2024 március 19 - kedd

6.1. Drunvalo Melchizedek

drunvalo1 6.1. Drunvalo Melchizedek

A kaliforniai Berkeley Egyetemen tanultam, ahol a fő tárgy a fizika volt, a kiegészítő pedig a matematika. Már csak az utolsó szemeszter volt hátra, amikor úgy döntöttem, hogy nem akarom a diplomát, mivel észrevettem valami olyasmit magukban a fizikusokban, ami taszított a gondolattól is, hogy olyan tudománnyal foglalkozzak, ami nagyon messze volt az igazi tudománytól. Ez már maga egy könyvtéma lehetne, de ennek a “miértje” ugyanaz, amiről az archeológusokkal kapcsolatban is beszélünk. A fizikusok, akárcsak az archeológusok, elfordítják a fejüket az Igazságtól, ha az túl sok változást idézne elő túl rövid idő alatt. Valószínűleg ez az emberi természet. Így hát átkapcsoltam a másik agyféltekémre és képzőművészet kezdtem tanulni. A tanáraim azt gondolták, hogy megbolondultam. “Te fel akarod adni a fizikusi végzettségedet?” – kérdezték. De én nem akartam ezt, nem kellett nekem. Ezt követően a képzőművészeti diplomám megszerzéséhez még két évig kellett tanulnom. Már az utolsó szemeszter utolsó felében jártam, mikor azon töprengtem, hogy vajon végig tudom-e ez csinálni. Nagyon elfáradtam.

Ekkor egy patthelyzet keletkezett. Az Egyesült Államok egész területén a teljes tanítási rendszert lezárták. Minden hallgatónak a kezébe egyetemi diplomát adtak és elbocsátották őket. Így kaptam meg a képzőművészeti diplomámat a befejezés előtt egy ici-picivel.

Ennek az irányváltásnak most láthatjuk az értelmét, mikor az ősi írásokat tanulmányozzuk, melyekből az derül ki, hogy a régi időkben a művészetek, a tudományok és a vallás teljesen egymásba fonódott, egymással kölcsönös kapcsolatban álltak. Tehát ez az önprogramozás, amit akkor végeztem, most használható csak igazán.

KÖLTÖZÉS KANADÁBA

1970-ben diplomáztam, majd mikor ezt követően megjártam Vietnámot és láttam, hogy mi történik azokban az időkben az országunkban, azt mondtam: “Elegem van ebből! Ennyi! Nem tudom, mennyi ideig fogok élni vagy mi fog történni velem, de Én boldog akarok lenni és azt teszem, amit mindig is szerettem volna tenni.” Ezért elhatároztam, hogy otthagyok mindent és a hegyekbe költözök, hiszen mindig is erre vágytam.

Így hát elmentem az USA-bó és Kanadába költöztem, nem is sejtve, hogy egy év múlva sok tízezer ember fog tűntetni a vietnámi háború ellen. Elvettem egy Renee nevű lányt és ketten elmentünk a semmi közepébe – a Kootenay tóhoz. A közelében találtunk egy házat. Távol voltunk mindentől, mérföldeket kellett gyalogolnia a legközelebbi útról annak, aki a házamat el akarta érni. Valóban nagyon elszigeteltek voltunk. És ekkor elkezdtem élni az életemet úgy, ahogy mindig is akartam. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy a semmiből is meg tudok-e élni, úgyhogy ezt kipróbáltam.

Eleinte egy kicsit féltem, de ahogy múlt az idő, egyre könnyebben ment minden, végül pedig teljesen adaptálódtam a természethez. Egy csodálatos és teljes életet éltem gyakorlatilag egy fillér nélkül. Egy idő után rájöttem, hogy ez sokkal könnyebb volt, mintha városban éltem és dolgoztam volna. Naponta csak úgy három óra hosszat kellett keményen dolgoznom, a többi időben pedig pihenhettem. Ez nagyszerű volt. Zenélhettem és a környéken barangolhattam. És én pontosan ezt akartam! Vidám voltam. Napi tíz órákat zenéltem a barátaim társaságában, akik pár mérföldre laktak tőlünk. A lakhelyünk akkorra már jó hírnévnek örvendett. Naponta átlagban tizenegy ember látogatott el hozzánk, együtt zenéltünk és örültünk.

És ekkor, ahogy most értelmezem, egy nagyon fontos dolgot fedeztem fel magamban. Én ebből voltam – ahogy akkor fogalmaztam, visszatértem a bennem lévő gyerekhez – akit aztán elengedtem. Ennek az elengedésnek a következtében valami történt. Valami, ami katalizátorként működött és a mai életemhez vezetett.

TALÁLKOZÁS AZ ANGYALOKKAL

Amíg Vancouverben voltunk, a feleségemmel elhatároztuk, hogy megismerkedünk a meditációval, így hát elkezdtünk tanulni egy, a közelünkben élő Hindu mestertől. Nagyon elszántak voltunk, hogy megtudjuk, mi is az a meditáció. Fehér selyemből csuklyás ruhát varrtunk és komolyan viszonyultunk ehhez az új tevékenységükhöz.

Egy nap, körülbelül négy vagy öt hónapos meditálás után, két, úgy 10 láb magas angyal jelent meg a szobánkban. Valóban ott voltak!

druangels 6.1. Drunvalo Melchizedek

Az egyik zöld volt, a másik pedig lila. A testük átlátszó volt, de határozottan ott voltak. Nem számítottunk erre a jelenségre, mindössze követtük a Hindu mesterünk utasításait. Mikor elmeséltük neki a történteket, a feltett kérdéseiből úgy éreztem, hogy nem teljesen értette meg, mi is történt. Még sok kérdést tett fel, de utána sem volt teljesen tisztában a történtekkel. Ettől a pillanattól kezdve az életem teljesen megváltozott. Még a közelébe sem jött a korábbi életemnek.

Az angyalok első szavai ezek voltak: “Mi Te vagyunk.” Fogalmam sem volt, mit jelenthetett ez. Azt mondtam: “Ti Én vagyok?” Aztán lassan elkezdtek tanítani különböző dolgokat rólam, a világról és a tudat természetéről…míg végül a szívem teljesen ki nem nyílt feléjük. Hatalmas mennyiségű szeretet sugárzott belőlük, ami teljesen megváltoztatta az életemet.

Az évek során körülbelül hetven különböző tanárhoz irányítottak. Pontosan megmondták a tanárok címét és telefonszámát, akihez mennem kellett. Azt is megmondták, hogy először telefonáljak vagy egyből menjek az illető tanár házába. Így is tettem, és ez mindig a megfelelő személy volt. Azt is elmondták az angyalok, hogy pontosan mennyi ideig kellett az adott tanárnál tanulnom.

Néha a tanítás közepén az angyalok azt mondták: “Rendben. Amit kellett, azt megtanultad. Elmehetsz ettől a tanártól.” Emlékszem, mikor Ram Dass-hoz küldtek, három napig csak ténferegtem a házában és azon töprengtem, hogy mit keresek én itt. Aztán odamentem hozzá és megérintettem a vállát, hogy valamit mondjak neki. Ekkor egy olyan áramütést kaptam, hogy leültem tőle a földre. Ennyi volt, és az angyalok mondták, hogy mehetek tovább. Ram és én barátok lettünk, de akármit is kellett megtanulnom tőle, azt abban az egy másodpercben meg is tanultam.

Ram Dass tanárának, Neem Karoli Babának a tanításai nagyon fontosak számomra. Az ő hite szerint: “Istent a legjobb módon úgy láthatjuk, ha minden formában Őt látjuk.” Yoganda munkájával is megismerkedtem, valamint Sri Yukteswar-al és annak néhány művével. Szinte minden főbb vallásba bepillantást nyerhettem. A Sikh-ek tanítását nem tudtam elfogadni, mivel nem hiszek abban, hogy a katonai kiképzés feltétlenül szükséges, de ezen kívül tanulmányoztam és gyakoroltam a többi vallást: az Iszlámot, Zsidót, Keresztényt, Hindut és Tibeti Buddhizmust. Behatóan tanulmányoztam a Taoizmust és Szufizmust – tizenegy évet töltöttem csak a Szufizmussal. Mindezek ellenére azonban a legerőteljesebb tanáraim a bennszülött indiánok voltak. Az indiánok nyitották meg bennem a kaput a spirituális fejlődésem felé. Ők nagy hatással voltak az életemre.

A világ minden vallása ugyanarról a Valóságról beszél. Különböző szavakat, ideákat, elméleteket használnak, de csak egy Valóság létezik és csak egy szellem hatja át az összes életet. Különféle tanítások léteznek, de mikor azokat gyakoroljuk, csak akkor érthetjük ezt meg. Bárhogyan is nevezzük ezt, ez mind ugyanaz.

Az angol eredeti szöveget itt találhatod.

Hozzászólok!

A weblap további használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás