2019 szeptember 18 - szerda
Kezdőlap > 8. AZ OLVASÓK ÍRTÁK > 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

Írta: Fiser Tivadar

A napokban ráakadtam Fiser Tivadar egyik találmányára itt, melyben az ingyenenergia megcsapolásának egy érde-kes módját ismerteti. Megkérdeztem, hogy elküldené-e a hozzá tartozó ábrákat és hogy feltehetem-e a szabadalmát erre a weblapra is. A válaszának az eredménye ez az oldal.

A szabadalmaztatás folyamatban van, a szabadalom lajstromszáma: P0300314/1

Bevezető

Mint ismeretes, földünk energia készletei hamarosan kimerülnek, melyek kiváltása az emberiség egyik talán legnagyobb gondja. Aki, vagy akik az energiák kinyerése, elosztása, értékesítése birtokában van, a pénz után talán a legnagyobb hatalommal rendelkeznek.

Ezért vívnak egymással háborút egyes államok, ezért folynak a hatalmas politikai csatározások. Az energia ágazat a világ stratégiai iparága. Ezen gondok egyik megoldásaként robbant be a tudományos és kutatói-fejlesztői körökbe a legújabb magyar találmány, az elektronikus kromoszóma, amellyel talán sikerül a kimeríthetetlenül mindenhol rendelkezésünkre álló energiák felhasználása, kicsatolása, megoldva esetleg ezzel az emberiség egyik legnagyobb gondját, az ingyen energiát, amellyel a háztartásoktól kezdve az ipari egyéb felhasználókig mindenki hozzájuthat.

Mi az elektronikus kromoszóma lényege?

Ha egy mindenki által ismert rezgőkört – ami egy induktivitásból és egy kondenzátorból áll – külső energiával gerjesztünk, akkor a rezgőkör rezonancia esetén rezgésbe jön, és ha lekapcsoljuk róla a külső energiát a rezgőkör tovább rezeg mindaddig, amíg a belső ellenállása le nem csillapítja.

Ha tehát egy külső energiával állandóan gerjesztjük ezt a rezgőkört, akkor az mindaddig rezeg, amíg a kapcsolat tart, és a körben az energia az induktivitásban és a kondenzátorban elektronok mozgásával ide-oda leng, rezeg.

Csatoljunk most ehhez a rezgőkörhöz induktív vagy kapacitív módon – tehát nem fémes kapcsolattal – további rezgőköröket, tetszőleges láncot alkotva. A rezgőkörök a csatolás révén átadják egymásnak a rezgési energiájukat és az egész lánc rezgésbe jön, az energia a rezgőkörök között lebeg, pulzál. Alakítsuk úgy ki a rezgőköröket, hogy a tekercs síktekercs legyen, a kondenzátor pedig síkkondenzátor, így a rezgőkör egy síkba rendezett rezgőkör. (lásd a Tesla tekercset, ami lehet bifiláris tekercs is, amivel antigravitációs effektusokat lehet gerjeszteni. Erről szó van Egely Tértechnológia c. könyvében is.)

Az így kialakított síkba rendezett rezgőkörláncot tekerjük fel a kromoszómák spirálszerkezetének megfelelően egy spirálba – fokozva ezzel az egyes rezgőkörök közti csatolás jósági tényezőjét. Az így kapott oszlopot esetleg még egyszer spirál szerűen feltekerve az élő szervezetekben általános kromoszóma alakzatot kapjuk.

Gerjesztve tehát ezt a rezgőkörökből álló spirálszerű alakzatot az egész kromoszóma rezgésbe jön, pulzál, a körülötte lévő elektromágneses térrel rezgő testet képez.

A rezgésből származó elektromágneses tér veszi tehát körül az alakzatot. Most már nincs más dolgunk, mint hogy ebbe a pulzáló elektromágneses – vagy ki tudja milyen térbe – tekercset helyezzünk, hogy a transzformátor hatásnak megfelelően kicsatoljuk az energiát, ami adott esetben elektromágneses energia. Ezt árammá átalakítani, erősítve felhasználni nem probléma.

Ugye nem is olyan ördöngös masina?

Természetesen nagyon sok kérdés – tisztázatlan, vagy kísérletileg igazolt vagy nem igazolt kérdés, bírálat – merülhet fel a berendezéssel kapcsolatban, amire a feltaláló örömmel várja e-mailen a kérdéseket, javaslatokat, ötleteket.

A fenti kromoszómából – amennyiben működik – igen sok felhasználási terület származhat, amire a szabadalmi leírásban is van nagyon sok utalás, javaslat.

Például:

  • a forgókondenzátorokhoz hasonló egymásba forgatható két kromoszóma spirál, amivel a csatolási tényezőt változtathatjuk (hangolás)
  • Elektromos energiát kicsatoló kromoszóma transzformátor.
  • Kromoszóma "galvánelem" a rája és más halak elektromos szerveinek utánzata.
  • Csigavonal rezonátor
  • Antigravitációs effektus létrehozása, amennyiben a síktekercsek bifiláris tekercsek (repülő szőnyeg, antigravitációs hajtómű?)
  • Mesterséges cellulóz, molekula stb. elektronikus kromoszómákból.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a fent leírtak egyenlőre a fantázia világába tartoznak, de ki gondolta volna a repülőgép előtt azt, hogy röpke 100 év alatt több millióan repülnek a repülőgépeken minden órában a világban. Vagy ki gondolta volna 30-40 évvel ezelőtt, hogy a számítástechnika így megváltoztatja az életünket napjainkra?

Gondoljuk, nem kell több példát felsorolnunk, inkább közzé tesszük ezt az elgondolást és meglátjuk, mit hoz a jövő.

A fentiekhez minden hozzászólást, ötletet, segítséget elfogad a feltaláló.

A találmány tárgya

A találmány olyan síkban elhelyezett spirális szolenoiddal megvalósított induktívan vagy kapacitívan csatolt rezgőkörök lánca, amely szoros csatolással hélixet képezve olyan elektromágneses nemlineáris tereket, illetve ezek segítségével olyan effektusokat – pl. mágneses indukciót – generál, mellyel elektromos vagy más energiák nyerhetők.

A Tértechnológia, valamint egyéb tudományágak tanulmányozása alapján felismertem, hogy amennyiben elektromos, vagy elektromágneses terek segítségével olyan elrendezéseket, készülékeket hozunk létre, ahol a szimmetriák csökkentésével nemlineáris terekben a töltést forgó mozgásra kényszerítjük, olyan jelentős fizikai effektusokat hozhatunk létre, amelyek az élővilágban természetesek, de ma még a tudomány nem talált rájuk magyarázatot, vagy még csak elméletben lehetségesek.

Jelen találmány célja

Olyan terek (elektromos, elektromágneses, spin), effektusok létrehozása, mely tereket csavarszerű, spirálisan elrendezett készülékkel lehet az energetikában, elektronikában, gépiparban, biológiában vagy az élet egyéb más területein nagyjelentőségű szerkezeti kialakításokkal hasznosítani.

A találmány rövid összefoglalása

Készítsünk Tesla tekercsből (síktekercsből) illetve egy síkkondenzátorból olyan rezgőkört, melynek méretezését, elektronikus paramétereit, jósági tényezőit, egyenleteit stb. a szakirodalom részletesen ismertet.

Helyezzük el ezt az egyszerű rezgőkört egy sík szalagon, szigetelőn, vagy egyéb (pl. elszigetelve egy vagy két fémes) szalagon a kívánt hatásnak megfelelően úgy, hogy a rezgőkörök induktívan vagy kapacitívan csatolva legyenek, igy egy rezgőkör láncot hozhatunk létre. A lánc kialakításával, illetve spirálisan, hélix szerűen – a kromoszómák térbeni kialakításának mintájára – feltekerve egy rezgőkör lánc tömböt kapunk, melynek első vagy bármelyik elemét gerjesztünk rezonanciafrekvenciával, az egész tömb – elektronikus kromoszóma – együtt rezeg, pulzál, mágneses illetve egyéb tereket hoz létre.

Ezen terek kicsatolásával elektromos vagy egyéb energiákhoz juthatunk.

Ebben az esetben tehát csak a rezgőkörökben van elektromos rezgőáram, mely a síkbeli induktivitáson mágneses erőteret gerjeszt, míg a szalag vonalában mágnes áram alakul ki, hiszen nincs az egyes rezgőkörök között fémes vezető kapcsolat, ahol az elektronok áramlása kialakulhat.

A kromoszómák kialakításának megfelelően a spirálisan feltekert szalag tehát a benne gerjesztett körláncban kialakult hullámokat spirális pályára vezeti úgy, hogy az egyes menetek érintkezési pontjaiban is kialakulnak mágneses csatolások, indukciók, ami által örvényes mágneses terek alakulhatnak ki, elősegítve ezzel a részecskék forgó mozgását.

Az elektronikus kromoszóma megvalósításával csak az energiatermelés területén, a vákuumenergia (kozmikus zaj, ingyenenergia) megcsapolásával, vagy egyéb kiapadhatatlan energiaforrások kicsatolásával szinte beláthatatlan biológiai, műszaki, technológiai stb. előnyök származhatnak.

A technika jelenlegi állása

A jelen tudományos kutatások során nagyon széles területen kutatnak fizikusok, matematikusok, biológusok, mérnökök az elektromos áram, a mágnesség, a mágneses jelenségek, a biológia, az élettudományok, a tértechnológiáik és még sok más területen.

A XX. század első felének legnagyobb tudományos vívmánya a magfizika volt.

A relativitáselmélet és a kvantumfizika elkezdte megfejteni az atom titkait és megtalálta a világegyetem alapvető építőköveit. A magfizika lett az emberi tudás csúcsa. Az elektrotechnika területén is – a fenti elméletek alapján – óriási fejlődés tapasztalható (rádiózás, radar, TV, számítástechnika stb.)

Elektromos energiát például nem csak villamos forgó gépekkel lehet előállítani, hanem mozgó alkatrészt nem tartalmazó áramkörökkel is. Ezeknek az áramtermelő konvertereknek az első megalkotója Nikola Tesla volt, aki az USA 512340 számú szabadalmával az elektromágneses tekercset (Tesla tekercset) szabadalmaztatta, majd a 645576 számú szabadalommal az éteri, vagy vákuum energia átalakító rendszert. Az 1. ábra szemlélteti a Tesla tekercset, amely lényegében egy síkba tekert szolenoid.

Tiv_1 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

1. ábra. A Tesla tekercs

Ezzel az elrendezéssel az elektromos mező eloszlását változtatta meg a hagyományos tekercsekhez, szolenoidokhoz képest.

Verebély László: Villamos erőátvitel (Műszaki Kiadó 1960) című könyvben az 506. oldalon ismerteti a Tesla transzformátort, amellyel kb. 30 000 Hz frekvencián több millió volt feszültséget lehet előállítani. A transzformátor kapcsolási ábráját a 2. ábra, a rezgőkörének lengéseit pedig a 3. ábra szemlélteti.

Tiv_2 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

2. ábra. A Tesla transzformátor kapcsolási rajza

Tiv_3 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

3. ábra. A 2. ábrán ismertetett kapcsolás rezgései. A transzformátornál, ha szoros csatolást alkalmazunk, az energia lebegésszerű jelenség során ide-oda leng a két rezgőkör között.

A rádiótechnikában, televízió technikában ismertek a rezgőkörök, melyek lényegében egy kondenzátor és egy szolenoid soros vagy párhuzamos kapcsolásával valósíthatók meg. Horváth-Molnár: Általános rádióvétel technika (Közlekedési Kiadó 1954) című könyv 59. oldalán ismertetik a csatolt rezgőköröket, melyeket a 4. ábra szemléltet.

Tiv_4 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

4. ábra. A csatolt rezgőkörök fajtái

Az induktívan csatolt rezgőkörök kapcsolási ábráját az 5. ábra, a feszültség és frekvencia függvénykapcsolatokat pedig a 6. ábra szemlélteti.

Tiv_5 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

5. ábra. Induktívan csatolt rezgőkörök

Tiv_6 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

6. ábra. Az 5. ábra kimeneti feszültsége (Uki) a frekvencia függvényében

A 6. ábra szerinti 3. számú görbe azt az állapotot jelzi, amikor a csatolási tényező eléri a kritikus csatolási értéket. Ennél nagyobb csatolási tényező esetén a görbe teteje behorpad.

Egy párhuzamosan kapcsolt tekerccsel és kondenzátorral létre lehet hozni külső energia befektetés nélküli elektronáramlást abban az esetben, ha ezt a párhuzamos LC kört rezonanciafrekvencián üzemeltetjük. Ez a kör azonban nem alkalmas energiatermelésre, mert a rezgőkör ohmos ellenállása folytán néhány százaléknyi veszteség keletkezik. Ezt a veszteséget az áramkör a csatlakozópontokra kötött külső áramforrásból fedezi.

Ezt a gerjesztő feszültséget viszont akár egy antennából nyerhető néhány mikrowattnyi energia is képes ellátni!

A Tesla féle konverter alapáramköre (2. ábra) annyiban tér el a szokványos párhuzamos LC köröktől, hogy itt csak a nagy kapacitású kondenzátor volt közvetlenül a gerjesztést végző antenna és a földpont közé kapcsolva, a párhuzamosan kötött induktivitás a detektornak nevezett sajátos egyenirányító diódán keresztül csatlakozott az antennához.

Bár az említett szabadalmi leírásokban sem Teslánál, sem a Moray féle csak töredékes információkban nem szerepelnek az általuk bemutatott készülékekről magyarázatok, azonban a fenti irodalmak alapján következtetni lehet a működésükre.

A Tesla konverter, illetve a Moray készülék valószínű működése

A hasznos jelet, illetve a hasznosító áramot a transzformátor elv alapján az LC kör tekercsével mint primer tekerccsel induktív csatolásban levő szekunder tekercs vezeti el a rendszerből.

Mivel az így nyert áram energiatermelés szempontjából még nem számottevő, ezt a primernek nevezett egységet további fokozatok követik.

A kaszkádba (láncba) kapcsolt fokozatok a gerjesztő feszültséget egymástól kapják, míg végül a sorozatos feszültségfeltranszformálás következtében akkora energia keletkezik, amekkora képes mondjuk egy családi ház teljes villanyáram szükségletének a fedezésére.

A követő fokozatokban a villamos energia visszaáramlásának megakadályozását hideg katódos elektroncsövek biztosították. Ezek az alkatelemek már közönséges diódákhoz hasonló rádiólámpák voltak, hiszen a nagyfeszültségű feltranszformálás következtében a további fokozatok gerjesztésénél már nem volt jelentősége annak a néhány tized voltos veszteségnek, amelyet ezeknek a szokványos diódáknak a küszöbfeszültsége okozott.

Bár a szabadalmi leírásokból illetve irodalmakból nem derülnek ki a méretezési elgondolások, de a működtetési megfontolások miatt valószínű, hogy mind a primer áramkör, mind a követő áramkörök R-C elemeinek az értékét úgy kell megválasztani, hogy a rezgőkörök rezonanciafrekvenciája megegyezzen az éter meglehetősen magas – feltehetően 3 és 5 GHz közötti – rezgési frekvenciájával.

A 7. ábra szemlélteti az un. parametrikus rezgőkör egyszerű kapcsolási rajzát, amelyet Simonyi Károly: Elektronfizika című könyve részletesen ismertet. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a rezgőkörbe kapcsolt változtatható kapacitású kondenzátorral a rezgőkört erősítőként használhatjuk.

Tiv_7 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

7. ábra. A parametrikus rezgőkör kapcsolási rajza és jelleggörbéje

Itt kell még megemlítenünk azt a ma már közismert diódafélét – az alagútdiódát – amely olyan n-tipusú adalékanyagokkal erősen szennyezett nagyfrekvenciás dióda, amely arról nevezetes, hogy a rajta átfolyó áramnak nem kell leküzdenie a félvezető technikában küszöbfeszültségként ismert néhány tized voltos feszültséggátat, így segítségével veszteségmentes egyenirányítás valósítható meg. Mint a fenti irodalmakból kitűnik, a Tesla és Moray féle készülékek primer rezgőkörét egy csöves egyenirányítóval oldották meg. (lásd a Tesla transzformátort a 2. ábrán)

Jelen találmányban – amennyiben energiakicsatolás a célunk – a Backward vagy Gunn diódák használata célszerű a primer (gerjesztő) rezgőkörben, mivel ez megakadályozza az energia visszaáramlását a kicsatolandó rendszerbe.

A 8. ábrán a Tesla tekercsből alkotott rezgőkör jelölését szemléltetjük azzal a megjegyzéssel, hogy az SL jelölés a SÍKTEKERCS INDUKTIVITÁS jelölését szolgálja. A 8. ábra egy antennáról gerjesztett, alagútdiódával egyenirányított primer síkspirál rezgőkört ábrázol.

Tiv_8 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

8. ábra. Antennáról gerjesztett és alagútdiódával egyenirányított primer síkspirál rezgőkör

A témával kapcsolatos elméleti és gyakorlati okfejtéseket, megközelítéseket Solymár László: Elektromágneses térelmélet és alkalmazásai (Műszaki Kiadó 1980) és Nagy Károly: Elektrodinamika ( Tankönyvkiadó 1968) című könyvei tartalmazzák.

Egely György: Tértechnológia I,II,III című kötetek tartalmazzák a szimmetriákkal, a nullponti energiákkal, a sztohasztikus elektrodinamikával, a vákuumenergiával illetve a lineáris és nemlineáris rendszerekkel, spin térrel kapcsolatos gyakorlati és elméleti kérdéseket, melyek igen fontosak jelen találmány megértése szempontjából.

Vajda János: Az energiatétel sérülése hullámterekben című könyvében (Budapest 1998) a 18. oldalon az alábbiakat írja:

  • "ha az A zárt felülettel határolt V térrészben elhelyezett több forrásból származó elektromos hullám egyidejűleg létezik, és az egyes forrásokra az energia megmaradás tétele külön-külön érvényes, akkor:
  • abban az esetben, amikor a forrásoknál a frekvenciák azonosak (koherens táplálás), akkor a térbeli adottságoktól és elektromos jellemzőktől függő nagyságú és előjelű különbözeti teljesítmény, illetve különbözeti energia is keletkezik, így általánosan nem érvényes az energia-megmaradás tétele, ugyanis ilyenkor a megmaradási tétel csak speciális esetekben (pl. két hullám esetén merőleges polarizációval) teljesülhet."

Amennyiben tehát olyan tereket hozunk létre, ahol sérül az energia-megmaradás tétele, ott energiát nyerhetünk (vagy veszthetünk !)

A 32 oldalon ezt olvashatjuk:

"A Maxwel egyenletek vizsgálata során az energiatétel sérülése egyenesen következik. Bizonyított tény: az energiatétel posztulátumként nem elfogadható, ugyanis bizonyos körülmények fennállása esetén különbözeti teljesítmény ill. energia keletkezhet, ami a körülményektől függően lehet zérus, lehet többlet, vagy lehet hiány is."

A 33. oldalon pedig ezt:

"A Maxwel egyenlet több hullám esetén az elvégzett vizsgálatok és bizonyítások értelmében igazolják annak a lehetőségét, hogy az elektromágneses terek kedvező struktúrájának a terek forrásainak megfelelő kialakításával a rendszerbe betáplált teljesítményeken és energiákon felül többletteljesítményt és többletenergiát lehet létrehozni.

Markáns eltérés található az élővilág és az emberi technológia szerkezeti anyagainál, ha a struktúrát vizsgáljuk. Az élővilág szinte mindenütt helikális, spirálszerű módon szerveződik s ennek teljesen eltérő szimmetriatulajdonságai vannak, mint az emberi technológiában használt kristályrácsoknak. A 9, 10. ábrákon látszik például egy DNS molekula (kromoszóma) szerkezete, amely nem csak simán, egyszeresen csavart spirál, hanem többszörösen felcsavart spirál."

Tiv_9 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

9. ábra. Egy DNS molekula kromoszóma szerkezete

Tiv_10 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

10. ábra. Többszörösen felcsavart spirál

Ezen tulajdonságokat először Crick és Watson fedezték fel, majd ezekre építve ma már igen nagy kutatási kapacitások foglalkoznak a géntechnológiával, klónozással, stb. Lásd Paul Stratern:Crick és Watson (Heuréka 2001) című könyvét.

A DNS felfedezése a század közepén teljesen új tudományt teremtett. Ez volt a molekuláris biológia, amely elkezdte megfejteni magának az életnek a titkait.

A molekuláris biológia a XX. század második felének magfizikájává vált. Nemcsak a DNS, hanem egyszerűbb szerves molekulák is mutatnak kiralitást, azaz forgási tulajdonságot, amit az élettelen világban a fémrácsoknál nem találunk meg. A keményítőmolekuláknál például a glükóz részek kapcsolódnak össze (maltóz) 1-4 kapcsolódással. A hosszú láncmolekula csavarmenetszerűen feltekeredik un. Helix konformációt alkotva. A keményítőmolekuláknak ez a csavart láncból kialakult cső szerkezete magyarázza meg azt a tulajdonságát, hogy jódoldattal kék színeződést ad. Az apoláros jódmolekulák éppen beleférnek a keményítőcsövek üregeibe, ahol van der Wals erők rögzítik őket. Hasonló a helyzet a cellulóznál is.

Lényeges különbség van az áram vezetésének módjában az élő és élettelen világban.

Az élővilágban, miközben egy töltés halad, közben forog is. Az élettelen világban a fémek kristályrácsaiban egy töltés csak véletlenszerűen bolyong, miközben halad, de nem forog.

A Tértechnológia, valamint a máshol megemlített könyvek alapján felismertem, hogy amennyiben elektromos, vagy elektromágneses terek segítségével olyan elrendezéseket, készülékeket hozunk létre, ahol a szimmetriák csökkentésével nemlineáris terekben a töltést forgó mozgásra kényszerítjük, olyan jelentős fizikai effektusokat hozhatunk létre, amelyek az élővilágban természetesek, de ma még a tudomány nem talált rájuk magyarázatot, vagy még csak elméletben lehetségesek.

Mai ismereteink szerint a töltés mozgásának szimmetriája alapvetően fontos.

Egy álló elektromos töltés körül csak elektromos tér létezik, a mozgó töltés körül viszont mágneses tér is keletkezik. A mai elektrodinamikában a forgás teljesen hiányzik, sőt mágneses töltést sem találunk. A mágneses töltést már régóta keresik, hiszen akkor lennének az elektrodinamika egyenletei tökéletesek, szimmetrikusak, ha létezne mágneses töltés is. (Lásd Ehrenhaft ill. V. Michailov kísérleteit, akik igazolják létezésüket.)

A mágneses töltés és az áramlásukkal létrehozott mágnes áram olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyeket az élővilág valószínűleg effektusaiban használ és a töltésforgatáson alapuló effektusok az élőlények csavarszerűen felépített, spirális tulajdonságaiból adódnak.

A forgatás miatt új típusú terek, mezők léphetnek fel, melyeket néha "spin" térnek, vagy "torziós" tereknek, mezőknek neveznek.

A Georgiai Technológiai Intézetben például számításokat végeztek arra, hogy az elektromágneses hullámok képesek olyan erőtér létrehozására, melyek a testeket el tudják mozdítani (spin tér). Hanghullámok segítségével bonyolult irányítástechnikai módszerekkel 2001-ben a szakembereknek sikerült kisebb szilárd testeket felépíteniük.(Népszabadság 2003)

A találmány ismertetése

A fenti irodalmak felsorolásában röviden ismertettem a Tesla tekercset, amely nem más, mint egy síkban feltekert spirális szolenoid, azaz elektromágnes (lásd az 1. ábrát).

Kétféle kialakítása lehetséges a szabadalomban feltüntetett módon. Ennek gyártástechnológiai, illetve mágneses erőtér szempontjából lehet jelentősége.

A találmány elvi vázlatát a 11. ábra szemlélteti.

Tiv_11 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

11. ábra. A sík rezgőkör

Készítsünk a fenti induktivitásból (SL) (3) illetve egy síkkondenzátorból (C) (4) olyan rezgőkört, melynek méretezése, elektronikus paraméterei, jósági tényezői, egyenleteit stb. a "Rezgőkörök, rezonáns rendszerek vizsgálata" című BME Internetes oldalain megtalálhatók.

Helyezzük el ezt az egyszerű rezgőkört egy sík szalagon (1), szigetelőn, vagy egyéb – pl. elszigetelve egy vagy két fémes – szalagon a kívánt hatásnak megfelelően.

(Itt jegyzem meg, hogy ha egy változó frekvenciájú mágneses erőtérbe megfelelő fémes lemezt helyeznek, a fém a rá jellemző frekvencián hullámokat bocsát ki. Így működik az ultrahang, a radar stb.)

A 11. ábra szerint ez egy párhuzamosan kapcsolt rezgőkör. Természetesen sorba is kapcsolhatjuk az elemeket, igy soros rezgőkört kapunk. Az ábrán a (2)-vel jelzett kapcsolással gerjeszthetjük a rezgőkört. A spirális szolenoid lehet kör keresztmetszetű, vagy lapos, szalagvonal alakú (Solymár László: Elektromágneses térelmélet és alkalmazásai, 173. oldal – rezonátorok). A tekercs és síkkondenzátor méretei az alkalmazott frekvenciától, egyéb paraméterektől, gyártástechnológiától függ. A mai miniatürizált nanotechnológiákkal, modern gyártástechnológiai eljárásokkal (fémpárologtatás, egyéb vegyi és elektrokémiai eljárásokkal, az integrált áramköröknél használatos fejlesztéseknél) nem jelent problémát az igen kis méretű és igen jó jósági tényezőjű rezgőkörök kialakítása.

A fenti irodalmakban, valamint tanulmányainkból ismeretesek a csatolt rezgőkörökkel kapcsolatos megoldások. A 4. ábrán az 1, 2 kapcsolásoknál induktívan csatolt rezgőkört, a 3, 4 kapcsolásoknál pedig a kapacitívan csatolt rezgőköröket szemléltettem.

A 12. ábra kondenzátorral csatolt rezgőkörének spirális, síkba elrendezett megfelelője a 13 ábrán látható.

Tiv_12 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

12. ábra. Kondenzátorral kapcsolt rezgőkörök

Tiv_13 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

13. ábra. A 12. ábra síkban történő elhelyezése

A kivitelezés szempontjából érdekes egyik megoldást a 14. ábra szemlélteti.

Tiv_14 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

14. ábra. A 12. ábra síkban történő elhelyezésének egy másik lehetősége

Tiv_15 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

15. ábra. A 14. ábrán mutatott kialakítás kaszkádokba rendezve

Tiv_16 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

16. ábra. A 15. ábrán bemutatott szalag spirális alakban történő tekerése

A bevezetőben leírt feltételezett kaszkád kapcsolásba helyezett rezgőkör lánc kialakítása érdekében az induktív módon csatolt rezgőkör lánc megoldása a 17. ábrán látható.

Tiv_17 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

17. ábra. Induktívan csatolt rezgőkör lánc

A kapcsolási rajz az 5. ábrán, valamint a 18. ábrán látható.

Tiv_18 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

18. ábra. A kaszkádok kapcsolási rajza

A 17. ábrán feltüntetett elrendezés lényegében kapacitívan csatolt spirális rezgőkörök (2) induktív csatolással kialakított lánca. Az induktív csatolás ez esetben úgy valósul meg, hogy a hordozó szalag (3) egyik oldalán lévő spirális induktivitással szorosan csatoljuk az alul elhelyezett másik csatoló induktivitást, azaz paralel rezgőkör láncot.

Ebben az esetben tehát csak a rezgőkörökben van elektromos rezgőáram, mely a síkbeli induktivitáson mágneses erőteret gerjeszt, míg a szalag vonalában mágnes áram alakul ki, hiszen nincs az egyes rezgőkörök között fémes vezető kapcsolat, ahol az elektronok áramlása kialakulhatna.

Simonyi: Elektronfizika című könyve a 316. és 317. oldalon vizsgálja a sorba kapcsolt paralel körök, valamint a paralel kapcsolt soros körök impedanciáját, pólus és zérus helyeit. Ezekben a kapcsolásokban az egyes rezgőköröket fémes kapcsolat köti össze. A 317. oldalon az alábbi megállapítást teszi:

"A paralel rezgőkör elfajulhat egyetlen induktivitássá vagy egyetlen kondenzátorrá, az ezeknek megfelelő pólus a nullánál vagy a végtelenben lesz."

Az előzőleg leírt csatolt rezgőkör láncra vonatkozó elméleti kitanításokat nem találtam az irodalomban, ugyanis itt a rezgőkörök csatolva vannak, de nincsenek vezetővel összekötve.

A 19. ábra az induktívan csatolt rezgőkör lánc kapcsolási ábráját mutatja úgy, hogy a szalag első gerjesztő rezgőköre egy parametrikus rezgőkör.

Tiv_19 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

19. ábra. Induktív csatolás, ahol a szalag első gerjesztő rezgőköre egy parametrikus rezgőkör

Ezzel tehát az egész szalag rezgőkör láncát rezgésbe lehet hozni úgy, hogy a rezgőkörök között nincs elektromos fémes kapcsolat. Ezáltal induktív módon csatolt mágnes áram alakulhat ki s megfelelő rezonáns frekvencián az egész szalag rezeg, pulzál, lebeg. Az egyes rezgőköröket a mágneses fluxus köti össze, tartja láncban.

A rezgőkörök méretezésével kapcsolatban az említett irodalmakban megfelelő kitanítás található. A Maxwel és a Laplace egyenletek egyértelműen érvényesek a rezgőkörnek, mint önálló egységeknek a méretezése során. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a láncban terjedő hullámmal (mágnes árammal) kapcsolatban, hiszen az egyes rezgőkörök szoros csatolása révén a lebegés jelensége lép fel a 6. ábrán feltüntetett (5) görbének mint csatoló rezonanciagörbének, frekvenciagörbének a megjelenésével. Mivel az induktív csatolásokkal nincs elektromos áram, igy minimális az ellenállás, (csak a rezgőkörökben van), tehát a rendszer ohmikus veszteségei igen kicsik, a jósági tényező igen jó, a veszteség minimális és nem melegszik a rendszer.

A láncban kialakuló mágneses hullámok kialakulását a 20. ábra szemlélteti a mechanikából vett példa alapján, ahol rugók és tömegek sorba kapcsolt láncának viselkedését ábrázoltam.

Tiv_20 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

20. ábra. A láncban kialakuló mágneses hullámok kialakulása a mechanikából vett példa alapján

A 21. ábrán szemléltettem az egyes rezgőkörök csatolása során kialakuló hullámokat.

Tiv_21 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

21. ábra. Az egyes rezgőkörök csatolása során kialakuló hullámok

Ennek a hullámnak a kialakulása hasonló a tengeren kialakult hullámokhoz, ahol az egyes vízrészecskék körmozgása modulálja, gerjeszti a jóval nagyobb hullámhosszúságú hullámok kialakulását. A hullámok frekvenciájára, a hullámhosszakra, valamint amplitúdóira vonatkozó kitanításokra a felsorolt irodalmakban, elsősorban a Tértechnológia I,II kötetben kaphatunk kitanítást. Ezek a hullámok a bemenő frekvenciák al- vagy felharmonikusai lehetnek.

A rezgőkörök sík spirális tekercsei menetszámának változtatásával a transzformátor hatás érhető el (lásd Tesla transzformátor), így a bemenő feszültség többszöröse érhető el a szekunder lánc végén, ha ezt a célt tűzzük magunk elé.

Annak érdekében, hogy a mágneses tér (amely lehet nem lineáris is, hiszen a bemenő gerjesztő feszültség is lehet nem lineáris) szimmetriáit csökkentsük, hogy például kellő szimmetriacsökkentéssel energiatöbblethez jussunk, (lásd Egely: Tértechnológia II) megfelelő elrendezéssel forgó, örvényes mágneses tereket kell létrehoznunk.

Ezt a célt a találmány szerint úgy érhetjük el, hogy a szalagokban az előzőek szerint kialakított mágneses hullámokat forgó, örvénylő mozgásra kényszerítjük. Ezt a szalag spirális pályára való tekerésével érhetjük el, amelynek egyik kivitelezési formáját a 22. ábra szemlélteti – az élővilág kromoszómáinak mintájára.

Tiv_22 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

22. ábra. A 17. ábrán bemutatott szalag spirális alakban történő tekerése

A kromoszómák kialakításának megfelelően a spirálisan feltekert szalag tehát a benne gerjesztett körláncban kialakult hullámokat spirális pályára vezeti úgy, hogy az egyes menetek érintkezési pontjaiban is kialakulnak mágneses csatolások, indukciók, ami által örvényes mágneses terek alakulhatnak ki, elősegítve ezzel a részecskék forgó mozgását. Ebben az esetben teljes a szimmetriavesztés.

A 22. ábrán a (3)-al jelzett spirál kialakítása, gyártása miatt a spirál elemeit körcikkek sorozatával is ki lehet alakítani.

A (2)-vel jelzett szalagnál dupla szalagot is lehet alkalmazni a csatolási módnak megfelelően, melyre a 23. ábra mutat példát, ahol az egyik szalag primer rezgőköreit a másik szekunder oldal rezgőköreivel csatoljuk. Itt a mágnes áram tehát "cikkcakk"-ban halad, vagy két "sínen", szalagon.

Tiv_23 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

23. ábra. Az egyik szalag primer rezgőkörei a másik szekunder oldal rezgőköreivel vannak csatolva

A 23. ábrán (3) mutattam be azt is, hogy a szalagok spirális feltekerése megoldható síkban való "korong" szolenoid kialakításával.

Ilyen elrendezésre vonatkozó példát a 24. ábrán is láthatunk. (Ekkor nem történik teljes szimmetriavesztés, hanem csak részleges.)

Tiv_24 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

24. ábra. Spirál kialakítása síkban való "korong" szolenoidként

A 24. ábra egy olyan elektromos áramot kicsatoló készüléket mutat, ahol a (3) jelű korong szalag tekercs által keltett mágneses térbe egy (2)-vel ill. (4)-gyel jelzett hagyományos tekercset ( transzformátort) helyezünk az (5) vasmaggal együtt kicsatolva.

Az ábra felső, (1)-gyel jelzett bemenő részén egyik megoldási módként a gerjesztés megoldására fotocellával gerjeszthető (fény transzformáció) kromoszómát ábrázoltam.

Természetesen a gerjesztés lehet antennával is. (Állítólag ilyen forgatható antennával táv-hallgatózott Moray is. Vákuum, vagy térenergia kicsatolás?)

Amennyiben ezt a spirális elektronikus kromoszóma szalagot még egyszer spirálisan helix szerűen feltekerjük, akkor még egy szimmetriáját csökkentjük a rendszernek és nagy valószínűséggel kialakul az örvénylő mágneses tér, azaz a spin tér.

A tér erőssége és effektusai természetesen az elrendezéstől, a spirál hosszától, a bemenő gerjesztő frekvenciáktól, a transzformációs kialakításától, és még igen sok tényezőtől függ. Erre vonatkozóan csak kísérletezéssel és hosszas számításokkal lehet választ adni.

A 16. ábrán ugyan ez az elrendezés látható azzal a különbséggel, hogy a kapacitívan csatolt spirális rezgőkörök csatoló kondenzátorát (2) a 13. ábrának megfelelően a spirális kromoszóma közepébe helyeztem, mintegy összekapcsoltam a teljes kromoszómát ezzel az egy csatoló kondenzátorral, így a teljes rendszer együtt rezeg, pulzál, miközben a spiráltekercsek egymás közt bonyolult örvényes mágneses tereket hoznak létre.

A fenti elrendezésekben a szinergetikának, mint a rendszerek együttműködési tudományának nagy jelentősége van.

A 25 ábrán szemléltettem azt az esetet, amikor két kromoszóma spirál csatolási tényezőjének a változtatására, a transzformációs tényezők növelésére (vagy csökkentésére) egy forgókondenzátorhoz hasonló elrendezést ábrázoltam.

Tiv_5F25 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

25. ábra. Két kromoszóma spirál csatolási tényezőjének a változtatására szolgáló forgó kondenzátorhoz hasonló elrendezés

A 25. ábra alapján az (1) jelű stabil gerjesztett primer kromoszómába a (2) jelű (4) ponton elforgatható szekunder kromoszóma spirált be vagy kiforgatva változtatni tudjuk a spirálok csatolási felületét, változtatva ezzel a spirálok körül kialakuló tereket is.

A 26 és 27 ábrán sorosan kapcsolt spirális körök párhuzamos csatolása látható.

Tiv_26 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

26. ábra. A sorosan kapcsolt spirális körök párhuzamos csatolása

Tiv_27 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

27. ábra. A sorosan kapcsolt spirális körök párhuzamos csatolása

A 28. ábrán a hatszög alakú kémiai kötést, a 29 ábrán a cellulóz molekula elrendezésnek megfelelő kialakítást szemléltetem. (lásd kémiai tanulmányok molekula szerkezetekre)

Tiv_28 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

28. ábra. Hatszög alakú kémiai kötés modellezése

Tiv_29 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

29. ábra. A cellulóz molekula elrendezésnek megfelelő kialakítás

Hogy ezen elrendezések milyen effektusokat gerjesztenek, arra természetesen nincs semmilyen adatom.

A 30. ábrán Solymár László: Elektromágneses térelmélet és alkalmazásai című könyv 173. oldalán található rezonátorokat tárgyaló szalagvonalat, mint hullámvezetőt, a 31. ábrán az elektromos térerővonalakat, a 32. ábrán a két szalag vezető (kromoszóma síkspirál) közti térerő eloszlást, a 33. ábrán pedig a szalagvonal alaplemez, mint kondenzátor fegyverzetekre elhelyezett (1)-el jelzett szalagvonal síkspirált helyeztem másik elrendezési módként.

Tiv_30 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

30. ábra. Szalagvonalat, mint hullámvezető

Tiv_31 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

31. ábra. Az elektromos térerővonalak

Tiv_32 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

32. ábra. A két szalag vezető (kromoszóma síkspirál) közti térerő eloszlás

Tiv_33 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

33. ábra. Szalagvonal síkspirál

A 33. ábrán a (2) jelű a kondenzátor fegyverzete, a (3) a szigetelés, az (1) jelű pedig egy négyszögletes (a * b) hullámvezető üregrezonátor. (Mint a radarnál, lézernél stb.)

A rája és más halak "elektromos" szervei felépítésükben hasonlítanak a galvánelemekre. Számos oszlopokba rendezett lemezből tevődnek össze, (a lemezek sorosan vannak összekötve), amely oszlopok egymás mellett több sorban vannak elrendezve. Az elemek összekötése párhuzamos. Minden lemezt szigetelő anyag fed.

A 34. ábrán a fenti elrendezésű kromoszómát ábrázoltam, amely működésében hasonló lehet a rája elektromos szervéhez.

Tiv_34 8.12. Fiser Tivadar: Elektronikus kromoszóma

34. ábra. A rája elektromos szervéhez hasonló elrendezésű kromoszóma

A (2) jelü a kondenzátor lemezei, az (1) jelű pedig a síkspirál, mindezek oszlopba rendezve.

A 34. ábra azt az esetet mutatja, amikor üregrezonátorral helyettesítjük a síkspirált. Elképzelhető egy olyan kivitel is, amikor a sík spiráltekercs egy szélei felé szélesedő üregrezonátor – csigavonal rezonátor.

Az elektronikus kromoszóma megvalósításával gondolom nem kell bizonyítanunk a gyakorlati hasznokat. Csak az energiatermelés területén, a vákuumenergia (kozmikus zaj) megcsapolásával, vagy egyéb kiapadhatatlan energiaforrások kicsatolásával szinte beláthatatlan biológiai, műszaki, technológiai stb. előnyök származhatnak.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás