2024 március 19 - kedd

6.4. Thomas A. Edison

edison 6.4. Thomas A. Edison

Thomas A. Edison 1847-ben Amerikában, az Ohio állambeli Milanban született. Családja 1854-ben Port Huronba költözött. Kétévi különbséggel, túlkorosként iratkozik be az iskolába. Börtönnek érzi az iskola falait, megromlott hallása miatt sokat csúfolják társai és a nádpálcától való félelme is kevés, hogy megtanulja azt az adathalmazt, amit megkövetelnek tőle. Nagyon sokáig osztályutolsó. Sokat kérdezősködik, amivel felbőszíti tanárát, aki egyszer “üresfejűnek” nevezi. Edison felháborodott, kirohant az iskolából és soha többé nem is volt hajlandó visszatérni oda. Tanítása édesanyjára maradt. Hamarosan megtanul írni és olvasni, szenvedélyesen és hihetetlenül sokat olvas. Olvasási kedve egész életére jellemző lett.

Már egészen fiatal korában megmutatkozott gyakorlatias érzéke. Játékokat faragott, késsel, baltával, gyaluval dolgozott. Kémiai laboratóriumot rendezett be otthon magának, zsebpénzét is drótokra, szegekre, vegyszerekre költi. Kísérletei nyomán tompa puffanások és robbanások rázták meg a házat. Legtöbb kísérlete ezidőtájt még atyai veréssel végződött, édesanyjától azonban rengeteg biztatást kapott.

1859-ben a vasút elért Port Huronba is. Többek között családja pénzügyi helyzetének és költséges hobbijának is köszönhető, hogy munkát vállal 12 évesen. Édesapja segítségével álláshoz jutott a Port Huron – Detroit vonalon újságárusként. A lapok és édességek számára fenntartott fülkéjében berendezett egy hordozható laboratóriumot, de kísérletezésének véget vetett a kalauz, miután kidobálta Edison berendezéseit a sínekre, mivel egy félresikerült kísérlet után felgyújtotta a kocsit.

Az első jelentősebb üzleti sikerét is ezen a vonalon dolgozva érte el. 1862-ben a detroiti újság irodájába megérkezett egy bizonyos Siloh mellett vívott csatáról szóló hír, ahol több mint 20000 ember halt meg. Edison megkért egy távírdászt, hogy a vasútvonal minden állomásával lépjen kapcsolatba és mondja el a csata hírét. Ezután 10-15-ször annyi újsággal, mint rendesen felszállt a vonatra. Számítása bevált, így az összes újságot emelt áron elkapkodták. Életében először, s nem utoljára az elektromosság hozott neki hasznot.

16 éves korában maga is távírdász lett. Hamar elsajátította az üzenetküldő kulcsot és a szövegolvasást. Első állásába, a Port Huroni vasútállomás távírdájába nem sok üzenet érkezett, így rengeteg ideje maradt kísérletezni. Sajnos azonban kísérletei itt is hasonlóképpen végződtek, mint a vonaton, ugyanis egyik kísérlete alkalmával majdnem levegőbe röpítette a távírdát. Ennek következtében tovább kellett állnia.

A következő öt évét vándortávírdászként töltötte. Szemtelennek és szórakozottnak tartották, de főnökei leginkább tudományos próbálkozásai miatt orroltak meg rá, emiatt sehol nem volt maradása. Mindezek ellenére távírdászi képességei tovább fejlődtek és kísérletezési kedve sem lohadt. Nagyon jó távírdásznak számított és ennek tudatában vissza is élt vele.

Saját bevallása szerint vándor évei voltak élete legszínesebb és legmozgalmasabb évei. 1868-ban Bostonba, az akkori amerikai tudományos élet szívébe került és beállt a Western Union Telegraph Company-hez. Miután helyzetét bebiztosította a vállalatnál, rögtön nekilátott tudományos munkájának. Itt jutott hozzá a nagy angol tudós, Michael Faraday műveihez is. Laboratóriuma a Williams gyárban kapott helyet, ahol gőzerővel nekiláthatott kísérleteinek. Miután a Western Union-nál felmondott, minden energiáját a kutatásnak szentelhette.

Sikerült támogatókat találnia kutatásaihoz a jómódú bostoniak között, akik pénzt fektettek kutatásaiba. Azonban szembekerült azzal a problémával, hogy találmányai nem mindig állták a próbát. Némelyik működött, némelyik nem. Egyik sikeres munkája a “részvény árfolyamjelző”, egy távíróhoz hasonló gép, amelyet a részvények, értékpapírok és az arany árfolyamának követésére használtak az üzletemberek. Erre a készülékre szabadalmi jogot is kapott. A kudarcai között a legnagyobb a kétirányú távíró volt. A New York és a 400 mérföldre levő Rochester között kiépített vonalon többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült kapcsolatot létesíteni. Edison hírnevét igen megviselte a kétirányú távíró balul kiütött tesztje és pénze is elfogyott.

New Yorkba éhesen és nincstelenül érkezett. Egy Wall Streeten dolgozó barátjánál talált szállásra, ahol folytathatta az árfolyamjelző tökéletesítését. Nem sokkal odakerülése után az irodában, amely az árfolyamok távírón keresztül történő továbbításával foglalkozott, elromlott a vezérlőgép. Hirtelen hatalmas zűrzavar uralkodott el a Wall Streeten, mivel több száz kereskedő üzletvitele függött ettől a géptől. Edison felajánlkozott, hogy megjavítja a gépet. Miután ezt sikeresen véghezvitte és helyre állt a rend, hivatalosan is állást kapott a Gold Indicator Company-nél.

Később a Western Uninon fogadta fel, hogy javítsa ki a távírórendszerükben kialakult hibákat. Munkája során újításai annyira felkeltették a cég figyelmét, hogy rögtön meg is vásárolták tőle a jogokat 40000 dollárért.

Nagyon fiatalon önállóvá lett és ez a pénz hozzásegítette ahhoz, hogy ne is kelljen senki szolgálatába állnia. Elérkezett oda 23 évesen, hogy saját gyárat építhetett és most már biztos anyagi háttérrel láthatott hozzá kutatásaihoz.

A hangok birodalmában

Pénzét szinte azonnal munkába állította. New Jersybe költözött és a pénzen új, nagy gyárat épített. Newarki üzemében 150 munkás dolgozott. Távírógépeket szándékozott gyártani, de elsősorban még mindig feltaláló volt. Berendezett egy laboratóriumot is a gyár legfelső szintjén, amit az új módszerek és modellek kifejlesztésére szánt.

Olyan emberek kerültek mellé, akik későbbi életében fontos szerepet játszottak. Jhon Kereusi, Charles Batchelor és sokan mások is évtizedekig mellette maradtak. Többek között itt ismerte meg későbbi feleségét, Mary Stillwellt is.

1876-ban két jelentős esemény következett be, melyek erős kihatással voltak Newarki csapatára. Miután anyagi hátterét biztosította virágzó gépgyára, nyughatatlan felfedezni vágyó természete többre vágyott. Nem messze üzemétől megkezdte felépíteni “találmánygyárát”, egy Menlo Park nevű helyen. A másik nagy esemény az Alexander Graham Bell által feltalált elektromossággal működő telefon volt, mellyel emberi hangot lehetett továbbítani. A telefon azonban még fejlesztésre szorult. A beszélő egyben fülhallgatóként is szolgált, ezenkívül nem volt elég erős a hang. A Western Union megbízta Edisont Bell szerkezetének tökéletesítésével.

A telefon Michael Faraday ötletét használta ki, miszerint az elektromágnes aktivizálásával az elektromos áram tárgyakat mozgathat. E tételt megfordítva a mozgás is létrehozhat áramot, ahogy a tekercsben mozgatott mágnes áramot indukál a vezetékben. A készülékben az emberi hang rezgései idézik elő ezt a rezgést. A telefon belsejébe épített vaslemezt az emberi hang rezgeti. A rezgő lemez, mozgását átadva egy tekerccsel körülvett mágnesnek, áramot indukál, ami arányos a beszéd erősségével és tónusával. Az állandóan változó erősségű áram vezetéken keresztül jut el a vevő oldali membránhoz, amely az elektromos jeleket hallható rezgésekké alakítja.

Edison első lépésben elhatározta, hogy elválasztja az adó részt a fogadótól. Az erősebb és tisztább hallhatóság elérése érdekében Edison felhasználta a grafit azon tulajdonságát – teljesen kiküszöbölve ezzel a mágnes használatát – hogy mechanikai nyomás hatásnak kitéve az ellenállása lecsökken. Különböző nagyságú nyomás különböző ellenállás változáshoz vezet. Így a membránt egy darab szénhez kapcsoljuk, akkor az összes kívánt változás előállítható. A hangerő fokozásához szükséges áramerősség növelését dupla tekercseléssel érte el.

A probléma teljes megoldásához még kutatniuk kellett a legjobb megoldást arra, hogy a szén segítségével megfelelő jeleket állíthassanak elő. Egyik este kísérletezés közben Edison szeme megakadt az üveglámpa oldalán lerakódott korom finom felületén. A korommal újra elvégezve a már több százszor sikertelen kimenetelű kísérletet, a készülék tökéletesen működött, tisztábban és hangosabban, mint Bell első telefonja. Találmánya hatalmas hasznot hozott neki és gyárának. Az elv pedig a mai napig ugyanaz maradt a telefonokban, mint azt a nagyszerű feltaláló megalkotta.

A telefon problémájának megoldásához folytatott kísérletei mellett egy másik nagyhorderejű ötletén is dolgozott, kidolgozta a fonográf első változatát is. Vele egy időben más tudósok is próbálkoztak a hang kemény felületen történő rögzítésén. Tehát az idő is sürgette a készülék megalkotásában, ami el is készült 1877 decemberében. Ekkor hangzott el a világ első hangfelvétele a “Mary báránykája” című gyerekversike, megalkotva ezzel a hangrögzítő iparágat.

A fonográf működése igen egyszerű elven alapult. A beszéd hangjai megrezgettek egy membránlemezt, amely működtetni kezdte a felvevőtűt, nekinyomva a tűt egy forgó rézhengernek, ami a membrán rezgésétől függően alakította a rézhenger ezüstborítású barázdáit. A visszaalakítás egy másik tű segítségével történt, amely átvitte a barázdák változó mélysége okozta rezgéseket egy membránra.

Az újságokból értesült tömegek is együtt ünnepeltek Edisonnal és társaival. Ennek a találmányának köszönhetően nevezték el “Menlo Parki Varázslónak”.

A fény, amely megmaradt

Edisont már a hangokkal elért sikerei előtt foglalkoztatta a villanyfény előállítása. Az volt a határozott célja, hogy az Egyesült Államok multimilliárdos monopolhelyzetben levő gáziparának versenytársa legyen. Elhatározása olyannyira erős volt, hogy belevágott emberfelettinek tűnő harcába a gázláng ellen.

A villamosságot sok egyéni előfizetőhöz szerette volna eljuttatni úgy, hogy az elektromos berendezések egymástól függetlenül legyenek ki és bekapcsolhatók, a gázrendszerhez hasonlóan. Az általa választott bekötési módot párhuzamos áramkörnek nevezték. A sematikus ábrája leginkább egy létrához hasonlít, melynek ha bármelyik ága is megszakad, attól még az áramkör zárva marad. Azonban tervének komoly anyagi hátrányai voltak, hiszen a párhuzamos rendszerhez megfizethetetlenül sok rézhuzalra lett volna szükség.

Ohm törvényét felhasználva talált megoldást a problémára. Több ellenállás beiktatásával spórolni lehet a feszültségen és a huzalon. Egészen addig kis ellenállású izzószálas lámpák létrehozásával kísérleteztek, Edison épp az ellenkezőjére készült. Edison elgondolása szerint vákuumban az elszenesített pamutszálon – amelynek nagy az ellenállása – áthaladó áram tiszta, állandó fényt eredményez. Erős vákuumban a szén gyors elégését megakadályozza az oxigén hiánya. 1879-es újítása a legnagyobb akadályt hárította el útjából, lehetővé vált az elektromos áram kedvező áron történő szállítása a fogyasztókhoz.

Az új rendszerhez szükséges villamos áram előállítását már korábban megoldotta. Olyan dinamó mellett döntött, amely gőzenergia segítségével állított elő – Faraday elvének felhasználásával – mozgásból elektromosságot. Egyben a gépnek egyenletes feszültséget kellett adnia és gazdaságosan üzemelnie. Mivel az akkori dinamók hatásfoka 33% alatti volt, nekilátott megtervezni saját, hatékonyabb dinamóját. 1879 nyarán Edison csapata befejezte a dinamó építését, amit “Hosszú-derekú Mary Ann”-nek kereszteltek el. Gépük rendkívül hatékonyan, a befektetett gőzenergia alig egyötödét vesztette el az energiaátalakítás folyamán.

“Mary Ann” tökéletesített változata hajtotta az első teljesen villamosított vonatot az Egyesült Államokban. Edison ilyen irányú próbálkozása pályafutása mellékvágányának bizonyult. A kezdeti sikerek hatására megalakította az Electric Railway Company of America elnevezésű társaságot, de a villanyvilágítás problémái visszacsábították korábbi kutatásaihoz, így a vasúti társaság hamarosan tönkrement.

A feltaláló életének talán legjelentősebb állomása a Pearl Street-i generátor működésbe lépésének napja, 1882. Szeptember 4-e volt. A környező épületekben levő mintegy 400 “Edison lámpát” földalatti vezetékek kötötték össze a generátorral. Az Edison Electric Light Company vezetői idegesen várták a pillanatot. A bukás: pénz és presztízsveszteség; a siker: a központi állomás világméretű alkalmazását jelenthette. Pontban délután háromkor fénybe borultak az irodák és magánházak. Edison legnagyobb játszmája sikerült. Ebben a pillanatban beköszöntött az “elektromosság kora”.

A második 40 év

Miután a lámpák felgyulladtak, Edison így összegezte érzéseit a riportereknek: “Befejeztem, amire vállalkoztam.” Ekkor ért pályafutása csúcsára.

Az 1880-as évek végén ismét nagyot nőt népszerűsége a fonográfnak köszönhetően. Ekkorra már nagyon gazdag volt. West Orange-ban újabb kísérleti telepet hozott létre és első feleségének halála után elvette a művelt, gazdag családból származó Mina Millert.

1887-ben A.G. Bell felajánlotta Edisonnak, hogy együtt forgalmazzák a fonográfot, azonban ő dühösen utasította vissza az ajánlatot. Nem kívánta a feltalálás dicsőségét megosztani senkivel. Inkább saját maga fogott neki ismét és egy év alatt tökéletesítette művét. A fonográfra üzleti segédeszközként tekintett, de a vásárló közönség inkább szórakoztatási célokra használta fel.

Foglalkozott a mozgókép ötletével is, 1891-ben szabadalmaztatta a “Kinematoszkópot”, melyet azonban nem terjesztett ki az Egyesült Államokon kívülre. 1895-ben a Lumiére testvérek első vetítőgépének alapjául Edison kinematoszkópja szolgált.

Az elkövetkezendő években tovább nőtt hírneve, már az egyik legismertebb amerikainak számított. Azonban alkotómunkájának legszebb és legszerencsésebb napjai már véget értek, habár találékonyságát mindezideig megőrizte.

Az 1890-es években egy vagyont vesztett el, közel kétmillió dollárt, egy alacsony érctartalmú bányán, amikor egy magas érctartalmú bánya megnyitásával az érc ára lezuhant. Edison soha nem tartozott azok közé, akik feladják a küzdelmet. Bányászati ismereteit egy cementbányán kamatoztatta és rövid idő alatt forradalmasította a cementgyártást. Betonutakkal és betonházak építésével is foglakozott. Miután útépítő vállalkozása megbukott, a villanyautó-gyártás felé fordította figyelmét.

1896-ban találkozott először Henry Forddal és hamarosan barátságot is kötött vele. Tíz évig dolgozott a villanyautó készítésén. Elektromos autókat és teherautókat kezd el gyártani, de a benzinmotoros autók eddigre a nagyközönségnek is elérhetővé váltak, így ez a vállalkozása is csődöt mondott. Szakértelmét akkumulátor-meghajtású önindító készítésére fordítja Ford T-modelljeihez. Akkumulátorai története végül más céllal ugyan, de szerencsésen végződik és rengeteg pénzt hoznak.

Élete során számos más probléma is foglalkoztatta. Épített röntgengépeket, hadiipari kutatásainak eredményeit leginkább a haditengerészet alkalmazta. Jelentős felfedezései közé tartozik még az Edison effektus, melynek alapján alkották meg később az elektroncsöveket. Előre gyártott beton házelemeinek ötletét még ma is használják az építőiparban.

Élete folyamán 1093 újítást szabadalmaztatott.

Kialszik a fény

1931-ben, 84 éves korában hal meg. Az országos gyász jeléül mindenütt áramszünetet terveznek, de rájönnek a terv kivihetetlenségére. Az Egyesült Államok villamosság nélkül lehetetlenség. Hoover elnök azt tanácsolja, hogy minden nem létfontosságú készüléket kapcsoljanak ki a gyász jeléül, amivel minden amerikai egyetért.

A feltalálók gyakran arra fecséreltek pénzt és időt, hogy olyan dolgokra használják fel találmányaikat, melyekre azok nem alkalmasak. Edison soha nem tett ilyet. Nem voltak passziói. Minden felmerülő problémát komplexen vizsgált, úgy, hogy a legmegfelelőbb módon lehessen megoldani… Olyan egyetemes volt a tudása, hogy nem lehetett beskatulyázni elektrotechnikusként, vagy kémikusként… Minél jobban megismertem, annál nagyobbnak tűnt előttem – mint az emberiség szolgája, és mint ember egyaránt.” (Henry Ford)

Ahol a többiek kudarcot vallottak, vagy nem is próbálkoztak Edison ott is sikeres volt, mert természetében volt a bátorság, az optimizmus. Nem engedte, hogy a kudarcnak akár a lehetősége is felmerüljön benne vagy másokban.” (Robert Conot)

A legegyszerűbb anyagokat felhasználva a múltból jelent, sőt jövőt formált.

Edison olyan feltaláló volt, aki találmányaival nemcsak kortársait lepte meg, de a XX. század fejlődési folyamatait is befolyásolta. Tevékenységével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az emberiség átlépett a “gőz korszakából” az “elektromosság korszakába”. A cérnaszerű izzószál, a fonográf, a tökéletesített telefon és egyéb nagy jelentőségű találmányai mind egy-egy újabb kaput nyitottak meg a modern világba.

Számos ember gúnyolta őt és ötleteit, azokat jobbára megvalósíthatatlannak tartották. Az elméleti tudósok így vélekedtek róla: “…mit tudhat egy vidéki ember az elektromosságról…”. Edison viszont az elméleti kutatás elé helyezte a gyakorlati tapasztalatokat, a kísérleteket és az elért eredményeket. Az alapos matematikai háttér hiánya miatt pályája során előfordult, hogy más tudósok segítségét kellett kérnie. Többször kijelentette, hogy keresi a jó matematikusokat, de azok nem keresik őt. Túlságosan gyakorlatiasnak tartották. Egyébkén hiányos elméleti felkészültségét nagyszerűen pótolta gyakorlatias gondolkodása. Edison számára az elméletileg lehetetlen ismeretlen fogalom volt.

Az anyagot innét vettem.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás