Farkas A RotoVerterrel végzett pár kísérletet, s az eredményeit ismerteti ezen az oldalon.
A Rotoverter dokumentációja több részből áll. Van egy igen gyakorlatias rész is, illetve egy későbbi elméleti rész is, ahol a forgó (mozgó) alkatrészeket tartalmazó, és mozgó alkatrészeket nem tartalmazó energia ÁTALAKÍTÓ berendezéseket is tárgyalja. A szerző (Hektor) szerint a sokak által emlegetett RE (Radiant Energy) vagy magyarul Sugárzó Energia, SE az egy nagyfrekvenciás váltakozó áramként jelenik meg.
"RE = AC in RF mode"
De NEM ez a kulcs az energia "termeléshez", ami egy TRANSZFORMÁCIÓ, egy átalakítás. A RotoVerter és a TransVerter befogja a környezetben lévő háttérzaj formájában lévő energiát, és ez elektromos energiaként jelenik meg a kimeneten. Ez (és nem csak ennél a berendezésnél) a berendezés lehűlésével kezdődik, de ha fokozzuk a teljesítmény kivételt, más furcsa hatások is felléphetnek. Az, hogy a transzformáció maga hogyan megy végbe, arról csak találgatások vannak. A berendezést rezonanciára kell hangolni. Fontos, hogy a mágneses és elektromos energia periodikusan átalakuljon. Fontos, hogy az átalakító ANYAGot tartalmazzon, jelen esetben a vasmagot, mert a vasmag telítődése (és nemlineáris effektusa) is fontos részét képezi az átalakításnak. Minél nagyobb nemlineáris effektust kell létrehozni a vasban, a lehető legminimálisabb energia befektetéssel. Na ehhez kell a rezonancia, a pontos hangolás, és a terhelés és a forrás illesztése (ezért emlegeti Hektor az RF ismereteket, mert azokat kell itt alkalmazni: pl. impedancia illesztés).
1. ábra. A RotoVerter
A RotoVertert 2 db Hajdú gyártmányú mosógépmotorral próbáltam ki. Ezeknek kettős tekercselése van, ami két különböző fordulatszámot tesz lehetővé. Az U1 V1 W1 háromfázisú kapcsokon a lassú, az U2 V2 W2 kapcsokon a gyorsabb fordulatra készített tekercselés köthető be. A gyorsabb fordulat az 2800 körül van, azért nem 3000 – ami a hálózati frekvenciából adódna – mert az aszinkron motornak van egy szlipje, azaz a forgórész mindig le van maradva az állórész forgó mezejéhez képest.
A háromfázisú tekercselést gyárilag is egy fázisról működtetik. A gyakorlatban még úgy is elindul a motor, hogy nem kötünk rá segédfázis kondenzátort, de ilyenkor a nyomatéka harmatgyenge és induláskor kézzel be kell lökni a motort. A segédfázis kondenzátor egy fázisban eltolt áramot biztosít neki, így egy kvázi forgó mező alakul ki a motorban, ami viszi a forgórészt.
A RotoVerter elsődleges meghajtója "primary mover" abban különbözik, hogy a segédfázis kondenzátort precízen kihangolja rezonanciára, illetve egész pontosan a rezonancia közelébe, hogy ha megterheljük, akkor kerüljön pont rezonanciába. A motor üresjárati áramfelvétele DRASZTIKUSAN leesik. A kondenzátort kisebb kondikkal párhuzamosan kötve kell kihangolni, nekem egy 2 mF-os és 3 db 1 mF-os kondenzátorral sikerült elérnem rezonanciát.
2. ábra. Az első kísérlet kapcsolási rajza
3. ábra. A kondenzátorok
Finomhangoláshoz (1 mF-onként) jó például a mikrosütők nagyfesz. kondenzátora. Nagyobb értékű kondiknak az ún. motorüzemi kondenzátort használjunk, esetleg olyat, ami fénycső vagy higanygőz armatúrákban van fázisjavító kondenzátorként.
A motor teljesítménye RV üzemmódban kisebb. Ezt én is tapasztaltam, kb. fele-egyharmada az eredetinek. Ezért használ a szerző 4-5 lóerős motorokat. És ráadásul nagyobb feszültségűt. Nem szabad, hogy a vasmagjuk alapból telített üzemmódba menjen, ezt a későbbi rezonáns kihangolásnak kell megtenni.
Én nem tudtam nagyobb feszültségű motort használni, de akinek van csillag-delta átkapcsolható többszörös tekercselésű motorja, ami 400 V-ra is jó, azzal kipróbálhatja.
A RV üzemmódban a motor hatásfoka javul, részterhelésen nagyon, de teljes terhelésen is (ami még mindig kisebb a névlegesnél).
Az első RV motor hajt egy szintén aszinkron motorból képzett aszinkron generátort. (4. ábra)
4. ábra. A második kísérlet kapcsolási rajza
Én egy ugyanolyan motort kötöttem hozzá. Ez nem bizonyult jó választásnak. Igaz, hogy az RV doksiban két egyformának látszó motor van, de nálam, amikor felgerjesztettem a generátort, akkor gyakorlatilag állóra fékezte az első motort. Tehát ha kisebb teljesítményekkel (és rossz minőségű motorokkal) dolgozunk, a meghajtó motornak nagyobbnak kell lennie.
Az aszinkron generátor aszinkron motorból képezhető, egy külső fázistoló hálózattal. Ezek elég nagy értékű kondenzátorok, melyek nagy reaktív áramokat folyatnak a tekercseken, méghozzá úgy, hogy az ezáltal kialakuló mező lemaradjon a forgórésztől. Így a forgórész mindig fog metszeni erővonalakat, és áramot indukál, akkor is, ha nincs benne mágnes. Érdekes nem? Az egyszerűbb, olcsóbb aggregátorok generátorai is hasonlóan működnek.
A kezdetnél a vasmagban nem mindig marad elég remanencia a felgerjesztéshez, így egy pillanatra mágneses teret kell kelteni a motorban. Egy pillanatra 12V-ot kell kötni valamelyik két tekercs kapcsa közé.
Ezek után, ha felgerjed a generátor, elkezdi terhelni a tengelyt, és villamos teljesítményt vehetünk ki belőle. Ha túlterheljük (pl. rövidre zárjuk, vagy ráteszünk egy 1 kW-os izzót), legerjed és nem ad villanyt. Ekkor újra fel kell gerjeszteni egy 12 V-os impulzussal.
Én a RV üzemmódban egy 100 W-os izzóval terheltem, de a generátor azonnal legerjedt. Ennek oka az előbb említett jelenség volt, hogy nagyon befékezte a meghajtó motort. Az első motort visszakötve az eredeti 16 mF-os segédfázis kondijára, az már meg tudta hajtani a generátort, de még mindig nagyon szerény teljesítményen. A 230 V 100 W-os izzót a megadott kapcsolásban (4. ábra) kötöttem rá. Kb. 120 V-ot tudtam mérni az izzón. Így ez nem jó, nagyon veszteséges a rendszer.
5. ábra. Az izzóval terhelt RotoVerter
A másik kísérletben visszatértem az egy motoros megoldáshoz, és a "rezonáns gyűjtőt" – ahogy a szerző nevezi – párhuzamosan kapcsoltam az első motor 5 mF-os rezonáns kondijával. És lőn világosság!
Részletek a jegyzeteimből:
I.
A két motoros kísérlet, generátorral, de nem felgerjesztve:
Ube: 232 V AC
Ibe: 0,45 A
II.
A két motoros kísérlet, generátorral, felgerjesztve:
Ube: 232 V AC
Ibe: 0,96 A
Uki: kb. 120 V DC a generátor oldalon, egy 230 V 100 W izzóval terhelve. (3. ábra és 5. ábra)
III.
A második motort rajta hagytam mechanikai terhelésként, de elektromosan üresen hagytam. A rezonáns gyűjtőt az ELSŐ motor rezonáns kondenzátorával párhuzamosan raktam.
Ube: 232 V AC
Ibe: 0,71 A
Uki: 231 V DC egy 230 V 100 W-os izzóval terhelve.
Itt már gyanítottam, hogy valami nem stimmel a COP-pal! (coefficient of
performance: a hatásfokkal rokon fogalom). A motor a másikkal még mindig mechanikailag terhelve volt. (1. ábra, 6. ábra és 7. ábra)
6. ábra. A két motor mechanikailag összekapcsolva
7. ábra. A műszerek értékei
IV.
Ugyanez, de levettem a második motort, és csak az első szabadon forgott.
Ube: 232 V
Ibe: (üresjárat, izzó nélkül) 0,39 A
Ibe: (izzóval) 0,68 A
Uki: 233 V DC a 230 V 100 W-os izzón.
Számoljunk:
üresjárati teljesítmény felv. 232 V * 0,39 A = 90,48 W
izzóval terhelve: 232 V * 0,68 A = 157,76 W
izzó teljesítménye: 100 W (233 V DC van rajta)
NA EZ ÉRDEKES. A teljesítményfelvétel 157,76 – 90,48 W = 67,28 W-tal nőtt, de a leadott teljesítmény 100 W-tal!
100 / 67,28 COP=1,486
Ez bizony több.
Ellenőrző mérésekre lenne szükség, mert egy kísérlet nem kísérlet, így aki tudja, próbálja ki más, jobb minőségű motorokkal is. A bemeneti és kimeneti jellemzőket valós effektív értékmérővel kellene mérni.
A következőkben írok a TranszVerter-es kísérleteimről is.