2019 március 25 - hétfő

2.4.6.1. Működési elv

Az energiát vissza lehet juttatni az akkumulátorba a saját terhelésén keresztül.

A diákokat az iskolában arra tanítják, hogy ha egy izzót kapcsolunk az akkumulátor két sarkára, akkor az akkumulátorból elkezdenek folyni az elektronok az izzó felé, majd azon keresztüljutva visszatérnek ismét az akkumulátorba. Ez az elektronáram készteti világításra az izzólámpát, de egy idő után az akkumulátor lemerül és így már nem képes hasznos munkát végezni. Ez teljesen igaz is.

Ugyanakkor ez a tanítás hamis képzetet nyújt arról, miszerint az izzón végzett munka elhasználja az akkumulátorból jövő elektromosságot. Olybá tűnik, mintha az akkumulátor valahogy eltárolná az elektromosságot, mint pl. egy homokóra a homokot, mely elektromosság elfogyásával nem képes több munkát végezni. Ugyanezek a tanárok ezt a jelenséget a következő ábrával szemléltetik:

Fig1 2.4.6.1. Működési elv

1. ábra. Az akkumulátor és fogyasztó hagyományos kapcsolása

Észrevehetjük, hogy az izzóból kifolyó egy amper erősségű áram pontosan megfelel az izzóba befolyó egy amper erősségű áramnak. Pontosan annyi elektron áramlik be az izzóba, amennyi onnét kiáramlik. Tehát mennyi áram is "használódott fel" az izzó működtetésére? A válsz: semennyi! Az energiát nem lehet megszűntetni, maximum csak átalakítani valamilyen másik formába.

Akkor mi az oka annak, hogy az akkumulátor egy idő után lemerül? Nos, ez a jelenlegi használatának a következménye. Az áram egyik irányba folyva feltölti az akkumulátort, a másik irányba folyva pedig kisüti azt.

Fig2 2.4.6.1. Működési elv

2. ábra. Az áram irányától függően az akkumulátor feltöltődik vagy kisül

Az akkumulátor lemerüléséhez semmi köze annak, hogy az elektronok az izzón keresztül folynak. Akkor is lemerülne, ha az izzót kihagynánk az áramkörből. A hasznos "munka", ami az elektronok áramlása révén fénykibocsátást okoz, nem "használ el" egyetlen elektront sem, sőt, ami még fontosabb, egyáltalán nem "használ el" energiát. Az energiát nem lehet "elhasználni" – az csak egyik formából a másikba alakul. Ezt kicsit nehéz megérteni, mivel azt tanultuk, hogy a fogyasztóink működtetéséhez az áramszolgáltatótól kell vásárolnunk energiát. A hibás elképzelés szerint az energia "elfogy" a fogyasztóban, így újból vásárolnunk kell energiát, hogy a fogyasztó tovább működhessen. Ezt mi el is fogadtuk, hiszen erre tanítottak bennünket. De ez nem így van!

Úgy is elrendezhetjük az áramkört, hogy az izzón keresztülfolyó áram egy másik akkumulátort töltsön. Így egyszerre tud világítani az izzó, és közben tölt egy másik akkumulátort, miközben nem szükséges plusz energia.

Fig3 2.4.6.1. Működési elv

3. ábra.

Itt az áramkört szintén az 1-es akkumulátor táplálja, de most az áram a 2-es akkumulátort tölti. Igen, az 1-es akkumulátor így is kisül, a 2-es akkumulátor viszont eközben teljesen feltöltődik. Így a folyamat végén meg kell cserélni a két akkumulátort, s a folyamat újra kezdődhet.

Fig4 2.4.6.1. Működési elv

4. ábra.

Ekkor az újonnan feltöltött 2-es akkumulátor hajtja meg az izzót, miközben feltölti az 1-es akkumulátort. Lehetetlennek tűnik? Nos, nem az! Nikola Tesla a "4 akkumulátoros kapcsoló" rendszerében bemutatta, hogy ez lehetséges. Itt négy egyforma akkumulátort használt.

Fig5 2.4.6.1. Működési elv

5. ábra. Tesla Négy akkumulátoros kapcsolója

12 V-os akkumulátorokkal az 5.-ik ábra szerinti elrendezésben ugyanaz a 12 V esik az izzón, mint amikor egyetlen akkumulátort használtunk (1. ábra). Itt az 1-es és 2-es akkumulátorok sorba vannak kötve, így 24 V-ot adnak a kimenetükön, míg a 3-as és 4-es akkumulátorok párhuzamosan vannak bekötve, ami 12 V-ot ad a kimenetén. Tesla úgy rendezte el az akkumulátorokat, hogy az 1-es és 2-es akkumulátorokat egy idő után fel lehetett cserélni a 3-as és 4-es akkumulátorokkal. Ezt a cserélgetést másodpercenként több százszor elvégezte.

Egy meglepő dolog:

Van még egy fontos dolog, amit tudnunk kell a normál ólom savas akkumulátorok töltésével kapcsolatban, és ez már a megoldás gyakorlati oldalához tartozik. A töltési folyamat ebben a kapcsolásban a vezetékeken keresztül az akkumulátorba folyó elektronok révén valósul meg. A vezetékek külső felületén folyó elektronok valójában nagyon gyors mozgást végeznek. Az akkumulátoron belül az elektródok között a fő áramot a töltéssel rendelkező ionok mozgása biztosítja. Ezek az ionok több százezerszer nehezebbek, mint az elektronok. Ez egy csöppet se fontos, amikor az ionok már mozgásban vannak, de a bekapcsolást követően a másodperc tört részéig, mielőtt még az ionok elkezdenének mozogni, a beáramló elektronok feltorlódnak, mint egy közlekedési dugóban. A feltorlódott elektronok az akkumulátor sarkainál feltornázzák a feszültséget, így annak értéke jóval az akkumulátor névleges feszültsége felett lesz. Ez a nagyáramú és nagyfeszültségű tüske létrehozza az akkumulátor töltését.

Ezt általában nem vesszük észre, mikor egy átlagos, hálózatról működtetett akkumulátor töltőt használunk, mivel ez a bekapcsolási jelenség csak egyszer játszódik le a töltés során. A bemutatott Tesla kapcsolónál és a Bedini féle áramkörben nem ez a helyzet. Az ő kapcsolásukban kihasználjuk az elektronok és ionok tehetetlenségi különbségét, és ezt újra és újra megismételjük. A technika lényege az, hogy nagyon rövid idejű impulzusokat használjunk. Ha az impulzus elég rövid, akkor a töltő feszültség és töltő áram jóval nagyobb lehet, mint azt első ránézésre gondolnánk. Ez nem varázslat, pusztán a felhasznált eszközök általános ismeretéből fakadó tény.

Ha valaki e rendszer ismerete nélkül ránéz John Bedini akármelyik áramkörére, olyan benyomást szerezhet, mintha azok csak hanyagul összedobott kapcsolások lennének. Semmi sem áll távolabb a valóságtól. John gyakran használ mechanikai kapcsolókat, mivel ezek nagyon meredek felfutó és lefutó élű, rövid idejű impulzusokat állítanak elő.

Az "Electrodyne Corporation" annak idején Tesla 4 akkumulátoros kacsoló rendszerét három éven keresztül tesztelte. Azt találták, hogy ennek a tesztelési periódusnak a végén az akkumulátorok nem mutattak semmilyen szokatlan elhasználódást. A felhasznált akkumulátorok közönséges ólomsavas akkumulátorok voltak. A rendszer izzókat, fűtőszálakat, televíziókat, kisebb motorokat és egy 30 LE-s elektromos motort hajtott. Ha az akkumulátorok kisültek a megengedett alsó szintig, akkor a terhelés másik akkumulátorokra kapcsolása után a részlegesen lemerült akkumulátorok kevesebb mint egy perc alatt újratöltődtek. A gyorstöltés során nem keletkezett hő, csak a kisülés alatt. Ha nem nyúltak volna a rendszerhez, mindegyik akkumulátor 36 V-ra töltődött volna. Ezért egy vezérlő áramkört használtak, ami megakadályozta a túltöltést. Mechanikai kapcsolókat használtak és azt állapították meg, hogy 100 Hz alatt nem volt érzékelhető jelentősen a töltési effektus, míg 800 Hz felett már veszélyessé vált.

Azt nem említették, hogy a magasabb frekvenciájú töltés miért veszélyes. De ha elgondolkozunk azon, hogy pontosan mi is történik, akkor rájöhetünk, miért mondták ezt. A töltés a következőképpen zajlik:

Fig6 2.4.6.1. Működési elv

6. ábra.

Az "A" időben a kapcsoló bezáródik, ami által a feszültségforrás (akkumulátor, feltöltött kondenzátor vagy bármi más) hozzákapcsolódik az ólomsavas akkumulátorhoz. Az elektronok elkezdenek áramlani a vezeték külső felületén. Mivel nagyon könnyűek és kevés akadály kerül az útjukba, valójában nagyon gyorsan mozognak (a vezeték belsejében az elektronok csak pár cm-t haladnak óránként, mivel ott rengeteg akadályba ütköznek). Minden nagyszerű a "B" időig, amikor is az első elektronok elérik az ólom elektródát az akkumulátor belsejében. Itt problémájuk adódik, mivel az elektródok között az áramot az ionok vezetik. Ezek az ionok nagyszerűen tudják az áramot vezetni, de a tömegük miatt a másodperc tört részére van szükségük ahhoz, hogy mozgásba lendüljenek. Ez a másodperc tört része kritikus, mivel itt nyílik meg az út az ingyen energiához. Ebben a másodperc tört részében az elektronok összetorlódnak, mivel az elsők után még további elektronok érkeznek a vezetéken, hatalmas sebességgel.

A "C" időpillanatban tehát az elektronok nagy mennyisége halmozódott fel.

Fig7 2.4.6.1. Működési elv

7. ábra.

A nagy mennyiségű elektron ugyanolyan hatást vált ki, mintha hirtelen egy jóval nagyobb feszültségforráshoz kapcsolodtunk volna, amely jóval nagyobb áramerősséget tud biztosítani. Ez az állapot csak nagyon rövid ideig áll fenn, de ennek három igen fontos hatása van. Először is, a "D" időpillanatban jóval nagyobb áram jut az akkumulátorba, mint amennyit a feszültségforrástól elvárhattunk volna. Másodszor, ez a hatás megváltoztatja a ZPE mezőt (tér-idő kontinuum), amiben az akkumulátor tartózkodik, amely plusz energiát áramoltat a külső környezetből. Ez kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor a napfény áramot generál a napcellában, de a látható napfény helyett a befolyó energia láthatatlan számunkra. Harmadszor pedig, a plusz energia beáramlik az akkumulátorba, ami jobban feltölti az akkumulátort, mint ahogy elvárnánk, miközben ennek a plusz energiának egy része a fogyasztón keresztül áramolva táplálja azt is. A fogyasztó lehet izzó, motor, inverter, pumpa, fúró, vagy bármi.

Tehát, a plusz energiát összegyűjtjük a környezetből, amit aztán az akkumulátor töltésére és a fogyasztó táplálására használunk, egyidejűleg. Ahelyett, hogy az akkumulátor lemerülne, miközben a fogyasztót táplálja, az akkumulátor feltöltődik. Ezért lehetséges ebben a rendszerben, hogy egy kimerült akkumulátor meg tud hajtani egy villanymotort. Ez azért működhet, mert a kisült akkumulátor ólom elektródái ideiglenesen elzárják az elektronok áramlásának útját, ami a környezetet arra készteti, hogy feltöltse az akkumulátort. Ebből az is következik, hogy minél jobban le van merülve egy akkumulátor, az annál gyorsabban töltődik fel, mivel a környezet automatikusan ráhangolódik az adott állapotra és ekkor több energiát ad a lemerült akkumulátorba. A környezet végtelen energiával rendelkezik. John Bedini, aki ezen a területen szakember, három, sőt még annál is több évig folyamatosan hajtott motorokat, miközben az akkumulátorok soha se merültek le. Nagyszerű akkumulátorok? Nem, nagyszerű környezet!!

Az elektronok feltorlódásának alapvető feltétele, hogy a bekapcsolás nagyon hirtelen és nagyon hatékonyan történjen. Egy tirisztor vagy "SCR" megfelel erre a célra, mivel az nagyon gyorsan és teljesen bekapcsolódik. Eddig jól hangzik? Ez csak a kezdet. Hallottuk, hogy Tesla 4 akkumulátoros rendszere 100 Hz és 800 Hz között üzemelt.

Ezt a helyzetet tovább finomíthatjuk azáltal, hogy hirtelen kapcsoljuk ki az elektronáramlást az eredeti feszültségforrásról, miközben a felhalmozódott elektronok még a helyükön vannak. Ez egy hirtelen (nagyon gyors) plusz energiát biztosít, ami még tovább növeli a feszültséget és az áramot, ezáltal még tovább növelve a töltést és a fogyasztó táplálását.

Még nagyobb hatást érhetünk el, ha a következő, rövid és meredek felfutású impulzust akkor adjuk a rendszerre, mikor az előző impulzus hatása még nem szűnt meg teljesen. Úgy gondolom, ez a helyzet alakult ki akkor, amikor az "Electrodyne Corporation" emberei 800 Hz fölé emelték az impulzusok gyakoriságát. Véleményem szerint itt nem az volt a gond, hogy az akkumulátor vagy a terhelés nem tudta befogadni az energiát, hanem inkább az általuk használt alkatrészek nem bírták azt elviselni. Említették, hogy ha tovább növelték a frekvenciát, akkor azt tapasztalták, hogy néhány alkatrész nem bírta a magas értékeket elviselni. A kimeneti kondenzátorok 100 V-osak voltak, ami nyolcszor több, mint a névleges akkumulátor feszültség. Ez aligha lehetett volna probléma, ha azt vesszük alapul, hogy a 12 Vos akkumulátorok simán tudtak akár 36 V-on is üzemelni, ha ezt akarták. Ezt a problémát úgy küszöbölték ki, hogy egy olyan áramkört építettek, amely a feszültséget biztonságos szinten tartotta.

A helyzet összegzése. A Tesla féle 4 akkumulátoros kapcsoló rendszer látszólag lehetetlen dolgokat művel:

  1. Elkapja a terhelésen keresztülfolyó elektronokat és egy másik akkumulátor töltésére használja ahelyett, hogy az "elveszne".
  2. Nagyon rövid, meredek és gyors kapcsoló impulzusokat használ, mely hasznosítja az ionok tehetetlenségét.
  3. Plusz energiát vesz fel a közvetlen környezetéből az akkumulátor töltésére és a fogyasztó táplálására.

Mindez két további lehetséges előnyhöz vezet, ha nagyon pontos időzítést alkalmazunk. Észben kell tartanunk azt is, hogy a gyakorlatban megvalósított áramkör elsősorban akkor lesz nagyon hatékony, ha nagyon gyors, tiszta, és jól időzített impulzusokat használunk. A sodrott, nagyáramú vezeték szintén hatásfoknövelő.

A Tesla féle 4 akkumulátoros kapcsoló áramkör a következőképpen néz ki:

Fig8 2.4.6.1. Működési elv

8. ábra.

Mint látjuk, ez valójában ugyanaz az áramkör, ahol is at 1-es és 2-es akkumulátort a 3-as és 4-es akkumulátorokkal cserélgetjük. De itt már hozzáadtunk két kondenzátort és egy négy diódából álló dióda hidat. Ezeken keresztül hajtjuk meg a terhelést (izzót, motort, TV-t vagy bármi mást). Ezt a kapcsolást Tesla a következőképpen szokta ábrázolni:

Fig9 2.4.6.1. Működési elv

9. ábra.

Itt Tesla négy további diódát is használt, hogy leegyszerűsítse a kapcsolgatást. Így csak két Be/Ki kapcsolóra és két átkapcsolóra volt szüksége.

Az alternatív megoldásban hat Be/Ki kapcsolóra lenne szükség. Ezt az ábrát nehéz első látásra megérteni, ezért két lépésben magyarázzuk el a működését.

Fig10 2.4.6.1. Működési elv

10. ábra.

Itt az 1-es és 2-es akkumulátorok párhuzamosan, míg a 3-as és 4-es akkumulátorok sorba vannak bekötve. Ehhez 3 Be/Ki kapcsoló szükséges, valamint a két dióda úgy van bekötve, hogy az 1-es akkumulátor pozitív sarka nincs állandóan összekötve a 2-es akkumulátor pozitív sarkával. Ez azért van így, mert a 2. állapotban ezt az összekötést meg kell szakítani:

Fig11 2.4.6.1. Működési elv

11. ábra

A 2. állapot bekötése majdnem teljesen megegyezik az 1. állapot bekötésével. Itt azonban újabb három Be/Ki kapcsolót és két további diódát használunk, hegy ne kelljen állandóra összekötnünk a 3-as és 4-es akkumulátorok pozitív sarkait.

Az is megoldható, hogy a hat darab nagy sebességű Be/Ki kapcsolót három darab ugyanarra a tengelyre szerelt tárcsa helyettesítse, a tengelyt pedig egy villanymotor hajtaná.

Fig12 2.4.6.1. Működési elv

12. ábra.

A három rotor egymástól el van szigetelve, a vezető részek pedig a három kefén keresztül adott időpillanatban zárnak és nyitnak. Ez az elrendezés a mechanikai kapcsolást úgy oldja meg, hogy amikor a felső kefék rövidre vannak zárva, akkor az alsó kefék nyitva vannak. Nyilvánvaló szükségszerűség, hogy a forgás egyetlen pontján se záródjanak az alsó és a felső kefék egyszerre, azaz miután az egyik kefesor nyitott, ne kapcsolódjon azonnal a másik kefesor, hanem csak egy kis idő elteltével!

Sokan előnybe részesítik a tranzisztoros kapcsolókat a mechanikaiakkal szemben. A következő ábrán erre látunk egy lehetséges megoldást.

Fig13 2.4.6.1. Működési elv

13. ábra.

Mind a három mechanikai kapcsolót tranzisztorokkal helyettesítjük – egy PNP és két NPN típusúval. Ezeknek el kell viselniük legalább 30 A-t, ezért, bár ez itt nincs feltűntetve, darlington párral (2N3055/2N2222A) kell megoldani az áramerősítést. A tranzisztor bázisáramát egy ellenállás korlátozza, mely a megfelelő akkumulátor kapcsához van kötve. A vezérlést optocsatolón keresztül valósíthatjuk meg.

A másik három optocsatoló, melyek a 2. állapotban kapcsolnak be, az 1. állapotban ki vannak kapcsolva. A 3-3 tranzisztort invertált jelekkel hajtjuk meg, ami biztosítja, hogy mindig csak az adott tranzisztorok vezetnek.

Fig14 2.4.6.1. Működési elv

14. ábra.

A 14. ábrán a 2. állapot tranzisztoros kapcsolását láthatjuk.

A mechanikai átkapcsolók egyik lehetséges tranzisztoros helyettesítését mutatja a következő ábra.

Fig15 2.4.6.1. Működési elv

15. ábra.

és…

Fig16 2.4.6.1. Működési elv

16. ábra.

Remélhetőleg az optocsatoló elég gyorsan tudja a tranzisztorokat ki és bekapcsolni ahhoz, hogy a körülöttünk mindenhol jelenlévő nullponti energiamezőt megcsapolhassuk. Ha ez lehetséges, akkor még további áramköri elemekre is szükség lesz, ami nem engedi, hogy ez a plusz energia megnövelje az akkumulátor feszültségét egy bizonyos érték fölé.

Egy ilyen áramkört nagyon könnyű megtervezni. Véleményem szerint ez a kapcsolás 14 – 15 V-ig engedhetné a feszültségnövekedést, majd utána addig nem kapcsolja vissza az ingyenenergia beáramlását, amíg az akkumulátorok feszültsége le nem csökken ismét 12,5 V környékére.

Ez a Tesla féle áramkör végtelen hosszú ideig képes meghajtani bármilyen terhelést. Az is ismeretes, hogy ha egy teljesen, vagy majdnem teljesen kimerült akkumulátort bármelyik négy akkumulátor helyére beteszünk, akkor az kb. egy perc alatt teljesen feltöltődik.

Az összekötő vezetékeknek el kell viselniük legalább 30 A-t és a diódáknak is legalább 35 A / 50 V-osoknak kell lenniük. Az áramkör ólom savas akkumulátorokhoz lett kitalálva, de John Bedini sikeresen alkalmazott újratölthető NiCad akkumulátorokat is.

Ezt az áramkört Nikola Tesla találta fel, aki egy intuitív géniusz volt. Megmutatta barátjának, Ronald Brandt-nak is, aki ezt 1983-ban felfedte John Bedininek. John a részleteket az 1984-es Tesla Szimpóziumon tárta a nagyközönség elé, ahol be is mutatta a NiCad akkumulátorokkal megépített készülékét. John huszonnégy órás folyamatos üzem mellett hajtott egy fogyasztót, s a periódus végére is teljesen feltöltött állapotban maradt az összes akkumulátor.

A terhelés alatt bármilyen hasznos munkát végző berendezést értünk, pl. izzót, fűtőszálat, fúrót vagy bármit. Az ismertetett áramkör kb. 12 V-ot szolgáltat a kimenetén, így a hálózatra csatlakozó fogyasztókhoz egy közönséges bolti invertert kell csatlakoztatni, mely az alacsony 12 V-os feszültséget normális, 230 V-os hálózati feszültséggé alakítja.

Többféle tranzisztoros megoldása létezik a Tesla féle 4 akkumulátoros rendszernek. Az egyik ilyen megoldást John Bedini a következő ábrán mutatja be:

Fig17 2.4.6.1. Működési elv

17. ábra.

Itt a hat darab 2N3055-ös tranzisztort (60 V, 15 A, béta=20-70) hat darab hangszóró végfok transzformátor (Radio Shack 273-1380) hajtja meg. A 8 ohmos primer tekercsek sorba vannak kötve egymással és egy négyszöghullám generátor adja rájuk a meghajtó jelet egy nagy kapacitású kondenzátoron keresztül. Ez az áramköri részlet piros színnel van jelölve. Mikor a négyszöghullám pozitív, a felső három transzformátor (1-3) primer tekercseire jutó feszültség értékét egy-egy nyitóirányban előfeszített dióda 0,7 V körüli értékre korlátozza. A másik három transzformátor (4-6) bemenetein lévő diódák hatására a pozitív impulzusok nem gyakorolnak rájuk hatást. A két transzformátor csoport egymással ellentétesen van vezérelve. A transzformátorokkal párhuzamosan kötött diódák típusa 1N4148 (100 V, 300 mA, nagysebességű), míg a többi dióda 1N1183 (50 V, 40 A) típusú.

Úgy gondolom, hogy a szekunder tekercsek 1000 ohmosak, így 0,7 V-ról kb. 87,5 V-ra transzformálják fel a jelet terhelés nélkül. Természetesen a terhelés mindig rajta lesz a kimeneten, mivel a 2N3055-ös tranzisztorok állandóan erőteljesen leterhelik a transzformátorokat. Bár úgy vélem, itt részlegesen előfordulhat, hogy mindegyik tranzisztor egyszerre nyit ki. Ezért azt javaslom, hogy az oszcillátor kimenetét két részre osszuk, így megvalósíthatjuk a tranzisztorok nyitása és zárása közötti időeltéréseket.

Az egyik kísérletező elmondta, hogy jelentős teljesítményerősítést érhetünk már el a csupán csak mechanikusan kapcsolgatott áramköröknél is, amikor is kézzel kapcsolgatjuk az akkumulátorokat, hosszú periódusidővel.

Bedini 3 akkumulátoros rendszere

John Bedini rámutatott, hogy a Tesla féle négy akkumulátoros rendszer hatásfokát három akkumulátorral is elérhetjük:

Fig18 2.4.6.1. Működési elv

18. ábra.

Az ábrán láthatjuk, hogy az 1-es akkumulátor sohase cserélődik. De ez nem gond, mivel a megcsapolt energia mindig áthalad ezen az akkumulátoron is.

A John által használt kapcsolás sematikus ábrája itt látható:

Fig19 2.4.6.1. Működési elv

19. ábra.

Ezt a kapcsolást jóval bonyolultabb megvalósítani. Ha az egyik akkumulátor, mondjuk a 3-as teljesen lemerült, akkor kevesebb mint egy perc alatt újból teljesen feltöltődik. Ha mechanikai kapcsolást alkalmaznánk (de nem tesszük, mert az túl lassú lenne), akkor az összekötések a következőképpen néznének ki az 1-es állapotban:

Fig20 2.4.6.1. Működési elv

20. ábra.

A 2-es állapotban:

Fig21 2.4.6.1. Működési elv

21. ábra.

És a 3-es állapotban:

Fig22 2.4.6.1. Működési elv

22. ábra.

A kihívást az jelenti, hogy mindezt megépítsük tranzisztoros kapcsolókkal, ahol is nincsenek mozgó alkatrészek.

Ron Cole 1 akkumulátoros rendszere

Ron Cole azt gondolta, hogy ugyanezt a töltő hatást egyetlen akkumulátorral is elérhetnénk:

Fig23 2.4.6.1. Működési elv

23. ábra.

Itt két kondenzátort alkalmazunk a két akkumulátor helyett. Ha a kondenzátorok kapacitását a kapcsoló frekvenciának megfelelően választjuk meg, akkor úgy helyezhetjük el őket, hogy a C1-es és a C2-es kondenzátorok elérhetik a teljes akkumulátor feszültséget az 1-es állapotban, mielőtt a kapcsolók átváltanának a 2-es állapotba. Ez létrehozná az ellentétes irányú áramot, ami töltené az akkumulátort.

Az eredeti anyagot angol nyelven itt olvashatod.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás