorsabban leszakíthatta a mikrobuborékokat a lemezekről, hogy szinte folyamatossá vált az égés.

A Stirling motorok működését tanulmányozva felötlött bennem, lehetne készíteni egy olyan motort, a fentiek felhasználásával, ami olyan zárt rendszer lehetne, mint a Stirling motor, csak azzal az előnyös különbséggel, hogy ez nem "fogyasztaná" el az üzemanyagot (legalábbis nagyon sokára), a vákuum miatt kétirányú lehetne a forgattyús hajtómű hatása is.

A vezérlése egyszerű résvezérlés lehetne, mint a kétütemű motoroknak, viszont tökéletesen szigetelni kell, mint a Stirling motorokat.

Ez lehetne a belső égésű Stirling motor!

Sajnos az időm és a lehetőségeim végesek, de javaslom azoknak, akik megtehetik, folytassák innen.

Kovács Attila

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás