2024 március 19 - kedd

2.4.4.7.1. Csendesvíz Joe cellás kísérlete

Csendesvíz az egyik barátjával együtt jó pár kísérletet végzett a Joe-cellákkal kapcsolatban.

szrevettem, hogy a Meyer féle vízbontó, a Joe-cella, Dingle vízbontója, Carl Cella találmánya mind közösek abban, hogy az elektródák egymásba helyezett csövek (bár Dingle-nél konkrétan nem csövek, csak a szerkezet hasonló). Egyik alkalommal, amikor vízbontással kísérletezgettem (12 V-os akkutöltővel), a két csőre ráhúztam egy harmadikat is, tehát a külső cső kapta az egyik pólust, a legbelső a másikat, a közöttük levő pedig csak semlegesen ott volt. Ennek hatására a gáztermelés kb. másfélszeresére emelkedett, miközben az áramerősség kb. a felére visszaesett. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy megépítek egy Joe-cellát.

IMG_1803 2.4.4.7.1. Csendesvíz Joe cellás kísérlete

1. ábra. András Joe-cellája

Az első cella 5 csőből állt, 1, 2, 3, 4 és 5 coll külső átmérőkkel. A magasságuk, ha jól emlékszem kb. 27 cm volt. Sajnos a csővastagsággal kapcsolatos előírást nem tudtam betartani, miszerint mindegyik cső térfogatának azonosnak kell lennie, vagyis a legbelső rendelkezik a legnagyobb falvastagsággal, a legkülső pedig a legvékonyabb falú. Azonkívül az anyagminőség is csak KO33 rozsdamentes acél volt KO35 helyett, ráadásul a legkülső csőre a feneket és a karimát ráhegesztették, aminek eredményeként a varratok mágnesezhetővé váltak, ami gyengíti a cellát. A csövek sem voltak tükörfényesre polírozva, mint ahogyan az a leírásban szerepelt.

IMG_1806 2.4.4.7.1. Csendesvíz Joe cellás kísérlete

2. ábra. A Joe-cella a "fedővel"

Egy német barátom segített az anyagbeszerzésben és a legyártásban. A legkülső cső kapta a ‘+’ pólust, a legbelső pedig a ‘-‘ pólust. Amikor beindítottuk, nagyot kellett csalódnunk, mert a 12 V-os akkumulátortöltőről üzemelve alig termelt gázt. (kb. 50 – 150 buborék percenként egy kb. 4 mm belső átmérőjű csőből, a vízbe tett só vagy ecet mennyiségétől függően.) Ez elkeserített. Viszont ahogy ott ültünk mellette, egyszer csak furcsa érzés fogott el minket, szédülés, fejfájás, émelygés. Egy kis pihenés után, mikor a helységet elhagyva megszűntek a tünetek, elővettük az ingát, és kiderült, hogy a cellában levő víz energiaszintje több mint 60 000 Bovi. Sajnos nem igazán világos nekem, mi az a Bovi egység, lehetne akár fityfiritty is. Mindenesetre a csapvíz energiaszintje 7 000 Bovi, 6 500 Bovi alatti energiaszint megbetegít, az energetizált Pí-víz energiaszintje 10 000 Bovi, Lourd forrásvize, melynek gyógyhatása közismert, 25 000 Bovi körül van. Szóval a mi 60000 Bovink elég szép érték volt. Idővel sikerült ezt az értéket több mint duplájára emelni, kicserélve néhány mágnesezhető csavart nem mágnesezhetőre, aztán kapott a cella egy műgyantaborítást, hogy az autóba építve ne legyen zárlat, ez a gyantaréteg is jelentősen emelt az energiaszinten.

Tavaly nyáron aztán ellátogattam Brémába a barátomhoz, az autóban pedig benne üzemelt a vízbontó, de nem vettem észre hatását (20 éves, 1600 cm3-es Ford Orion, fogyasztása 120-as tempónál 7 l volt).

IMG_2203 2.4.4.7.1. Csendesvíz Joe cellás kísérlete

3. ábra. Az autóba beépített Joe-cella

Ekkor a beleöntött ecet miatt 4 A volt az áramfelvétel. Mire megérkeztem, a cella vizének energiaszintje már 140 000 Bovi felett volt (induláskor ez kb. csak 125 000 volt). Barátom azt javasolta, tegyünk bele néhány EM-kerámiát, hátha az segít.

IMG_2208 2.4.4.7.1. Csendesvíz Joe cellás kísérlete

4. ábra. Az autóba épített cella közelebbről

Ez a kerámia úgy készül, hogy egy célszerűen megválogatott baktériumokból álló tenyészetet – életet támogató, építő baktériumokról van szó – összekeverik az agyaggal (vagy amiből a kerámia készül) és kiégetik. Az információ ezután örökre bennmarad a kerámiában. Tehát néhány ilyen kerámiát beletettünk a cellába, és ott hagytuk bugyogni egy darabig. Közben még néhány helyen letömítettük a cella fedelét és a csővezetéket a karburátorig, elsősorban az energia számára. Aztán, amikor újra indítottam volna az autót egy jó óra múlva, akkor rögtön indításnál egy jó nagy durranás volt (mindez éjfél körül, másnap a szomszédok kérdezték is, mi történt).

IMG_2340 2.4.4.7.1. Csendesvíz Joe cellás kísérlete

5. ábra. A beépített cella egy másik nézetből

Amikor felnyitottuk a motorháztetőt, lekapcsoltam az áramot a celláról. Szerencsére csak a légszűrő fedele és a cella fedele repült le, más baj nem történt, eltekintve két púptól a motorháztetőn. Tehát jóval több gáz fejlődhetett, mint előtte bármikor. Ami viszont megdöbbentett minket, az volt, hogy a cella szinte ugyanúgy tovább pezsgett, mintha áram lenne rajta. Kiingáztuk, hogy a robbanás pillanatában az energiaszint 194 000 Bovi volt, ami persze időközben elkezdett csökkenni, és kb. 15 – 20 perc múlva, amikor az energiaszint lecsökkent 173 000-re, akkor megállt a vízbontás is. A víz pezsgése biztos nem forrás miatt volt, mert kézzel bírni lehetett a hőmérsékletét. Emiatt úgy gondoltuk, jó úton járunk, és elkezdtünk kísérletezni az energiaszint emelésével. Ősszel addig jutottunk, hogy egy Caduceus tekerccsel beborított cella energiaszintje 300 000 Bovi egység volt. Közben én nekiláttam 2 új cella megépítésének, az egyik 9, a másik 7 rétegű lesz. Ezúttal KO35-ös lemezt vásároltam, abból hajlíttattam a "csöveket", azért írom így, mert a meghajlított lemezek végei fémesen nem érintkeznek egymással. Az inga szerint ezzel a cellával sikerül 500 000 Bovi fölé emelni az energia szintet. Sajnos a cellákat még nem sikerült összeszerelnem. Viszont időközben megtudtam még egynéhány dolgot:
Állítólag a víz egy bizonyos energiaszint felett tényleg magától lebomlik.

Van, akinek már sikerült a víz energiaszintjét 1 000 000 Bovi fölé emelni, hogy milyen szerkezettel, azt nem tudom. Az illető a neten elérhető.

Olvastam egy szabadalmat a mikroclusteres víz előállításáról, és ebben ír a feltaláló arról, hogy az ilyen víz, amibe ráadásul bevitték valamilyen szénhidrogén információját is, kiváló üzemanyag adalék, ami többek között jelentősen csökkenti a káros anyag kibocsátást. Ez lenne talán a nyitja a víz-üzemanyag keveréknek, amiről már több helyen is írtak, de a titkát eddig még nem tudtam megfejteni. A szuperionizált víz egyik fajtája például állítólag kiváló oldószere a kőolajszármazékoknak.

Én ismerek több vízenergetizáló, nagy vízmolekula clustereket szétbontó, vizet információval ellátó módszert. A kérdés csak az, melyik a legjobb?

Mindenesetre tovább bizakodok, hogy sikerül egy jól működő vízbontót végre összehozni. Valahogy engem ez az irány izgat a legjobban."

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás