2019 július 17 - szerda
Kezdőlap > 8. AZ OLVASÓK ÍRTÁK > 8.36. Zoltán: A napenergiáról

8.36. Zoltán: A napenergiáról

Zoltán a napenergia egy szokatlan alkalmazásáról ír a következő sorokban.

Kevéssé ismert, hogy a napnak a fénysugárzás mellett rádióhullámú sugárzása is van, a normál rádióhullámokkal nem foglalkozunk, túl alacsony teljesítményűek. Más a helyzet a kioltott bifiláris sugárzással. Ezeket bifiláris tekerccsel a méret különbözősége miatt fogni nem lehet. Minden ilyen sugárzás azonban befolyásolja az atom elektronpályáit, közelebb vagy távolabb víve őket a magtól, a tér milyenségétől függően. Tehát egy elektromágneses néhány millió voltos nyomáshullám alakul ki. Mi a nap középső rétegének sugárzását használhatjuk fel. Ha építeni akarunk egy vevőt, először nekünk kell előállítanunk egy legalább 1,5-2 millió voltos nyomáshullámot. Erre kitűnő lehetőség a Tesla által kiagyalt sík spirális tekercs. Azonban ezt tovább lehet fejleszteni úgy, hogy toroidális spirált használunk.

A külső primer tekercs pl. 100 menetes toroid, és van vele sorba kötve egy 98 menetes toroid ellentétes tekercselési iránnyal. Mi történik ekkor, ha a szekunder egyező menetszámú és rákapcsolunk 30 000 V 100 kHz körüli feszültséget? A szekunder oldalon 600 V indukálódik, de közel 30 000 V-os elektromos nyomás lesz a tekercsben. Ha a szekunder toroid spirál szélesebb (hosszabb a vezeték), de a primer csak egy lap, el lehet érni, hogy 30 000 V-os feszültség és 3 millió voltos elektromos nyomás legyen a vezeték két szélén. (Ezt amúgy elektrogravitációs eszközökben is fel lehet használni.)

Tehát van 3 millió volt elektromos nyomásunk. Ezt rávezetjük egy néhány cm-es kondenzátor lapra, néhány cm vastag kerámia dielektrikummal. A dielektrikum két erős mágnes között van és egy bifiláris tekercs (ez a kimenet csatlakozik hozzá egy kapcsolóval, ami lehet FET vagy elektroncső) veszi körül. A kondenzátor egyik végére egy néhányszor tíz méteres antenna csatlakozik. Kell még egy detektor, hogy megállapítsuk a hullám pozitív illetve negatív periódusát. Pozitív periódus = összenyomott elektronpályák. A detektor ugyanaz a kondenzátor tekercs rendszer, ami a kimeneten van, csak kisebb és kettő van belőle. Ezt pár ezer volttal, de nem magas nyomással meghajtjuk. Lényegében ez egy komparátor, feladata az, hogy megállapítsa, melyik félperiódus érkezik a napból éppen adott frekvencián.

Ha összenyomott félperiódus van, akkor bekapcsolja a nyomástranszformátor teljesítményét (néhányszor tíz watt), ilyenkor a kimenet zárva van. Ha negatív periódus van, akkor rövidre zárja az alacsony ellenállású kimeneti terhelést, ilyenkor a napból érkező nyomáshullám végez munkát. Ezek a sugarak igen áthatoló képesek, alacsony teljesítmény veszteséggel a Föld túlsó oldalán is foghatók. Másfél millió volt nyomás alatt ne próbálkozzunk, a nyomástranszformátort sajnos méretezni kell.

Plazmacsővel is lehet nyomástranszformátort építeni, ez még jobb, viszont nehezen beszerezhető és elkészíthető.

Még az is elképzelhető, hogy ezek a sugarak a nap fénykibocsátó teljesítményénél is erősebbek. A készülék gond nélkül visszacsatolható, a magasfeszültség miatt "megszaladni" sem tud. Moray néhány elejtett mondata (nem túl pontosan): "A sugarak forrása a nap. Éjjel az energia mennyiség kisebb."

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás