2024 március 19 - kedd

2.4.16.1. Egy kis elmélet

Írta: Dan Combine

Az itt következő írásra Farkas hívta fel a figyelmemet. Az írás az ingyenenergia és a mágnesesség kapcsolatát taglalja, nagyon sok elgondolkoztató dolgot sorolva fel. A szöveg sok helyen kicsit elvont, túlbonyolított, de ezeken átlépve érthetővé válik az elv. Dan hatalmas körmondatokat használt, ezért legtöbbször kétszer-háromszor át kellett olvasnom egy-egy mondatot, mire végre kezdett derengeni, hogy mit is akart mondani. A fordítás során ezeket kisebb, jobban emészthető mondatokká daraboltam, így Neked már remélhetőleg könnyebb dolgod lesz az írás megértésével.

A Sugárzó Energia jelenség akkor észlelhető, mikor a megfelelő impedanciájú RLC áramkör rezonanciára van hangolva és állóhullámok jönnek létre. Az L (tekercs) és C (kondenzátor) miatt a feszültség vektor és áram vektor között 90°-os fáziseltérés van. Ideális alkatrészek esetén a jel csillapodása nulla és a rezonancia nem tűnik el. A valóságban minden alkatrésznek van valamekkora ellenállása, így a tekercs ellenállása sosem lesz nulla, de arra kell törekednünk, hogy az minél kisebb legyen. Mivel a SE RF energia, ezért jól kell ismernünk a rádiófrekvenciás áramkörök jellemzőit, mint pl. a jósági tényezőt, az antenna erősítési tényezőjét, a dipólusok dinamikáját, az állóhullámok elméletét, a termodinamikus delta transzformátort és a többit.

A SE akkor jelentkezik, mikor a feszültség csomópont nulla, az áram csomópont pedig maximális. Ekkor tiszta rezonancia jön létre, azaz SE jelentkezik. Itt az RF teljesítménytényezője nulla.

Megjegyzés: A csomópont a szinusz hullám azon pontja – legyen az feszültség vagy áram – ahol adott potenciál jelenik meg a fizikai objektumban, mint pl. az antennában, dipólusban, LRC rezgőkörben.

Az állóhullám olyan rezgő hullám, mely egy jól behatárolt térfogaton vagy struktúrán belül áram vagy feszültség csomópontokat tartalmaz.

Az ilyen terheléseket áram terhelésnek nevezzük, mert a feszültség értéke közel nulla. A feszültség “sugárzást” elektronvoltban mérjük, mivel ennek potenciálja egy HULLÁM, nem pedig egy részecske. A RF a ZPE GYÖKE, mivel vagy nulla áramot, vagy nulla feszültséget használunk az LRC rezgőkör állóhullámainak csomópontjaiban. Négydimenziós virtuális teljesítményű SKALÁRIS állóhullámokról beszélünk, ahol a tiszta rezonancián a teljesítménytényező nem hat vissza a forrásra.

A RF az áram és feszültség szöge által határozható meg, ahol a teljesítménytényező 90°. A tökéletesen rezonanciára hangolt LC körben mikor az áram nulla, akkor a feszültség maximális, mikor pedig a feszültség nulla, akkor az áram maximális.

A háromfázisú rendszereknél a teljesítménytényező 45° és 90° közé esik, a forgásszögtől függően. A nulla teljesítménytényezőjű jelet RF sugárzó energiának nevezzünk. Használj oszcilloszkópot az áram és feszültség egymáshoz képesti szögeinek meghatározásához.

Ismétlésképpen olvasd el az itt leírtakat.

A későbbiekben látni fogod, hogy ez a TELJESÍTMÉNY a RV generátor felében található. A primemover (Elsődleges Mozgató) szélessávú jel, nem RF potenciál, mely REZONÁLNI akar, amikor TERHELVE van. A kapcsolat FÉL rezonáns, ha nem teljes rezonáns, mely a paraméterek egy csoportjának a függvénye. Az álló hullám, mint RF, tiszta rezonanciát eredményez, ahol az áram AC csomópontja el van választva a feszültség sugárzó csomópontjától azáltal, hogy polarizálva van az állóhullám régióiban, ahol az egyik csomópont, a másik pedig ellen csomópont. Az egyikben nulla pont régió jelentkezik (elektron vákuum), a másikban pedig elektron éter sűrűsödés jelentkezik. Ezt úgy is meghatározhatjuk, mint forró ionizációs és hideg antiionizációs területek.

Az alacsony impedanciánál az ingyenenergia észrevétlen marad, mivel az elveszik a rezisztencia és impedancia keveredésében, de nagy impedanciánál az erősítési effektus nyilvánvalóvá válik. A tiszta mágneses erősítés titka a nagy impedancia, mely a “Roto-átalakítóban” fennáll.

Ez az egyik tényező, ami ingyenenergiát hoz létre. Az ingyenenergia a rezonanciánál jön létre: minél magasabb a Q, annál közelebb járunk az öntáplálás állapotához. A rezonancián a teljesítményt kivehetjük, még ha az elmélet azt mondja, hogy a teljesítménytényező nulla, ezért nincs teljesítmény (pedig van). A HIDEG elektromosság a csomópontokban a rezonancia során jelentkezik. Adjunk mindehhez állandó mágneses rotort és teljesítménytényező korrekciót nagy impedanciás üzemmódban, és máris van egy EMA készülékünk.

A tiszta SE áthatol a motor házán és kiterjeszti a mezejét a házon kívülre, ez kisugárzódik a transzformátorokból és a Farady kalitkából is. Légy óvatos, mivel “a vizet összekeverjük a hullámokkal”, pedig a hullám az nem a víz, hanem az az ERŐ, ami megformázza és mozgatja a vizet. Így hat az energia az elektronra. Az energia ad neki erőt ahhoz, hogy különböző formában manifesztálódjon, de az elektron maga nem rendelkezik erővel. Az elektromosság kilenc fajtája közül az emberiség csak kettőt ismer, melyeket primitív formában használ.

Olvastál a rezisztencia és a feszültség esés szerepéről az alap LRC áramkörben? A rezonancián nulla voltot mérünk n amper esetén és x voltot nulla amper esetén. Az L az áram csomópontban van, a C pedig feszültség csomópontban. Hol van akkor az R?

A hagyományos elmélet szerint az R az, mikor fázisban van az áram és a feszültség, de a valóságban az R 90 %-ban reaktív állapotban van mint áram csomópont, így az energia pl. egy 230 V AC 1000 W izzónál csak kb. 19 V-os feszültségesést és kb. 4,5 A áramerősséget hoz létre. De akkor az izzó miért világít teljes erővel?

A RF-nál az ellenállás R tiszta L induktivitássá válhat, és plusz energiát biztosíthat ahelyett, hogy veszteséget okozna. Ez megszokott a mikrohullámú áramköröknél, de számomra is teljesen normális dolog az alacsonyfrekvenciás RF áramköröknél, sőt az állóhullámú DC vektoroknál is. Képes lehetsz kiiktatni az akkumulátort, mivel másik típusú elektromos forrást használhatsz, ahol egy eltérő jelenség manifesztálódik: gravitáció – idő. Emlékezz, mindaz, amivel foglalkozunk nem más, mint a transzformáció egy formája.

Most már tudod, hogy miért nő meg a feszültség, mikor teljesítményt viszel át a virtuális forgó kapacitásról a kisebb, ideiglenesen statikus mágneses tekercsre és vissza az “akkumulátorba”. A rotor mezeje elméletileg létrehoz egy kondenzátort. Az AC mérnöki gyakorlatban ezt forgó kapacitív hatásnak mondják, az M mező fluxusa és a tekercs kondenzátort alkot.

Vegyünk egy tekercset és energizáljuk adott terhelésen, tegyünk egy záró irányú diódát a bemenetre. Süssük ki az áramkört azáltal, hogy lekötjük az áramforrást. Ekkor az izzó meggyullad a visszaható EM energia hatására. Ez volt Newman találmányának jelentősége, bár maga soha nem jött rá, mi miért történt. Hektor ezt az RV generátorban alkalmazta. Ez a negatív induktancia, vagy más néven negatív ellenállás jelensége, ahol a terhelés ellenállása teljesítményt szolgáltat. Ez az RV esetén a rotor mókuskereke.

Az egyszerű LC-ben lecsengő hullámok keletkeznek. Az egyedüli energia, amit biztosítanunk kell a rezgés fenntartásához a lecsengés során elveszített energia, mintha a rendszer forrása negatív tekercs lenne.

A normális entrópia csökkenés 0,618, ezért a plusz energia az atropikus rendszerben 1,618. A frekvencia növekedése az oktávokban megnövelheti az erősítési tényezőt 3,141592-vel. Itt a spirális rezonáns körkivetítés kitágulhat 12-vel négydimenziós poligon struktúrában, mint ahogy a DNS-ünkben található dupla hélixnél is látható. Ez megint csak azt tükrözi, hogy az ember szervezete ingyenenergia gép. Emlékezzünk, hogy a logaritmikusan csökkenő spirál a gravitációval úgy ál kapcsolatban, ahogy a jel lecsengése vagy erősödése áll kapcsolatban az LC áramkör Q-jával és a ZPE rendszer többi paraméterével.

Ezt elérhetjük akár úgy, hogy egy reaktanciával feltöltünk egy kondenzátort, vagy kisütjük a kondenzátort egy reaktív áramkörbe. A rezonancia logaritmikus változást hoz létre, ahol változó teljesítmény jön létre, mely mágneses erősítési tényezőt tartalmaz.

Az LC áramkörben az AC olyan, mint a Tesla féle nagyfeszültségű transzformátor és kondenzátor adott feszültség és áram határok között oszcilláló üzemmódban, ahol a szikraköz határozza meg a kisülési impulzusokat, mely impulzusok a Tesla tekercs primer körébe jutnak. Az AC-nek állandó a periódusideje, de az eszköz paraméterei, ahová ezt a teljesítményt betápláljuk, változóak. Vagy a forrás frekvenciájára hangoljuk az eszközt, vagy a forrás frekvenciát az eszközhöz. A hangolás a kulcs az ingyenenergiához. Az elv egyszerű, a hangolás viszont nehéz. Rengeteg labor munkát kíván, hogy a sok, egymással összefüggő változók szinkronba legyenek.

Bármely tekercsben “N” potenciál szükséges ahhoz, hogy telítésbe vigyük a magot, amikor is a hőenergia és a mag atomja mágnesesen összeállnak. Amint a mező leépül, a hőmérséklet is leesik és átadja az energiáját a leépülő elektromos mező vektorának. Ekkor ingyenenergiás átalakítás jön létre. Ez a VTA típusú transzformáció, melyet az EMA-RV-ben hasznosítunk.

Az N egy adott idejű impulzus vagy hullám potenciál, mely adott áramkapacitással társul. Ha a forrás impedanciája A, a terhelés impedanciája pedig B, és az a feltétel fennáll, hogy az energia a forrásból a terhelésbe optimális hatásfokkal jut át, akkor a terhelés vasmagja maximális energetikai állapotba kerül, amit mágneses telítődésnek nevezünk.

A mágneses tér hatására az elektron spin elmozdul, ezáltal transzformálja a környezeti hőenergiát mágneses energiává, azaz létrejön a sztochasztikus lineáris erősítés.

Ez a fajta lebomlás teszi lehetővé, hogy a vasmag környezeti hőenergiájából meghajtsunk különböző terheléseket, mint pl. kondenzátort, de ezt az energiát átalakíthatjuk elektromos energián kívül mechanikai vagy ismét hő energiává.

Jól ismert tény, hogy a maximális hatásfokú teljesítmény átvitel feltétele a forrástól a terheléshez az, hogy a forrás komplex impedanciája megegyezzen a terhelés komplex impedanciájával, azaz: Rf + jXf = Rt – jXt. Ez a feltétel azonban ahhoz is szükséges, hogy a terhelés ne tükrözze vissza az energiát a forráshoz. Ez különösen igaz a nagyfrekvenciás környezetben, mint pl. a videó és a RF mikrohullámú hálózatoknál.

Hektornak igaza van, mikor azt mondja, hogy ez az egyenlőség fennáll a rezonancia esetén a háromfázisú rendszerekben a finoman behangolt körben, amikor XC = XL és nagyon alacsony eredő ellenállást R tapasztalunk. Ez élesen felfutó rezonanciagörbét eredményez nagyon magas Q-val. Mikor ultramagas a Q értéke, akkor az áramkör “veszteségmentes” és mágneses erősítőkén működik. Erről a következő könyvben olvashatsz:

“Electrical Engineering” by Terman, PhD, Dean of Engineering, Stanford University, 1955.

Ez az egyetlen könyv, amelyik nagy részletességgel tárgyalja a rezonancia jelenségét. Megéri elolvasni. A legfontosabb tényező az áramkör ellenállása, mivel ez határozza meg, mennyire laposak vagy szélesek a rezonancia görbéi, amitől a “sávszélesség” függ. A szórt ellenállás lecsökkenti a rezonancia Q-ját és elveszik az élesen emelkedő csúcsérték a rezonancia görbéjén.

Az ún. “hideg elektromosság”, amiről E. Gray oly sokat beszélt, egyfajta állandó, eltárolt EMP. Az első lépés az, hogy ezt az energiát vektor alakba hozzuk, azaz töltéssé alakítsuk egy kondenzátorban, aminek a Joule-ban kifejezett potenciálja meghaladja a bemeneti energiát, mivel ahhoz még hozzáadódik a közeg energiája. A RV generátorban megforgatjuk a rotor mókuskerekét (reverz indukció) egy 3 LE-s LC rezgőkörben.

Olvasd el az itt látható információkat a Q-val kapcsolatban.

Mikor Q=34,6, akkor a jel lecsengése 0,09. Ekkor a szükséges betáplálandó energia a teljes jel 0,09-ed része. Azokban a rendszerekben, melyek tartalmaznak sokszorozó elemeket, a lecsengés a terhelésen “nem tükrözővé” válik a rezonancia elérésekor. Ez a közegből történő mágneses erősítéshez, azaz termomágneses energia átvitelhez vezet, mely nyilvánvaló ingyenenergiát eredményez.

Ha Q = 12, akkor az biztonságos, ha azonban Q = 15, akkor az már túlhevíti és megolvasztja a vasmagot. E. Gray műanyag motorházat használt, mivel a tekercsei meghaladták a Q = 15 értéket.

Egy alacsony értékű mágneses mező magasabb értékű energiákat vonz a szinkron forgásszögnél, azaz az erősebb mező energiát juttat a tekercsbe a mágneses mezőt megvezetve. (Ahhoz hasonlóan, mint mikor egy alacsonyfeszültségű akkumulátort egy nagyobb feszültségűhöz kapcsolunk, s ekkor a nagyobb feszültségű elkezdi tölteni az alacsonyabb feszültségűt.) A rotor magasabb mágneses mezejéből adódóan tehát a feszültség és áram adott fázisviszonyánál, adott vasmagtömegnél, impedanciánál és frekvenciánál mágneses erősítés jön létre. Ugyanez a törvény érvényesül a vonzásnál vagy taszításnál. Energiát kivehetünk az áram fluxusból vagy feszültség fluxusból (lásd később a “Mágneses vonzás” fejezetben).

Ha a mágneses mező pólusai az akkumulátor pólusaiként képzeljük el, de a kapcsolat induktív, akkor a forgó kapacitású gép a RV üzemmódban a motor mágneses rotorját virtuális forgó akkumulátorrá alakítja. A kvarkok a sztátor forgó mezejét táplálják (diódák nem szükségesek) mindaddig, míg a mágneses mező megvezeti sztátor forgó mágneses mezejét. Bármilyen kapcsolási módszert is alkalmazhatunk a forgó mozgás helyett (virtuális akkumulátor).

Az erős mágneses mező teljesítményt indukál a kisebb mágneses mezőbe. Ez a teljesítmény transzformáció öt alapvető részből áll: mechanikai mozgásból, indukcióból, modulációból, RF sugárzásból és elektromos transzformálásból.

Az energia kinyeréséhez az összes paramétert be kell hangolni: az állandó mágnes intenzitását (mely nem lehet több a vasmag telítési szintjénél), a vasmag tömegét valamint remanencia értékét a munka frekvencián, a tekercs impedanciáját stb.

A DC-től az AC-ig ugyanaz a törvény érvényesül! Az érdekes az, hogy mikor DC-t használunk a reaktív teljesítménynél, az áram késik a feszültséghez képest egészen addig, míg a mező össze nem omlik. Ekkor az áram már megelőzi a feszültséget az ingyenenergia üzemmódban, ami megnöveli a feszültséget, amit visszatáplálhatunk az akkumulátorba. Energiához jutunk az állandó mágneses rotor mágneses mezejéből.

A visszaható elektromágneses erő vagy az ellentétes idejű E folyam a zárt visszacsatolású rezgőkörben a forgás energiájával kombinálva létrehozza a híres teljesítménytényező hullámot. Ez bármilyen áramkörnél fennáll, még a negatív tekercs növekvő ellentétes idejű rezgéseinél is.

A bifiláris elektromágneseknél: Az egyik tekercs olyan értékű, hogy n potenciálnál T idő alatt telítésbe viszi a vasmagot. Amikor a vasmag mágneses tere összeomlik, a másik tekercsben feszültség indukálódik, és a benne folyó áram plusz a vasmag mágneses terének összeomlásakor felszabaduló energia visszajut az akkumulátorba logaritmikus szinusz hullámú görbe alakjában, így termelve plusz energiát.

Az egyszerűség kedvéért használjuk az egyszerű szinkron vonzás üzemmódban a “közös nevezőt”. Mit gondolsz, honnét származik a teljesítmény tényező korrekciója? Ez egy érdekes kifejezés, ami mögé el van rejtve a forgó szinkron mágneses indukcióból kapott ingyenenergia transzformáció. Ezt forgó kondenzátorú gépnek hívják és helyes tervezés esetén a villanyszámládat lecsökkentheti akár 40 %-kal is. A teljes RV üzemmódban a csökkenés még nagyobb lehet.

Ezt igazolja Bedini, Newman és a MEG, melyek az egyesített “Rotokonverter hatást” hasznosítják. Newman és Bedini motorjaiban van egy tekercsünk, mely vonzza a forgó mágnest. Hektor elmagyarázta ezt több mint öt évvel ezelőtt, de Newman és Bedini szerint ez tévedés, ők inkább a kevésbé gyakorlatias éter teória mellett voksolnak a jóval ésszerűbb elektromágneses dinamika helyes használata helyett.

Newman munkájának pozitív hatása abban rejlik, hogy bebizonyította, ez az energia újra tudja tölteni a tápláló akkumulátort visszacsatolt üzemmódban. Ennek az alacsony technikai szintű készüléknek az volt a hibája, hogy a motor keféi elhasználódtak és az akkumulátorban végbemenő elektrokémiai változások miatt annak élettartama is véges volt.

Építsünk olyan gépet, amilyent Konzen készítet. Használjunk 3 LE-s állandó mágneses, RV rotort. Ekkor ott vagyunk, ahonnét a mágneses energiát kinyerve átalakítjuk azt kvarkokká, ami ingyenenergia transzformációt eredményez a sztátor tekercsében. Ezt érhetjük el akkor is, ha tranzisztoros önindukciós impulzus tekercset alkalmazunk. Az elmélet szerint ez a fajta energia transzformáció csökkenti a tekercs és a rotor hőmérsékletét, mivel közelebb viszi az elektront az atommaghoz, ami “mikroatomi K hűtést” eredményez. Kicsit mélyebbre kell hatolnunk a tranzisztoros C osztályú mágneses erősítés és a mágneses tranzisztor elméletében. Ha pedig paranormális és egzotikus antigravitációs hatások is megjelennek, azokat is azonnal megmagyarázzuk.

A Sugárzó Energia, mint hullám, szilárd anyagon áthatolva töltést hoz létre (Gray csöve). az kibocsátó tömege meg kell egyezzen a vevő tömegével. Ekkor a hullám nem fog visszaverődni (lásd RF antennák). Az elektron a közvetítő közeg, az izzó akkor kezd el világítani, mikor a hullám kilöki az elektronokat a fémes vezetőből, mint pl. az X sugár lézernél.

A szikraközben számos nagyimpedanciás kisülés jön létre. Amikor a tekercs kisül a szikraközön keresztül, a feszültsége leesik nullára, újra mágneseződik, újra gyorsan leesik nullára, miközben a tekercs plusz energiához jut a mágneses-hő régiókból. Az újramágneseződés az áramcsomópontok szikraközbe jutása miatt jön létre, amikor a nagy ellenállás hirtelen lecsökken. Ekkor a csomópontok a feszültség régiójába gördülnek, ahol is a feszültség újra ionizálja a szikraközt lépéstöltés üzemmódban. Erről bővebben B. Perrault ion cső teóriájában olvashatsz, ahol sztochasztikus rezonancia (azaz fázisegyeztetés és energia transzformáció) jön létre a radioaktív elemek hatására. Ez táplálni tud egy LC rezgőkört azáltal, hogy energiát juttat bele.

Emlékezz vissza arra, hogy az éter energia az atomok egyvonalba állásakor jönnek létre, azaz a mágneses fluxus létrehozásakor. Ez ahhoz hasonlítható, mint mikor két magasfeszültségű forrás elektronfolyamot hoz létre.

Az atomban horizontális elektron spin van. amint ezek mágnesesen rendeződnek, a gravitációs éter spirális fluxusai az atom tömegközéppontja felé folynak, ami által ez az energia egyesül az elektron spin körpályájának mozgási energiájával és meghatározza az elektron energiaszintjét. A nukleáris erő belső spinje áttranszformálja a gravitációs erőt négydimenziós erővé, ahol az a mágneses pólus delta vektor éterfolyamának északi és déli pólusaiként jelenik meg. Ezt alrészecskékként láthatjuk, vitronként és kis hullámokként, melyeket a tudomány a közeljövőben fog felfedezni átalakulási jelenségként. Ezek az elvek az elektron transzformációval kezdődnek, s ez érinti az elektromosság alapjait.

Mivel három alapszín adja meg az alap fehér színt, ezért három alszín keverék adja ki az energia három manifesztálódott formáját, ezért bármelyik kettő kölcsönhatása létrehozza a harmadikat. A nautilusz logaritmikus spirál ezt nagyon jól tükrözi, akárcsak a napraforgó kettős spirálja a virág közepén. (A válaszok érthetően le vannak írva a természetben mindenütt.)

Hol van az ingyenenergia?

  • A teljesítménytényező forgó kondenzátoraiban
  • A szinkron motorokban
  • A rezonáló transzformátorokban
  • A Rotofázis átalakítókban
  • Nagy jósági tényezőjű rezgőköri tekercsekben
  • Állandó mágneses motorokban

Hogyan tehetők ezek a készülékek nem ingyenenergiás készülékké? Impedancia keveréssel.

Hogyan tehetők ezek a készülékek ingyenenergiás készülékké? Magas impedanciával és magas Q-val, ahol megfelelő az impedancia illesztés és a teljesítmény átviteli viszony.

Az egyszerű kialakítás elvi megértésének akadálya az, hogy egy egyszerű tekercsből és egyszerű kondenzátorból álló kapcsolásban a szakemberek nem tudják meglátni, hogyan alakulhat ki ingyenenergia. A kapcsolt LRC rendszerekkel végzett kísérletek segítségével Te is látni fogod az igazságot. Csatlakoztasd le mindenről a rezgőkört és tartsad is így, mindentől lekapcsolva. Az ingyenenergia ott van, de túl sokáig nem vették észre, ezért most ezt demonstráljuk. Az LC rezgőkörben a C értéke mindig ingyenenergiás. Kezdve a sort Testatika “kapacitív megszakító generátorával” és bezárva azt az RV-vel, az ingyenenergia a rezonanciában jelen van, és a mágneses-hő sztochasztikusan transzformálja azt a rendszerek között. (Hektor, 2003 július 20).

Hektor mindig hangsúlyozta, hogy mágneses erősítés történik a fázis átalakítás és a teljesítménytényező korrekciója során. Ezek az információk már szabadon használhatók, mivel a forgó kapacitív átalakítók összes szabadalma lejárt. Az RV hatás alkalmazása nem sért szabadalmi jogokat, most már közkincsé vált a Roto-Átalakító hatás kiaknázása. Bármilyen szabadalom, ami a Roto-Átalakító hatást használná, megtámadható, mivel az RV, mint elektromos effektus, levédett intellektuális tulajdon, amit szabadon használhat bárki az elektromos készülékeiben, de azt már nem védheti le. Ellenkező esetben 25 évig terjedő szabadságvesztés és/vagy 250 000 dolláros pénzbírság szabható ki.

A tekercs végeinek rövidre zárása megfelel egy végtelen kapacitásnak, ahol az induktancia tölti a kondenzátort nulla feszültséggel és maximális árammal (áram csomópont).

Amikor a rövidzárat megszűntetjük, a potenciál maximális lesz, s ez a potenciál az áram csomóponti üzemmódból kapott energiát átalakítja feszültség potenciállá (feszültség csomópont).

Az AC transzverterben, RMA-ban, VTA-ban vagy EMA4-ben ugyanazokat a jól ismert RF egyenleteket használhatjuk, mivel a sugárzó energia nem különbözik az RF egyik formájától sem.

A vezeték tömege meg kell egyezzen a primer és a szekunder körben ahhoz, hogy az endotermikus egyenletnél egyensúly alakuljon ki: H = I2rT. A menetszám meghatározza az impedanciát, az impedancia meghatározza a Q-t, ahol behangolt rendszer esetén szélessávú üzemmód alakul ki a terheletlen RV-nél és keskenysávú üzemmód a terhelt R-nél. A terhelés az impedanciát befolyásoló tényező. Az idő, frekvencia és impulzusszélesség megfelelő beállításai esetén létrejön az ingyenenergia.

Mágneses vonzás

A mágnes természetes akkumulátor, ahol az atomok energia fluxusa polarizált, akár csak az akkumulátoroknál. A tekercsnél az a különbség, hogy ott feszültségre van szükség a mágneses mező kialakításához. Annak ellenére, hogy a mágnesek akkumulátoroknak tűnnek, valójában átalakítók, melyek energiát transzportálnak egyik valóságból a másikba. Az állandó mágnesekben a teljesítmény a mágneses anyag egy vonalba rendezett atomjai között jelenik meg. Ezt elektron spinnek nevezzük. (Itt lép színre a Mágneses-Termálgravitációs-Éter teória).

Ezen kívül a mágnes hosszú élettartamú vitrionikus energiaforrás. Moduláld ezt, mint ahogy a C osztályú lineáris erősítőkben szokás és máris generátor lesz belőle. Moduláld ezt húzó-toló üzemmódban, és máris létrehoztad a MEG-et. Kapcsold hurokba, és máris VTA-t kaptál.

Amikor egy tekercs vonzza a mágnest és a mágnes erősebb, mint az őt vonzó erő, akkor a mágnest a tekercshez közelítve az megnöveli a forrás feszültségét és megfordítja az áramirányt a tekercsben. (Mint amikor egy É-D-i állandó mágnes forog a három tekercs alkotta háromszögben RV üzemmódban). A pólus távolság csökkenésével az önindukció feszültséget hoz létre, amit visszajuttathatunk az akkumulátorba.

A mágneses erősítés a módja annak, hogy az állandó mágnest energiaforrásként használjuk a tisztán vonzó üzemmódban. A bekapcsoláskor húzd meg az összes tekercset, hogy azok a mágnest maguk felé vonzzák. Ha ez pontosan van végrehajtva, akkor a feszültség megnövekszik a forrás kondenzátorban.

Tehát hozzunk létre egy bifiláris tekercset és diódás impedancia összeállítást. A bifilaritás megengedi, hogy az elsődleges elmozduláskor magas impedancia jöjjön létre, amit alacsony impedanciás üzemmódban táplál vissza egy másik akkumulátorba. A bifiláris tekercs a válasz az impedancia illesztésre és az önindukció kiaknázására. Ezt láthatjuk az impulzus erősítő “Caduceus Tekercs”-ben is.

Taszító üzemmódban a töltés a túllövésekből jön, a visszafelé haladó mező sokkal praktikusabb. A taszítás és vonzás 90 fokos szöget kell bezárjon, így a kétpólusú motor és a három tekercs a 3 LE-s kialakításban nagyon hasznossá válik. Az eszköz impedanciáját kondenzátorokkal behangolva az akkumulátor negatív ellenállássá válik a forgó LC áramkörben, ahol a mágneses mező és a termo-mágneses mechanizmus a környezetből ingyenenergiát csapol meg.

Fontos megjegyezni, hogy egy korlátozó áramkört is be kell építeni: mikor az akkumulátor feszültsége meghaladja a kimeneti feszültséget, az áramkört le kell kapcsolni az akkumulátorról mindaddig, míg az akku feszültsége nem esik le 20 %-kal. Ekkor az áramkört újra csatlakoztathatjuk és a töltés folytatódhat. Ekkor egy öntöltő automata berendezést kapunk.

A hangszóró mágnes fémháza nagyszerű, alacsony remanenciájú vasmagként funkcionálhat DC tekercsek vasmagjaként. Hangszórókat pl. elektronikai szaküzletekből vagy elektronikai javító műhelyekből szerezhetünk. A mágnest leválaszthatjuk egy éles késsel, amit fakalapáccsal finoman ütögetünk. A ragasztó maradványait úgy távolíthatjuk el, hogy szappanos vízben áztatjuk pár napig. Az állandó mágneseket is hasznosíthatjuk a későbbi kísérleteinkben, ha azok nem törtek el a kiszedéskor.

A vasmag tekercseiről és az állandó mágnesekről

Kapcsolat van a tekercs és a vasmag impedanciái, valamint a rángatások között. Az állandó mágneses generátoroknál a telített tekercsek okozzák a szobahőmérsékleten jelentkező Meismer és Hall effektus miatti rángatást. A telítéskor a tekercs elektromosan szupravezetőként, mágnesesen pedig ellenállásként viselkedik. Az autó generátorában a rotor lb vagy Cs mágnese okozza a telítődést, míg az alacsonyabb intenzitású mezőknél a 8,5-es kerámia adja a jobb hatásfokot magasabb sebességeken. Az ingyenenergia eléréséhez fontos tényező a vasmag anyaga.

A frekvencia függvényében jó pár változót kell használnunk a megfelelő hatásfok eléréséhez. Egy 7,5 LE-s US motor RV üzemmódban kb. csak 11 W-ot vesz fel. Megfelelő behangolás esetén egy 75 kW-os transzformátor nagyimpedanciás üzemmódban 3 W-ot vesz fel, miközben 500 font (227 kg) súlyú acél-bór-szilícium lemezekből áll a vasmagja.

A lemezelés csökkentheti a méreteket és növelheti az átvitt teljesítményt. Az igazi problémát azonban nem a lamináltság megléte vagy hiánya jelenti, hanem a rángatást és veszteséget előidéző telítettség, elhangolódás és az E és M mezők impedancia keveredése. A lemezek zárt áramkört kell alkossanak, mert ha teljesen nyitottak lennének (mint például a kis táskarádiók ferritrúdjai), akkor a hangolás nehezebb lenne. A motorok 99,9 %-a használ lemezelt vasmagokat, így nekünk is ezzel kell megelégednünk, amíg nem fejlesztjük ki a magnélküli koaxiális hurokmező generátort.

A vasmag valóban megnöveli az energiát. Ha egy hagyományos, szilícium vasmagos, energiatakarékos motor hatásfoka 98 %, akkor a magnélküli motornál kisebbek lennének a veszteségek, hiszen a vasmagveszteségek a teljes veszteség 30-40 %-át teszik ki. De ez hamis útra vezetne. Ha letesztelsz bármilyen modern transzformátort a veszteségek szempontjából, akkor azt fogod tapasztalni, hogy a modern vasmagok egy bizonyos frekvencián még növelik is a hatásfokot, nem pedig csökkentik. Az a régi fogalom, miszerint a Si magok veszteséget okoznak, ma már téves információnak számít.

Egy LC rezgőkör kondenzátorának maximális szintre töltésekor a lényeg a rezonancia megléte, ahol adott tekercset és vasmagot használunk. Ezen kívül a mágneses rés is fontos tényező.

Ha a töltés az összeomló mező hatására történik, akkor ez nem lesz hatással a forrásra, akárcsak a kondenzátor terhelésre történő kisütése, ha azt az üres intervallumban tesszük.

A JM Impulzus Töltő (lásd később) ugyanezt teszi tranzisztoros kapcsolókkal, bár a dinamikája különböző. Az ingyenenergia meglétéhez nagyon fontos az “időtényező”. Ekkor a hangolás nehezebb a RV-hez képest, valamint hiányzik az állandó mágnes energetikai tényezője. (Ezt a két készüléket azért kell összehasonlítani, mivel ez segít a jelenség megértésében.)

A magot telíteni kell, ezért jobb, ha a mag körüli mező erőteljes. Ha viszont túl erőteljes, akkor más elemekkel is kölcsönhatásba lép a mező, ami parazita veszteségeket, rángatást okozhat, a kondenzátor feltöltésekor pedig az energia egy része visszatükröződik. Mindez elhangolódást és ezáltal az ingyenenergia elvesztését jelenti.

A kondenzátor RF alkatrész, ahol a hullám potenciállá (töltéssé) alakul. A mágnesek ne Szamárium-Kobaltból, hanem Neodiumból legyenek, mivel a Szamárium-Kobalt mágnesek mezeje sokkal távolabb terjed, míg a Neodium mágneseké a mágnes körül marad, de ott erősebb is.

A bifiláris és multifiláris tekercsek előnyösek abban az esetben, ha az impedancia illesztés a tekercs paramétereire hatással van. A tekercseket egymástól jól el kell szigetelni, hogy a felületi áramok ne hassanak egymásra negatívan.

A finom fonású, többszálas vezeték magasabb frekvenciákon kevesebb veszteséget visz be a rendszerbe, mint az egyszálas vezeték.

A vasmag, a tekercs és a kondenzátor kritikus tényezői az ingyenenergia transzformációnak. Ahhoz, hogy egy EMA típusú C osztályú erősítőt kapjunk, a mágneses komponensnek az induktív és kapacitív teljesítménytényezőt korrigálnia kell az adott vasmag ellenállás függvényében, ahol az energiaátalakulás létrejön. Az AC esetén a teljes rezonancia, a DC esetében pedig fél rezonancia állapotát kell elérni, ahol az impulzus válik a kondenzátorba kisülő tekercs és vasmag logaritmikus feszültség nyereségévé. Ez válik teljesítmény vektorrá (potenciállá), melyet a rezonáló, ellentétes görbék null pontjainál kapunk.

Mikor a feszültség maximális, az áram nulla, mikor pedig a feszültség nulla, az áram maximális. Ezek az állapotok hozzák létre a tér vákuumát, amikor is az energiát összenyomjuk és elengedjük. Elméletileg két egyforma, egyező nulla fázisú LC kör potenciálkülönbséget kell létrehozzon a tér-vákuum állapotban, amit egy megfelelő eszközzel hő és elektron spin formájában kinyerhetünk. (Ez olyan transzformáció, mely lehetővé teszi az öntáplálást és energia kinyerést.)

A vasmag újrarendezése: A tekercs belsejében lévő vasmag a tekercs energizálása következtében az energizálás irányától függően polarizálódik északi és déli irányba (két lehetőség van!). A vasmag a motor tekercsén belül az impulzus kikapcsolása után nem fog azonnal visszatérni eredeti állapotába. A legtöbb ember figyelmét elkerüli, hogy bár a tekercs mezeje összeomlik, ez nem vonja maga után a vasmag mezejének azonnali összeomlását. A vasmag polaritása olyan “marad”, amilyen a tekercs maximális energizálásának pillanatában, azaz a rotor eltaszításakor volt.

Tételezzük fel, hogy van egy motorunk, melyben a sztátoron egy vasmagos tekercs, a rotoron pedig négy északi pólusú mágnes van. Tételezzük fel, hogy a rotor egy körülfordulásakor négy impulzust kapcsolunk a tekercsre, mindegyik É-É taszító irányt hoz létre a rotor mágneseivel. Ha a vasmag északi pólusú marad, akkor ez a mágnes északi pólusa ellen hat, mikor a rotor következő mágnese közeledik a tekercshez. Ez csattogást eredményez, ráadásul a rotort a forgásiránnyal ellenkező irányba tolja. Ennek legyőzésére még több energiát kell felhasználnunk, hogy ezt az ellenhatást legyőzzük. Ha viszont a tekercs melletti mágnessel a vasmag polaritását átrendezzük úgy, hogy a vasmag vonzza a rotor közeledő mágnesét, akkor a csattogás helyett még ingyen impulzushoz is jutunk. Nem fordítottunk plusz impulzust erre, ez mind ingyen volt. A következő ábra ezt a jelenséget mutatja be.

RE_2 2.4.16.1. Egy kis elmélet

1. ábra.

A rendezés a vasmag polaritásának megfordítását jelenti. Ez nem igényel plusz teljesítményt, mégis megduplázhatja, sőt, megtriplázhatja a DC motor sebességét.

Az 1. ábrán a baloldali rajzon a rotor 3. mágnesét az óramutató járásának megfelelő irányba taszítja a tekercsbe vezetett teljesítmény impulzus. Mikor közeledik a 2. mágnes (lásd a középső rajzot), akkor ez a vasmaggal taszító kölcsönhatásban van. Ha viszont a harmadik rajz szerint egy, a tekercs alatti állandó mágnessel megváltoztatjuk a vasmag polaritását még az erőteljes impulzus rákapcsolása előtt, akkor a vasmag vonzani fogja a rotor mágnesét.

A forgó kondenzátoros gépről itt olvasható információ segít a jobb megértésben.

Nagyimpedancián ez EMÁ-vá (elektromágneses erősítővé) válik. Ennek oka egyszerű: A tekercs, mely vonzza a nagyobb intenzitású mágnest, indukált teljesítményhez jut az erősebb mágneses mezőből. Alacsony impedancia esetén ez a jelenség nem nagyon figyelhető meg, de nagyobb impedanciákon már kimutatható az ingyenenergia jelenléte az EMA hatásnak köszönhetően. Olvasd át a teljesítmény tényezőről szóló részt itt, a 11. fejezetben. Számold ki ezt nagy impedancia esetén az állandó mágneses rotorú szinkronmotorok viszonylagos mágneses mezejére vonatkozóan.

A transzformáció szintjei

Az ingyenenergia transzformáció eredménye. Ha a mágneses fluxust be és kikapcsoljuk egy rendszerben kisebb erővel, mint amennyit maga a mágneses mező tartalmaz, akkor ingyenenergiához jutunk. Ugyanez történik a statikus töltés esetén is (lásd Thestatica). A MEG a mágneses tranzisztor egy példája, mely tökéletes hangolást igényel, de az a hátránya, hogy a terheléskor ez elhangolódik. A megoldás az, hogy rezonáló MEG-et használunk, ahol a transzverter diódából és kapacitív kisütő rendszerből áll. Az impulzus szélessége teszi lehetővé a felhalmozott Sugárzó Energia kisülését oly módon, hogy egyáltalán nem tükröződik vissza energia a forrásba.

Ahhoz, hogy jobban megértsük a környezetből felvett teljesítmény transzformációját, használjunk néhány, már jól ismert szabályt. A ZPE-nél olyan változókkal van dolgunk, melyek összefonódnak más változókkal. Kezdjük azzal a három elektromos változóval, melyek mindegyike még három-három változóra osztódik, így összesen 48+1 szintje lesz az alap kölcsönható törvényeknek, kezdve Ohm törvényével. Az egyetemi ismeretek ahhoz kellenek, hogy meghatározhassuk az éter sűrűségét és más, jól ismert erőt, melyek részt vesznek az energia transzformációjában. Az ingyenenergia az nem varázslat, a transzformáció maga a varázslat!

Az energiák a Termál-mágneses régiókból alakulnak át. Ha jobban erőltetjük ezt a folyamatot, mint amennyit az elektron spinekből ki tudunk venni, akkor az elektron lebomlik vitront emittáló fotonná. (Légy óvatos a furcsa, kékes lánggal, azaz a vitronnal).

Kerüld a kontaktust, amint az anomália mezői létrejönnek, mint pl. az “USS Eldrige” esetében, mikor is az idő eltorzult (lásd a híres Philadelfiai kísérlet esetében, ahol energiát transzformáltak az idő-térből).

Az energia transzformáció bámulatosan erőteljes lehet.

Ha ezt tovább növeljük, akkor a valóság eltorzulhat. A morfogenetikus mező megsemmisíti az anyagot, az ideo-plasztikussá, azaz az elsődleges gondolatra érzékeny masszává válik. Ekkor az éter transzformációja játszódik le. A nukleáris anyagok fantasztikus erővé alakulnak, a szilikon nukleáris foton bombává válik. Ez a mező létrehoz bármit, amit belevetítesz a gondolatoddal. Keress rá a Montauk projektre, ahol ezt a hatást fáziszárt száguldó amplitronokkal érték el. A RV az alapja a jelenlegi titkos kormányprojektnek, a T.A.S.M.I.N-nek (időutazás).

Jó tanács: A termál teljesítmény értékét tartsd alacsony értéken. Terhelésként használj energiatakarékos eszközöket, melyek hatásfoka 90 % vagy még jobb, mint pl. fúrót, szivattyút, fűnyírót stb.

A sztochasztikus termál transzformációnál, melyet mi használunk, az atomok gravitációs áramlása az energia transzformáció olyan formája, mikor a gravitációs fluxust átalakítjuk mágneses elektron spin erővé az atomon belül. A hőenergia itt szintén nagy szerepet játszik, mivel ezt az energiát elektromossággá alakítjuk.

Mint korábban már kijelentettem, az ingyenenergia megcsapolásának a lelke a transzformáció művészete. Ennek eléréséhez először érjünk el 98 %-nál jobb hatásfokokat, majd a 100 % felett a környezeti dipólusból kinyerhetjük az energiát.

Az elektron spin

Az elektron belső struktúrája 4 vitronból áll, melyek háromdimenziós négyoldalú piramist alkotnak. Az egyikőjük foton kibocsátása révén az elektron energiát ad le, miközben egy alacsonyabb pályára lép (pro-foton).

Ha az anyagot megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy az “gömbszerű állóhullámok”-ból áll. Az Einstein-Bose kísérletben az atomot lehűtötték az abszolút nulla fok közelébe, és úgy tűnt, hogy az anyag összesűrített hullám szoliton, azaz ellapított gömb. Ez hulláminterferenciákat hoz létre.

Az elektron spin frekvenciája 1,6 MHz. A termál sztochasztikus transzformáció ebben a tartományban nagyon jól működik. A tekercs lehűl és a RF jel öntápláló – 2 vitron és egy pro-foton pörög a gömb állóhullámban. Ennek frekvenciája 1,5 és 1,8 MHz között van. Ezt háttérzajként érzékelhetjük, ha az oktávokat leosztjuk. Ehhez hasonló jelenség pl. a transzformátorok véletlen rezonanciája vagy a rubin lézer rezonanciája.

Az elektronok átalakítók. Szükségük van energiára ahhoz, hogy önmagukat táplálják. Amint ez az energia átalakul gömbszerű állóhullám láncolattá, gravitációs, mágneses és elektromos mezőt hoznak létre. Ezek közül változtasd meg bármelyiket, s az elektron, mint átalakító megváltoztatja a másik kettőt is. Pi az egyetlen arány, amivel hozzáadhatunk vagy szorozhatunk, széthúzhatunk vagy sűríthetünk. Ez végtelen és nem romboló. A kört transzformálhatjuk egyenes vonallá és vissza körré. Ekkor megkapjuk a háromdimenziós spirált.

Az itt lévő weboldal elmagyarázza, hogy semmi más nem létezik, csak az éter, és hogy az anyag egyszerűen csak hullámokból áll. Kezdik megérteni a lényeget. Még egy pár milliárd kis hullám, és már meg is értünk mindent! Meg kell oldani az elektron belső hármasságát ahhoz, hogy megérthessük a 12 000 lánc hullám struktúrát, mely az elektron illuzórikus gömb alakját hozza létre. Minden részecske rendelkezik relatív forgással. Semmi se statikus, még -273 C°-on sem. A statikusság csak a nulla időben lelhető fel, de ez is viszonylagos, a nézőponttól függ. Hullám struktúrák! A 12000 poligon struktúra és a 3,141592742 !

Nézd meg az itt látható információkat. A rajzok egydimenziósak összehasonlítva az elektron valódi éter transzformációjával. A fekete lyuk egyszerűen egy nagy elektron, egy átalakító gép, akárcsak maga a legkisebb elektron. És ez csak a jéghegy csúcsa.

A terhelés és az akkumulátor alkotta áramkör

A kondenzátornak ellenállással (amper terheléssel) kell rendelkeznie ahhoz, hogy az akkumulátorhoz hasonló jellemzőkkel bírjon. Az LRC rezgőkörben csillapodások jönnek létre, vagyis a frekvencia növekedésével a feszültségesés csökken. Ugyan kialakulnak a visszarúgó EME csúcsai, de ezek már nem képesek újratölteni a kondenzátort, mivel a frekvencia növekedésével a kondenzátor közönséges vezetőként kezd viselkedni.

Próbáltad már lemérni a kondenzátoron eső feszültséget? Át tudnál engedni 10 A-t a kondenzátoron feszültségesés nélkül? Igen, a nagyfrekvenciás tartományokban a kondenzátor vezetőként viselkedik. Egy diódán keresztül vezetve ez rövidzárat jelent, amikor is az áramkör energia szintje az ingyenenergia szint alá esik.

Ezen elvek közül néhányat a kapcsoló üzemű invertereknél használnak, pl. a számítógépek tápjánál. A feszültségcsökkentő teljesítmény transzformátoroknál egy ellenállásból (50-100 W) és kondenzátorból, valamint szabályozható induktivitásból álló LCR rezgőkört alkalmaznak. Ha az ellenállást (R) elvesszük, akkor a tápegység egyszerűen szétég. Ugyanez figyelhető meg a CR akkumulátor helyettesítőkben is.

Tesla a következőket mondta: “Nagyon fontos a Forrást a Terhelésre hangolni“. A Sugárzó Energia RF-ás energia, ahol az áramkör minden egyes alkatrésze hatással van a másikra, hacsak nem választjuk azt le galvanikusan vagy nem izoláljuk pl. optocsatolókkal.

Az akkumulátornak belső reaktanciája és ellenállása van, mely eléggé eltér a kondenzátoroktól. Egy kondenzátor megváltoztatja az áramkör konfigurációját, miközben töltődik. Erre példa a varikap dióda, mellyel a rádiónkat vagy a TV-nket hangoljuk be.

Megjegyzés: A varikap olyan félvezető dióda, melynek kapacitása a feszültségtől függ, ezért feszültségvezérelt kapacitásként használják, az egyenirányító funkciója csak másodlagos. A kapacitása fordítottan arányos az alkalmazott feszültség négyzetgyökével. A varikapnak két fő alkalmazási területe van: egyrészt az RF áramkörökben frekvenciahangolásra, másrészt pedig nemlineáris frekvencia átalakítókban parametrikus oszcillátorként használják.

A feszültség meghatározza a frekvenciát. Ahogy a kondenzátor töltődik, az áramkör impedanciája megváltozik, amitől a rotor lassulni fog ahelyett, hogy gyorsulna. Amikor ez történik, a feszültség esni kezd és elhangolja az áramkört a kezdeti ingyenenergia állapotból. Egy 500 W-os ellenállás egy kicsit segítene, mivel az akkumulátor belső ellenállását emulálná és feszültségesést biztosítana a hangoló áramkörben. Ezt a megoldást használják a számítógép tápjában is. Egy 25 W-os izzó emulálhatná ezt az ellenállást. Az izzót sorba kötjük a 120 V-os potenciállal és egy nagy kondenzátorral, így az áram-terhelésként fog viselkedni a visszaható EME plazma kisülő áramkörben. Egy kicsit komplikált a behangolása, de az összeállítás egyszerű.

A RV visszacsatolt állapotban az akkumulátorra degradáló hatással van, mivel a valós feszültség megnövekszik, az áramnak viszont eközben is biztosítania kell a töltést. Ezt a degradálódást az elektrolit sűrűségének mérésével követhetjük nyomon, mely a valós töltést mutatja ki. Visszacsatolt üzemmódban az egyensúly elérésének tendenciája jelentkezik, ahol is az akkumulátor biztosítja a végtelen energiát akkor, ha a víz, mint üzemanyag szolgáltatja ezt az energiát. Ez a helyzet akkor változik meg, mikor atomi szintű hidrát transzmutáció, azaz a hidegfúzió állapota jön létre.

Mindkét esetben az akkumulátor nagy terhelésnek van kitéve, hacsak nem alkalmazunk optocsatolókat és diódákat, melyek a feszültséget árammá alakítják. A legnagyobb gond a behangolt, visszacsatolt rendszereknél a következő: impulzus szélesség, telítődés és impedancia illesztés. Ha ezek közül bármelyik túl sok vagy túl kevés, akkor nincs ingyenenergia. A világegyetemben minden analóg, semmi sem digitális, bár ez nem zárja ki az időről-időre történő pulzálást.

Az akkumulátor feszültségét meghatározhatjuk egy ellenállás segítségével, melyen adott áramerősség mellett “x” feszültségesés jön létre. Az ellenállás az energia és a fázisszög függvénye az időben. Az akkumulátor csak egy kondenzátor, mely adott induktív és rezisztív paraméterekkel rendelkezik.

Az akkumulátor teljesítmény tényezőjének korrekciója: Magasabb impedancia, kevesebb elfolyás, magasabb visszaható EME kisülés. Mikor nagyobb energiát vonz a kisebb energia, akkor a kisebb energia felerősödik azáltal, hogy a nagyobb energia hozzáadódik.

Az akkumulátor együttes egyszerűsítése ingyenenergiás feltételek mellet egy dp-dt kapcsoló használatával oldható meg, mely lekapcsolja az akkumulátort a kondenzátorról és rákapcsol egy R “áram-terhelést”. Ekkor a kondenzátor induktivitássá válik, melyben belső, emulált, ellenirányú feszültségesés jön létre a plazma elektromágneses fluxusának és a rotor forgómozgásából származó energiáinak visszaalakítása révén.

Bármely ingyenenergia eszköz az éter áramlás megváltozására reagál, ezért ne érezz frusztrációt, ha egyik nap jó eredményeket érsz el, a másikon meg rosszat. A lényeg az, hogy tanulmányozd a jelenséget. A problémát később mágneses éterakkumulátorral (orgonnal) oldhatjuk meg, ez fogja hajtani a “Gömb Kondenzátor” eszközt, mely a természetes energia mátrixokra hangolódik rá.

Bedini és Newman motorjaiban az “akkumulátor kondicionálása” az ellenállás és a feszültség megnövelését jelenti, melynek során indikálható feszültségerősítés jön létre, amit visszavezetnek a bemenetre (Teljesítmény tényező korrigált akkumulátor). Ahhoz, hogy megértsd ezt az erősítési tényezőt, olvasd el azokat az írásokat, ahol ez a jelenség lejátszódik, pl. RV PM, Newman, MEG stb. Nagy szükség van arra, hogy a ZPE villamos árammá alakításának műveletéből a misztikus dolgokat kivonjuk és demonstráljuk, hogy a mágneses mező a forgó és az álló rendszerekben erősödhet.

Az az állítás, hogy az akkumulátor töltése egy nagyon hosszú AC félhullám, nagyon közel van az igazsághoz, mivel ennek is van egy adott feszültség fázisszöge és ahhoz tartozó áram fázisszöge. A Bedini motorban ez a feszültség és áram a mágnesezett rotort magához tudja vonzani. A vonzásnak kitett állandó mágneses rotor nagyobb mágneses komponenssel rendelkezik, mint a vonzó tekercs.

Emlékezzünk vissza, hogy az akkumulátor egy nagy kondenzátor nagyon hosszú idejű kisülő félhullámal. Ha alkalmazzuk a teljesítmény tényezőt korrigáló képleteket, akkor láthatjuk, hogy a nagyobb mágneses összetevő megváltoztatja a kisebbet, ezáltal erősítve annak elektromos teljesítményét. Ekkor az áram siet a forrás DC teljesítményéhez képest. Ezután kezd el a forrás feszültsége erősödni az LC kör virtuálisan nagyobb ellenállásának hatására, kvarkok áramlanak a DC akkumulátorhoz (ellentétes áram), mely az akkumulátor töltéséhez vezet. Ez a töltés az állandó mágnes mágneses mezejéből származik, mely nem más, mint egy jelenleg még nem megértett természetes akkumulátor.

A mágnes energiája annak elektron spinjéből származik. Mivel egy elektron energiája 60 000 LE-vel egyenlő, ezért az a kis mennyiség, amit mi onnét elvonunk, szinte észrevétlen marad.

Ezt az energiát az állandó mágneses rotorú rendszerekből kivehetjük mind vonzáskor, mind pedig taszításkor. Kone ezt a módszert használta (lásd később), vagyis az akkumulátor egy adott teljesítményszintjén, azaz adott belsőellenállás és LC érték esetén lekapcsolta az akkumulátor töltését, mivel az ingyenenergia megszűnik létezni, mikor az akkumulátor feltöltődött. Az ingyenenergia megjelenéséhez addig kell várni, míg az akkumulátor feszültsége nem esik le megint egy adott értékre. Ha kis áramok folynak az akkumulátorból, akkor ez nagyon sok időt vesz igénybe, nagy áramoknál viszont ez a ciklus idő lerövidül.

Elfogás vagy kinyerés

Akkor kezdődik a móka, mikor megjelenik a Sugárzó Energia és nyomában az ingyenenergia is. Mit kezdünk vele? Miután megtanultuk, mi is ez, tanuljuk meg, hogyan nyerhetjük ki. Megértem, hogy ez a hagyományosan gondolkodókat zavarba ejti, mivel a kinyerés módja eltérő a hagyományos módszerektől. Itt a terhelés csak amperben van meghatározva, hiszen a feszültség nincs jelen. A feszültség az áramtól 90°-kal eltér, így mikor az áram maximális, akkor a feszültség nulla. Ekkor a RF és hangolási ismeretek elkerülhetetlenül szükségessé válnak, mivel ekkor is az antenna és a dipólus hangolásához hasonló fogalommal van dolgunk.

A legtöbb terhelés változó, ezért olyan rendszerre van szükségünk, aminél megmarad az ingyenenergia, miközben a terhelés változik (nem tükröző teljesítmény kapcsoló és transzformátor). A megoldás egy mágneses erősítőhöz hasonló hangolás (régi technológia) vagy sáváteresztő fázis híd, de ez utóbbi már az extra osztályú amatőröknek vagy FCC1-es minősítésű RF mérnököknek való. Teljes hullámmal van dolgunk az AB típusú pozitív bias energia pumpánál (kapcsolónál) – lásd később.

A diódás csatlakozó kezeli az ingyenenergia feltételeit, ahol a potenciál átkerül a kondenzátorhoz, mely aztán kisül, hogy átvigye a teljesítményét hagyományos energetikai üzemmódban, ahol a teljesítménytényező egyenlő egyel.

Az alap áramkör: két darab kondenzátort tartalmazó áramkör, mindegyik fél megfelel egy LC körnek, mely tiszta rezonanciára van hangolva. A kondenzátorokat egy logaritmikus, 1,618 arányú teljesítménynövelő áramkör kapcsolja a terheléshez. Az áramkör állandóan bekapcsolt üzemmódban rezeg, ahol az ingyenenergia egy V állapotú (ZPE) rezonáló csomópontban nyerődik ki.

RE_3 2.4.16.1. Egy kis elmélet

2. ábra.

Az energiát akkor vesszük ki a kondenzátorból a terhelésre, mikor az holtponton van (pihenő szakaszban). Ekkor töltődik a másik kondenzátor. Ezzel elkerüljük az LC mezejének kimerülését. Mivel nulla ellenállás esetén történik a kisütés, ezért az energia végtelenné válik (elméletileg). És ez nincs is olyan messze az igazságtól, ha ezt az impulzust elektromágneses erősítő pumpaként a másik LC kör telítésére használjuk (RV és LC rezgőkör).

A ferro-rezonanciával kapcsolatban, bármely ferro-rezonáns transzformátor átalakítható transzverteres dióda csatolóvá úgy, hogy elosztjuk a kapacitást kettővel és mindegyik felet egy plusz és egy mínusz DC vektor forrásként használjuk. Rövidzár esetén csak rezonancia üzemmódba vált, de nem égeti le a forrást.

Az R terhelés megértéséhez tudnunk kell, mit jelent az áram terhelés, amikor is az áram csomópontban az elméleti feszültség nulla. C/2 határozza meg a rezonanciát, mikor R = 0 W. Ez azt jelenti, hogy a két kondenzátor ugyanolyan feszültségre van töltve, de értékük fele a Farad értéknek (C/2). A kettéosztásnál a két kondenzátor értéke azonos, de P = I/2. Az egyik félhullámnál C = 2/T (T az idő). A két plusz és mínusz félhullám egy optoelektromos trigger segítségével kapcsolódik össze. Az egyik fél az N terhelésre nem tükröző módon sül ki, miközben a másik logaritmikusan töltődik a sugárzó állapotban.

Az adaptív elektron ideája az, hogy nulla voltnál és maximális áramnál telítődik a rendszer, és ez a feszültség csomópontban – amikor az induktivitás árama nulla – kisül a kondenzátorba.

RE_4 2.4.16.1. Egy kis elmélet

3. ábra.

A teljes hullámú egyenirányító DC oldalhoz bekötött kondenzátor nem hangolja el az LC rezgőkört? A 3. ábrán látszik, hogy a dióda csatlakozók leválasztják a C összetevőt az LC áramkörről. Ha az LC reakcióját négydimenziós nézőpontból szemléljük, akkor látjuk, hogy van egy varikapos áramkörünk, melyet minden ciklusban az LC lineárisan hajt meg. Az R meghatározza a meghajtó forrás impedancia értékét, a kondenzátor mérete pedig meghatározza a csúcstól csúcsig mért egyenirányított potenciál értékét. Az energiát joule-ban kapjuk meg.

Üres intervallum: A 60 Hz-es periódusban két kondenzátoros csatlakozó esetén 30 negatív szinusz félhullám és 30 pozitív szinusz félhullám van. Kettéválasztjuk a negatív és pozitív félhullámokat, míg Bedini csak a pozitív félhullámokat osztja ketté. Mi az AC-t osztjuk ketté. Míg az egyik fél töltődik, addig a másik felet kisütjük, mielőtt az elkezdene töltődni a dióda nyitóirányú üzemmódjában. Ezt alkalmazzuk az állandó mágneses generátorban, a MEG-nél vagy a Bedini motornál az LC kör kisütésére. A lényeg az időzítés, a kisütés ideje rövidebb kell legyen az üres intervallumnál, így mikor a töltés elkezdődik, akkor az ellentétes EME hozzáadódik a teljes kapacitáshoz.

Terhelés/kinyerés nem tükrözve a forráshoz: Hangoljuk be az LC rezgőkört rezonanciára. Ekkor mondjuk 236 V és 4,3 A a rezgőkör feszültsége és árama. Keressünk egy izzót, mely ennek megfelelő áram terhelő ellenállással rendelkezik és kapcsoljuk az áramkörbe. Ekkor az világítani kezd. Kompenzáljuk a sugárzó veszteséget úgy, hogy hozzáadunk vagy elveszünk kondenzátorokat. A teljesítményfelvétel megnövekszik mondjuk a kimeneti teljesítmény 0,8-szeresére, de a rendszer még ingyenenergiás üzemmódban van. Az 1000 W-os izzón mért feszültségesés kisebb, mint 19,8 V. Ez lehetővé teszi, hogy az izzót a víz alá merítsük nagy durranás nélkül, ahogy E. V. Gray is tette. Az izzó áram csomópontban működik, ahol a kimeneti feszültség a rendszer feszültségének kb. egytizede.

Használj szkópot és mérd meg a tekercs összeomlási feszültségét. Egy diódán keresztül ekkor töltsél fel egy kondenzátort. Használj különböző kapacitásokat, hogy megtaláld azt a kapacitásértéket, ahol a tekercs összeomló feszültsége a kondenzátort a legnagyobb feszültségre tölti fel. Ez a feszültségérték és a kapacitás mF-ban megadott értéke adja meg a Joule energiaszintet minden egyes kondenzátorban. Ha ezt kisütjük nem tükröző terhelésként, akkor nem fog hatással lenni a forrásra, mivel az egyedüli energiát, amire szükség van a feltöltésére a mágnes – mint rezonáló összetevő – szolgáltatja a nulla pont állapotában.

Ezt a módszert hasznosíthatjuk soros vagy párhuzamos kapcsolásban vagy másfajta dióda bekötéssel, de az elv mindig ugyanaz marad: csökkenteni a Lenz hatást és elszigetelni a terhelés forrásra gyakorolt tükröző hatását. Ezáltal növelhetjük az EMA hatást. (Használhatsz dióda csatlakozót minden egyes tekercsnél.) A lényeg a bemeneti energiák csökkentése a kimeneti energiák növelése mellett. Sértsük meg Lenz törvényét, helyesebb kerüljük ki azt és használjunk egy jobb törvényt, a transzformációt, mivel itt nem egy fizikai törvény megszegéséről van szó, hanem csak egy kölcsönös megállapodásról.

Fontos a kinyerő csatlakozó mérete! Terhelés nélkül ennek nincs semmi szerepe, egy-két ciklus alatt a kondenzátorok teljesen feltöltődnek. Ezután megtartják a töltésüket és nem csinálnak semmit. De ha impulzusszerűen kisütjük a kondenzátorokat minden egyes ciklusban, akkor már érezhető a hatása. Minél nagyobb a kondik értéke, annál jobban elhangolják a rendszert. Valójában két rezonancia frekvencia van, mivel a kondenzátorok feltöltése hosszabb időt vesz igénybe, hiszen két kondenzátor töltődik egyszerre (nagyobb kapacitás -> alacsonyabb frekvencia), míg a kisülésnél csak egy kondenzátor van jelen (kisebb kapacitás -> magasabb frekvencia).

De minél kisebb az X kondenzátor kapacitása, annál kevesebb energiát tudsz kinyerni egy ciklusban és az ohmikus veszteség is növekszik, hiszen gyakrabban kell átpumpálnod az áramot a vezetékeken. A nagy kapacitású elektrolit kondenzátor alacsony feszültségen viszont az impedancia viszonyokat borítja fel. A trükk abban van, hogy megtaláljuk a közép utat, amit hangolással érünk el. Az elv egyszerű, de nem könnyű a megvalósítása.

RE_5 2.4.16.1. Egy kis elmélet

4. ábra.

ZPEM (nullpont energiás modul) áramkör: A 4. ábrán a fő LC kör (LCX) hiper jósági tényezőjű áramkör, mely sorba van kapcsolva egy termo-piezoelektromos kristállyal (mely önrezgésbe megy át adott nyomás és frekvencia esetén – öntápláló ingyenenergia rendszer), C1 pedig az elméleti 1,618-szeres nyereségű áramkör fő alkatrésze. Ez az áramkör nem tartalmaz különleges ingyenenergiás elemeket, de jól el lehet segítségével magyarázni a kinyerés módszereit. Ez az ingyenenergia kinyerésének kulcs fontosságú lépése. Ha megvan a tekercs, a kristály, a két dióda és a két kondi, a fő C1-es kondenzátor szerepét betöltheti a kristály virtuális dielektrikuma közötti kapacitás (ez egy újabb “kulcs”).

Az ingyenenergiás tartományban ahhoz, hogy kinyerjünk egy százaléknyi energiát, el kell kerülni a hiperjel szélessávúságát és a degeneráló entrópiát (a jel erőssége nem csökken azután, hogy kinyertük belőle az energiát). A kinyert energia csak az öntápláláshoz már nem szükséges többletenergia lehet. Egy egyszerű sávszűrőben a kondenzátor közönséges vezetővé válik a magasabb frekvenciákon. Ez lényeges az ingyenenergia átviteli rendszereknél.

A C1z és C2z a szigetelő “osztott kapacitás”, ahol a teljes kapacitás Joule-ban (1,618 – 1) * 0,732. Ez biztosítja a fő ZPEM-ből a fölös ingyenenergia kinyerését nem tükröző és nem elhangoló módon. Ez a Cz1 és Cz2 üres AC intervallumaiban történik meg. Ez az opto-triggeres megoldás egy egyszerűsített megoldása.

Ezt a rendszert alkalmazhatjuk a MEG-nél, VTA-nál vagy bármely univerzális ingyenenergiás kristályvezérelt átviteli LC rezgőkörnél.

A Cz töltés kondenzátor értékét a relatív nulla energetikai állapotban kell kiszámolni, mint a hagyományos vezetők induktivitását. A számításnál azt tételezzük fel, hogy párhuzamosan és logaritmikusan töltődik a C1-gyel egyidőben, ezért a kör Q tényezőjében szerepet játszik, hasonlóan a varikapos hangoló áramkörök számításához.

Ez lehetővé teszi az MRA, vagy hasonló hiper vezetőképes vagy hiper Q rendszerekhez hasonló teljesítmény kinyerést. A titok az, hogy Cz sose vehet ki nagyobb teljesítményt egy bizonyos értéknél, nehogy a rendszer saját táplálására fordított energiája csökkenjen. Ez az öntáplálási szint a fő LCX áramkör teljesítmény szintjének közel 10 %-a.

Csak egy dilitium kristályra van szükségünk ahhoz, hogy meghajtsunk egy chippet. Magas Q esetén bizonyos kristály endotermikussá válik, azaz a hőpotenciált elektromos potenciállá alakítja: ekkor az oszcilláció öntáplálóvá válik.

Ami a terhelést illeti, légy óvatos a fém-halogén izzókkal, mivel a halogén teleportált jeleket sugározhat, melyek kellemetlen sugárzó égéseket okozhatnak, ezért használj megfelelő védelmet. Mikor RF plazma és hullám szinkroton sugárzásokkal van dolgod, azok százszor erőteljesebbek, mint az otthoni mikrohullámú sütő sugárzása.

Tegyük fel, hogy 150 %-os ingyenenergia töltés van a kondenzátorban x V-on és y mF esetén. A 200 mF-os kapacitásból kivehető százalék legyen mondjuk 25 mF. Ez nem csökkenti a rezgés energiáját. Ekkor a fő LC körben 175 mF-os kondenzátort használunk és 25 mF-osat a diódás csatlakozóban. Ezt a nem állandó mágneses készülékekben alkalmazhatjuk csak, mivel az igazi újramágnesezés nem jön létre, ha a kondenzátor teljesen kiürül. Viszont az állandó mágneses generátorokban az újramágnesezés akkor jön létre, mikor a sugárzó energia hatásának első átkapcsolása történik minden egyes ciklusban. Itt az energiát az állandó mágnes mezeje szolgáltatja.

Az időzítés és a visszaállító kondenzátor értékét ki kell számolni. A kondenzátorral sorba kötött ellenállást használhatjuk a hangolásra (mint a varikapoknál).

Amint elértük az ingyenenergiás zónát, nem kell nyugtalankodni, csak magára kell hagyni a rendszert, mivel az ciklikusan fel és le fog mozogni az ingyenenergia és nem ingyenenergia régiói között: behangolódik, elhangolódik és az ingyenenergia szint alá süllyed, kisül, amitől ismét az ingyenenergia zónába kerül és így tovább.

Ez így természetes. Ezért kell a hangoló csomópontnak 10 V és 12,7 V DC ingyenenergia értékek között lennie egy 12 V-os akkumulátornál és egy 120 V DC rendszernél. Persze más tényezők is fontosak, mint pl. a sebesség szabályozás.

Minden eszköz ugyanazon alapképlet szerint működik: H = I2Rt, ahol a mágneses atomi erősítés során kapott nyereség 1,618, mely egy logaritmikus nyereség spirált ír le. Ebből lejön a környezeti hőzaj, a maradékot viszont elektromos energiává alakíthatjuk. Transzverter üzemmódban a kondenzátor-dióda csatlakozón keresztül kell elkapnunk a DC vektort. Az induktancia töltése az áram, mely a maximális értékét elérve elkezd csökkenni, s ekkor az átalakított energia a kondenzátorba kerül feszültség formájában.

Ha tehát egy LC áramkörben az ellentétes EME a kondenzátorba egy logaritmikus görbét leírva kerül, a nyereség valóban 1,618-szoros lesz, melyet a kondenzátorban mérhetünk. Ehhez még adjuk hozzá a Q szorzó tényezőt, melyet a tekercs és vasmag szolgáltat.

Az energia megmaradás törvényének szorulása (Hektor, 2003 július 16): Vegyünk egy kondenzátort, majd alakítsunk ki egy LC rezgőkört úgy, hogy először kisütünk egy kondenzátort a tekercsre vagy egy transzformátorra (A C sül ki az L-be). Amint L eléri a maximális feszültséget és a C eléri a maximális áramot, szakítsuk meg az áramkört. Az L-ben a teljesítmény 1,618-szorosa a bemeneti teljesítménynek, ha azt egy tisztán ohmikus terhelésre, pl. egy záró irányú visszanyerő diódára adjuk.

Az itt található oldalon olyan alkalmazások láthatók, melyek a visszanyerő diódákat használják. Az egyik legérdekesebb a pozitív bias kapcsolás, ahol a tekercset energizáljuk, majd mikor negatív impulzust bocsát ki és a tranzisztor kikapcsolódik, akkor a dióda a visszaható EME impulzusát pozitívvá alakítja.

A Fi görbe tökéletesen kialakul a szabadon lebegő kondenzátorban, miközben az L tekercs a telítési pontjától kezdve kisül a kondenzátorba. Az áram csökkenés kapacitív töltéssé alakul, melynek viszont már nagyobb a potenciálja. A dióda egyutas logaritmikus transzformációt tesz lehetővé, akár csak a rádióantennák csomópontjainál és ellenpontjainál. Mikor a kondenzátor energiája maximális lesz, akkor az kisül a második felharmonikus frekvencián a terhelésre.

Ezek nagyon fontos részletek, mivel ebben rejlik Tesla Erősítő Átvivőjének a titka.

Tehát az ingyenenergia a következőképpen alakul ki: H = I2Rt, ahol H a hő, I az áram, R az ellenállás és t az idő. (Joule törvénye)

Ebe = Eki * 1,618 * Q

Eki / Ebe = hatásfok

A RV esetében a látszólagos generátor teljesítmény 1000 % feletti (Sugárzó RF üzemmódban)

Pbe = U * I * teljesítmény tényező

Pki = (U1 + U2 + U3)/3 * (I1 + I2 + I3)/3 * 1,732 * teljesítmény tényező

Itt a teljesítmény tényező nulla, a teljesítményt a látszólagos állóhullám skaláris potenciálja adja. Mikor ezt visszaalakítjuk normál fázisú teljesítménnyé, akkor ezt be kell szoroznunk 0,8-el, de még akkor is ingyenenergiánk van.

A fentebb leírtak univerzálisak, a természetben minden rendszernél alkalmazhatók.

Az 1,618 értéket Fi-nek, azaz az arany aránynak nevezzük. Ez a természetben található univerzális állandó. Ez az az arány, amivel az energia transzformációknál energiát nyerhetünk ki. Érvényes a statikus töltésekre ugyanúgy, mint a dinamikus rendszerekre.

A legtöbb teljesítmény MOSFET és sok darlington tranzisztor rendelkezik beépített védő diódával. Ezért kell a teljesítményt akkor lekapcsolni, mikor a tekercs már a negatív impulzus fázisában van, hiszen ez az ellentétes elektromágneses teljesítmény a védő diódákon keresztül tud áramolni. A pozitív a pozitívhoz, a negatív a negatívhoz. Ez volt az első nyilvánosságra hozott áramkör, amit még évekkel ezelőtt készítettünk. A másik a “végtelen hurkú diagram”, azaz a reaktor vasmagja és az induktív LC kör kölcsönhatása.

Összefoglalásként, mind az, ami kell: vektor potenciál a dióda hidakra, pozitív párhuzamos kapcsolás a 12 V-os akkumulátorra és zárt hurok ingyenenergiás üzemmódban. Mindegyik hurok teszt 1,618-szoros logaritmikus nyereséget mutatott, ahol 0,618 a felhasználható teljesítmény. A stabil hurok eléréséhez az átalakító kinyerési értékét tiszta terhelésnél 0,618-ra (61,8 %-ra) kell állítani. Ezt tovább javíthatjuk a magas Q értékekkel, de ekkor már megjelennek az idő-tér anomáliák. Mindenképpen legyél óvatos, mert a visszacsatoló hurok szingularitást okoz és kezdődnek az anomáliák. Ennek jeleit azonnal fel lehet fedezni, akár több fényévnyi távolságra is.

Szükségünk van egy pontos kapacitás értékre, amit a Cornu spirál régiójában töltünk.

Az egyensúly hiánya különbségeket hoz létre. Amint az energia elkezd áramolni (mint a hurrikán), már át is váltott a rendszer öntápláló üzemmódba. Az ingyenenergia kinyerése transzformáció, kezdve a hangoktól egészen a gamma hullámokig.

A visszacsatolás nem más, mint a kimeneti energia egy részének visszacsatolása a bemenetre az öntáplálás érdekében. Ez megoldható az ingyenenergia üzemmódban, amikor is a kimeneti energia nagyobb, mint amit a bemenet igényel. Ezáltal egy öntápláló rendszert kapunk. Légy nagyon óvatos a visszacsatolásokkal, mert ez a helyi tér-időt szingularitássá alakítja és olyan jelet hoz létre, amit fényévekre is azonnal érzékelhetnek.

A Cornu spirál (vagy Euler spirál)

Ha feltöltünk egy tekercset, akkor a tekercs kikapcsolásának pillanatában a mágneses összeomlás impulzusának sebességét a kezdeti feszültség, a vasmag (ha van), a menetszám és a menetek közötti parazita kapacitás határozza meg. A frekvencia módosítása módosítja a többi paramétert is. Keresd meg a természetes frekvenciát. A feszültség a Cornu spirál mentén emelkedik és csökken (nézd meg a rezgés időbeni csökkenését a logaritmikus dinamika szemszögéből).

RE_6 2.4.16.1. Egy kis elmélet

5. ábra.

A spirálról olvashatsz itt, itt és itt.

Ha az LC rezgőkört az idő és tér közötti hasadéknak tekintjük, akkor nagyon könnyű vizualizálni az összeomló mágneses mező kisülésének dinamikáját, ahol a sugárzó hullám a térbe emittálódik. Az optikai hasítás ugyanúgy működik, mint az LC rezgőkörök, csak a látható fény frekvencia tartományában. Ezért van az, hogy a Sugárzó Energia RF energia, az RF pedig a ZPE éterből történő kivonásának és transzformálásának eszköze.

RE_7 2.4.16.1. Egy kis elmélet

6. ábra.

A logaritmikus spirál, a Cornu spirál és a RF szabályok egyértelműen megmutatják az ingyenenergia kinyerésének természetes útját. Az LC kör energiája mindig a környezet energiájának felvételével csillapodik (transzverter rendszerek).

A CMPU titka (a neten mindenhol látható már): Egy olyan multivibrátoros összeállítás, melynél az ellentétesen feltöltött kondenzátor a nulla zónában (a holt idő állapotában) triggerel. Ez teljesen elszigeteli az LC kör felét a terheléstől, a kisülése pedig egy magasabb Q és magasabb frekvencia üzemmódban történik. Ekkor a feltöltött kondenzátor kisülése a feltöltési idő fele alatt történik meg. Közel nulla potenciálnál az SCR leválasztja a kondenzátort, ez meggátolja az LC kör feszültség elhangolódását és lehetővé teszi az LC töltődési görbéjének a Cornu spirál szerinti alakulását. A Sugárzó Energia ekkor manifesztálódik. Az energiaszint bámulatos, mivel a Cornu spirál az éter idő-tér mátrixában kialakuló összenyomott örvény.

Nyilvánvalóvá válik, hogyan nyerhetjük ki ezt az energiát. Amint a Cornu spirál effektus megjelenik az LC rezgőkörben, már állandó mágnes nélkül is működni fog a rendszer.

Egy másik tipp: Newman motorja ugyanígy működik! Ugyanazok az RF szabályok, de ELF hullámokat használva. Feltöltődik az LC kör (a résen keresztül), kialakul a spirál, utána hagyjuk, hogy ez összeomoljon, s ekkor a spirál is összeomlik, de eközben energiát nyerünk ki az idő összetevőből, ami Sugárzó Energiává alakul.

A Transzverter az fordított generátor. Amint majd meglátjuk, a teljesítmény forrásból történő kinyerése lineáris, de teljesen lekapcsolódik a kisülési ciklusban. Az áram feszültségfüggő virtuális tényezővé válik, mivel eredetileg nulla az értéke. Az ingyenenergia titka az energiaforrás és a terhelés összehangolása. A természet elvégzi a többit.

A SE manifesztálódásának összefoglalása

A vasmag speciális frekvenciáját össze kell egyeztetni a menetszámmal és a kapacitással, össze kell hangolni a rotor sebességét az adott mágneses mező intenzitásával, és el kell érni az EMA (elektromágneses erősítés) állapotát.

  • Vasmag: adott frekvencia és impedancia
  • Tekercs: a vasmag impedanciáját és frekvenciáját össze kell hangolni a telítéssel és a nulla mező pontjával
  • Kondenzátor: olyan értékű kell legyen, hogy az LC kör rezonanciába vagy fél rezonanciába kerüljön a terhelés adott változási tartományában.

A rezonancia elvének alkalmazása azért fontos, hogy szokatlan mágneses erősítési üzemmód alakuljon ki, amikor is az energia a környezetből endo-elektroinduktív állapotba transzformálódik. Ekkor kialakul az ingyenenergia vagy legalábbis egy rendkívül energiatakarékos állapot.

A legjobb eredményeket a nagyimpedanciás, szélessávú, alacsony tükrözésű és alacsony teljesítményfelvételű rezonáló állapot adja.

Ezt az állapotot megterhelve alacsony impedanciás (a Lenz hatás megjelenik az LC alkatrészein), nagy Q értékű és keskenysávú állapotba vált a rendszer adott (rezonancia) frekvencián. A generátorok esetében erre példa az az AC frekvencia, amit a generátor mágneses pólusai a tekercsek mellett elhaladva generálnak.

Nagyon lényeges a legjobb LC frekvencia eléréséhez, hogy a vasmag illesztve legyen a rotorhoz és a rotor sebességéhez. Ezek nagyon lényegesek ahhoz, hogy ingyenenergiát nyerjünk bármilyen típusú generátorból, mivel ezek a törvények univerzálisak.

Emlékezz az impedancia viszonyára, mivel erre nagy szükség van az LC alkatrészeinek logaritmikus nyereség eléréséhez.

Mikor rövidre zárjuk a tekercset, annak mágneses mezeje olyan áramot indukál, amely végtelen kapacitású kondenzátor esetén alakulna ki, melynek rezisztív összetevője nulla (szupravezetés).

Az ingyenenergia többé már nem kérdéses, komolyan el kell gondolkoznunk az alkalmazásán. Ez változtatja a laboratóriumi játékokat szabványos technológiákká. Tudnunk kell, hogy a technológia már létezik és hogy ezen szabadalmak mindegyike lejárt. Fontos, hogy ezek az ismeretek publikussá váljanak és hogy kidolgozzuk, hogyan lehet ezeket az elveket hasznosítani.

Az eredeti anyagot angol nyelven itt olvashatod.

A következő oldalon a RotoVerterrel ismerkedhetsz meg.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás