2024 március 19 - kedd

8.20. Horváth Csongor: Az elektrosztatikus kisülés hasznosítása

Az elektrosztatikus kisülés hasznosíthatóságáról töprengett Csongor. Az eddigi elképzeléseit olvashatjátok a következő sorokban.

Az egyik ötletem a villámok energetikai hasznosításával kapcsolatos: Itt az alapprobléma ugyebár, hogy túl nagy a feszültségkülönbség, így a kisüléskor irdatlan mennyiségű energia zúg végig megzabolázhatatlanul a számára egyetlen és legrövidebb úton. (Hasonló a helyzet, mint egy duzzasztómű gátjának átszakadása, amikor az óriási potenciálkülönbségből adódó, hirtelen meginduló energiaáram miatt szintén nincs mód racionális hasznosításra, mindössze óriási pusztítás várható.) Ha azonban a völgyben meginduló folyamot apránként, oldalirányban meg-megcsapolgatjuk, az így elvezetett patakokat már tényleges munkára foghatjuk, az egységes pusztítás pedig máris szolidabb lesz. A villám esetében a töltések szétválasztása és elvezetése nem ilyen egyszerű, hiszen itt mindig a legkisebb ellenállás felé, a számukra legrövidebb utat választva indulnak meg az elektronok. Ellenben ha teszünk róla, hogy ez a legrövidebb út, legkisebb ellenállás bizonyos időközönként a mi szabályozásunk szerint módosuljon, a fenti hasonlat szerint a villámlás energiadömpingje is megcsapolható és hasznosítható. A fő (villámhárító alapon működő) vezetékből elágazásokat valósítunk meg sok helyütt, és ezen elágazásoknál lehetővé tesszük a szupravezetést, azaz igen alacsony hőmérsékletűvé hűthetővé tesszük őket. Ha egy elektronika szabályozza, mikor – melyik oldalág válik szupravezetővé, mikor – melyik biztosítja a legrövidebb utat a villám elektronjainak számára, a kezdeti óriási töltéssűrűséget megzabolázva, energiájának egy részét hasznosíthatóvá tehetjük. A szupravezetés hirtelen változtatását a kvantummechanika biztosította (folyékony hélium esetében már bizonyítottan makroszkopikusan is jelen levő) kvantum – összekapcsolódás elve segítségével vitelezhetjük ki. (Azonnali együttes reagálás a szupravezető anyagon belül, akár azonnali alakváltoztatással.)

A másik ötletem lényege egy részben "önfeltöltő" elven működő elektromos autó, amely az akkumulátorainak visszatöltésére helyben generált sztatikus feszültséget használ. A jármű bal oldala egy A típusú műanyaggal kerülne bevonásra, amely a levegővel történő súrlódás hatására + töltéstöbbletet eredményezne. A jobb oldal egy B típusú műanyaggal bevont, amely – töltéstöbbletre tenne szert, szintén a levegővel súrlódás hatására. Középen egy jól szigetelő rész választaná szét, a járműtestből "óriáskondenzátort" képezve, a + és – töltéstöbbletet hordozó feleket. Egy berendezés segítségével az így létrejövő feszültséget, szabályozott formában, "mint állandóan generált mini villámokat" lehetne az akkuk visszatöltésére használni.

Remélem az ötlet nem teljesen halott, hiszen pl. léghajók esetében a sztatikus feltöltődés egy komoly balesetvédelmi problémaforrás volt. A feltöltődés gyorsasága, a használt A – B műanyagok konkrét fellelése
és a valósan kinyerhető energia minimális mennyisége gátolja az ötlet továbbfűzését. Sajnos ez a gyakorlatban legnehezebben kivitelezhető rész. Lényegében itt akadt el a dolog, mert a feltöltés után a kisütés a villámláskor fellépő problémákat vonja maga után. Próbálkoztam elméletben egy fémből készült ráccsal, volt egy elgondolás, miszerint folyamatos töltés – kisütés segítségével azonnal levezetnénk a keletkező "szikrákat" egy szabályozó elektronikán keresztül az akkukba, és a legújabb – egyben legéletszerűbb – hogy a villámok hasznosítására leírt elméletemet hívjuk segítségül (ezért is került ismertetésre). Nyilván ennek a lekicsinyítése és működtetése a gyakorlatban ma szinte kivitelezhetetlen, de nem biztos, hogy az lesz holnap is. Ha sikerülne a villámláskor, mint elméleti meggondolást továbbfűzni és gyakorlatba vinni, máris egyszerűbb volna tovább gondolni az önfeltöltő készülék esetére is.

Pontosan ezért kérem a témában jártasabb tenni akaró közösség segítségét! Nektek szerintem több jó ötletetek is lehet, hogyan tovább, van-e egyáltalán értelme elgondolásaimnak. Én csak egy egyszerű tanárember vagyok, vannak meglátásaim, ötleteim, de a megvalósításukhoz mérnöki gondolkodásra és tehetségre van szükség. Én nem kívánok fogat húzni, mert ahhoz a fogorvos ért, ugyanakkor egy elképzelés nem továbbadását szintén bűnnek érzem, mert ki tudja, mit hoz a jövő?!

A mű/anyagok kutatása terén biztos vagyok benne, hogy sikerül ilyen (ha már esetleg nincs is) gyorsan és nagy potenciállal, levegő-súrlódással feltölthető anyagokat találni.

Horváth Csongor

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás